Kezdjük a legkirívóbb témával, a filmekkel. Rengeteg jó filmet tekinthettünk meg idén. A tavaszi fergetegben jött nekünk az Angyalok és Démonok megfilmesítése, ami annyira nem volt maradandó, de a könyv rajongóinak kötelező. Ezzel egy időben érkezett az egyik legjobb film, a legújabb Star Trek. Ugyan nem a trekkie közönségnek készült, de egy nagyon látványos filmről van szó, az eddigiektől egy kicsit eltérő elvekkel, de ezt meg lehet neki bocsátani. Persze később is jöttek jó filmek. Itt van a Gamer, ami egy remek akciófilm, nagyon látványos jelenetekkel, és érdekes történettel. De ott van Gerard Buttlertől még az Ugly Truth (ez az ember annyi filmmel jött ki idén...), ami egy kellemes vígjáték, egy délután rá lehet áldozni. És ha már akció, akkor G.I. Joe! A Rise of the Cobra ki merem jelenteni, egy nagyon jó film, kellemes csalódás. Persze alapból lehet számítani a klisékre, és sablonokra, de ezeken felül kellően (vagy meglepően) kreatív. Volt más könyvadaptációnk, és mi lenne más, mint a Harry Potter and the Half Blood Prince?! Lehetett volna a legjobb HP film, ha nem hagyják le a film végét. Egyszerűen nem is értem, hogy hogy hagyhatták le pont a végét a filmnek. Nagyon látványos lett volna egy csata a kastélyban, de valaki úgy döntött, ezt nem adjuk meg a nézőknek, így az egész hiányos volt (pedig azzal tényleg tökély lett volna). Itt volt és van még nekünk, az Avatar, melyet nem sikerült még megtekintenem, ám az mindenképp lenyűgöző, hogy teljesen 3D-s, de nem lehet az év filmje, hisz sokak szerint egyszerű a történet, így megmarad annak, ami. James Cameron megvalósult álma, az idei leglátványosabb flm. Ha a Star Trek legenda "feltámasztásáról" (az idézőjel azoknak szól, akik bele akartak kötni a szóhasználat(á)ba) esett egy-két mondat, akkor a Terminátor is itt van, Schwarzenegger nélkül, Christian Bale-lel. Nem volt maradandó, de ez is megér egy megtekintést. Persze nem csak a terminátorok, de a transformerek is visszatértek, és a Revenge of the Fallen nem csak bosszút hozott, de szövegkönyvet Shia LaBeouf-nak, ami szép és jó, bár most egy kicsit visszásra sült el (most csak úgy ontotta a bölcs gondolatokat), de a látvány kárpótolt (még ha a történet egy kicsit bugyutára sikeredett, így ha valaki csak egy játékbabákról szóló történetet akar megnézni, akkor inkább nézze a G.I. Joe-t). Ám nem csak játékfigurák, és könyvek adaptációit láthattuk idén, hanem voltak képregények alapján készülő filmek is. Az X-Men Origins Wolverine-ből megtudhattuk Rozsomák, nem kissé, véres múltját, míg majd' három órán keresztül az is kiderült, hogy ki figyeli a figyelőembereket, a Watchmenből. A végére még itt van a Year One, ami Jack Black humorát tükrözi végig, amikor bemutatja az ókort, és másfél óra tömör szórakozást jelentett idén a The Hangover, ami az idei legjobb vígjáték volt. Valamilyen formában keserédes humor is volt, mégpedig a Becstelen Brigantyk képében, akik mellett ott sorakoznak a zombik, akiket pár fura ember próbál kinyírni a Zombielandben. De mi a legjobb film idén, az én szememben? Egy, a műfajhoz radikálisan álló, mű, amely elég realistán figyel meg, és mutat be egy elképzelhető, ám jelenleg csak sci-fi, eseményt. Ráadásul két stílust is kever, melyek közt kénytelen váltani, hisz az első stílus korlátokat szabnak a történet bemutatásának, így egy természet, avagy tudományos bemutató-, oktatófilmből hirtelen akciófilm lesz, elgondolkodtató történettel. Biztosan kitaláltátok, hogy ez nem más, mint a District 9 az Év filmje, az én szememben.

És ha már filmek, akkor nem maradhatnak el, az azokból készült játékok sem. Elsőként itt van a Harry Potter féle feldolgozás, ami próbált annyira autentikus maradni a filmhez amennyire csak tudott (bár volt olyan jelenet, ami csak a könyvben volt említve, EGY egész jelenet!), így nem csak történetben, de hosszban is sikerült a mozgóképet utolérni. Díjazandó, hogy a fejlesztők hallgattak a rajongókra, és felpörgették az 5-ben bevezetett rendszert, ám mindent ami jó volt ezen kívül, sikerült elrontani. Van itt még egy Avatar is, ami valahol a film szintjén van, egy másfajta befejezéssel, de csodát ettől se várjunk, ahogy a legújabb bukástól, a Transformers Revenge of the Fallen Videogame-től se. Hasonló sikereket tudhat be magának, a Terminator is, ami szintén egy rövid bukás volt, amire senki nem emlékszik. Egyetlen igazi kihívója volt a győztesnek idén, és ez nem egy új filmhez köthető játék. Sőt! Nem egy, hanem kettő filmhez köthető, és egyik sem mai darab. Ezek nem mások, mint a Szellemirtók!. A Ghostbusters The Videogame egy csodás darab lett. Megvan benne az az életérzés, amit az elmúlt évek, évtizedek fiataljaiban megfogalmazódott. Ugyan hasonló történetet mond el, mint a filmek, de mégis azok után játszódik, egy új, de kidolgozatlan karakterrel. Ettől függetlenül nagyon jó alkotás, minden rajongónak kötelező kipróbálni. De mégis mi lett a legjobb filmen alapuló játék?! Ez nem más, mint ezek közül kiemelkedő, ám egy egyszerű gyilkolós játék, ami nem más, mint az X-Men Origins Wolverine.

Ismét kapaszkodnék a realitásba, és a sportokkal folytatnám. Ugyan PC-n nincs annyi, hogy azt mondjuk, nehéz dönteni, ám van elég, hogy elgondolkodtasson. Idén is volt FIFA, ami a PS2 portnak köszönhetően egyre távolabb kerül a tényleges új verziótól, amit a next-gen konzolosok (miért kell ezt a szót használnom, már lassan ezek is elavultak) kapnak. A grafika botrány, az irányítás katasztrófa, és az egészből csak a szinkron az érdekes, amit évente egy kicsit kibővítenek. Persze szerencsére itt van nekünk a PES, ami a focirajongóknak kellemes felüdülést jelenthet, kellemes grafika, irányítás, csak itt pont a szinkron hiánya (meg a szerződéseké), ami lehúzza az értékelést. Ami igazán jó volt idén, az amerika egyik kedvenc sportja, és nem az összeütközős, angolok keményebben tolják, sok szabály nincsen, de ami van az is fölösleges focijuk, hanem a kosárlabda. Számítógépekről már két éve kivonult a Live, ám jött helyébe a 2k, egy nem is akármilyen játéksorozattal. Idén kaptunk multi lehetőséget, jó grafikát, D-Ligát, és még rengeteg tartalmat. Sajnos FIBA nem volt a játékban, de így is, a legjobb sportjáték idén az NBA 2k10.

A sportok egyik különálló fajtája az autóversenyzés. Idén itt is a visszatérések uralkodtak. A Dirt megérte a második részét, rallizás, autótörés, minden ami kell. De a törés idei királya a Burnout Paradise volt, aminek mindenki örülhetett. Hozott multit, motorokat, és minden jót. Ugyan emberek nem ültek az autókban, de ettől még egy hihetetlen látványos, és hangulatos játékot kaptunk a dobozban. Csalódás itt is volt, hisz a FUEL-től mindenki többet várt, mitn ami lett. Túl nagy lett a terület, túl egyhangú a játék. A győztes pedig nem csalódás, de kellemes meglepetés. Egy haldokló széria legújabb része, mely sajnos nem feledteti az előző két-három részt, de ha az ember belegondol, hogy csak ezt adják ki, akkor senkinek semmi baja nincs. Kellemes játékmenet, szép grafika, és valamiféle hangulat jelleg. Az idei év versenyjátéka nem más, mint a Need for Speed Shift.

Maradjunk a gépek közelében, és szárnyaljunk az égbe. Két versenyzővel találkozhatunk, és a dobogóról a HAWX csúszott le. Ugyan jó játék, érdekes történettel, király multival, de nem nyújt elegendő tartalmat. A gépeket irányítani jó, élvezet, kidolgozott az egész harc, ráadásul a casual irány is jót tett a játéknak. De egy magyar fejlesztés kerül az első helyre, amiben nem a repülők játszák a főszerepet, de fontos részei a játéknak. Anyahajókat irányíthatunk a Csendes-óceánon, repülőkkel lőhetjük őket, és megismerjük a kamikaze pilótákat. Az idei évben a legjobb repülőszimulátor, a sok más tartalommal megtűzdelt Battlestations: Pacific.

És szárnyaljunk a fantázia, és RPG-k birodalmába. Idén a nyertes egyértelmű, még ha nem is játszottam a játékkal. Persze van más indoklás is, a többiek gyenge szereplése. Az egyetlen említésre méltó vetélytárs nem más mint a Risen. A Piranha Bytes játéka ismét jó lett. Egy teljesen bejárható, ám kicsit kicsi sziget, érdekes, ám befejezetlen történet, egy hanggal bíró karakter, ám nem formálható. Ez a sok ellentmondás az ami lehúzza, de ami a legvégső döfést adja, az a túlzott Gothic hangulat. Persze a fejlesztőktől nem vár el mást az ember, de egy kicsit elrugaszkodhattak volna tőle, mert ez is közel járt ahhoz a megmagyarázhatatlan indokhoz, ami miatt a Gothic 2-t (amit egyébként nagyon vágytam megszerezni) sosem játszottam végig. Ettől, ezektől függetlenül érdemes kipróbálni, nagyon jó játék. Akkor mégis mi az év RPG-je? Szerintem egyértelmű. Amelyik évben kijön egy BioWare játék, annak nyernie kell, és még a Mass Effect is RPG díjat kapott, így a néma, de rengeteg hőssel büszkélkedő Dragon Age Origins az év RPG-je, egyértelmű, hisz ez egy RPG-nek készült, a maga változtatásaival.

Az epikus történetek tovább folytatódtak az akciójátékokban, ami bátran merem kijelenteni, az idei év legerősebb mezőnye. Nem volt idén sok játékunk, ami maradandó, de azok java itt sorakozik, ráadásul mind egy-egy díjat érdemelne. Például a Prototype. Jött, látott, győzött. Az év első felét magabiztosan uralta, ha nem is az egyediségével, ám az ötleteit jó helyről vette, és sok játékkal ellentétben jól alkalmazta. Gyengécske grafika, agresszív, és magávalragadó játékmenet, érdekes képességek. Testvérének nevezhető játék csak most jött ki, a Saboteur képében. Persze elsőre nem láthatóak a különbségek, főleg ha valakinek az egykori (és nem az új) Keresztapa játék ugrik be a játék láttán, de alapjaiban megegyeznek, persze máshonnan is merített utóbbi, ami szintén jó hatást ért el, és itt is jó alkalmazásokat figyelhetünk meg. Nem lövök le nagy poént, ha elárulom, még más kategóriában fel fog tűnni. A Prototype mellett megjelent még egy másik játék, ami kicsit csalódás, kicsit meglepetés, de nem kicsi bukás. A Bionic Commando megérdemelt volna kicsit nagyobb csinnadrattát, de érthető a jelen helyzet is. Sajnos nem sikerült olyan jól, mint a Rearmed, ami kicsit szégyen, de a műfajnak be is tudható. Ettől függetlenül egy próbát mindenképp megér, mivel látványos (de nem túlzottan akciódús) végjátékkal bír, amit mindenképp érdemes elérni, még ha túlzottan hamar is bekövetkezik. És ha már csalódás. Nincs év Star Wars nélkül. Idén PC-n kettőt is kaptunk. De kellett ez nekünk? Hát én ki merem jelenteni, NEM! A Republic Heroes sikeresen hozza az animációs széria csökkenő színvonalát, míg a TFU úgy szomorú ahogy van. Mindenki szerette volna PC-re, de csak mert nem tudtuk milyen. Így utólag nem kellett volna bajlódni, az amúgy is bukott portolással (amilyen értelemben tudott, olyanban bukott). De voltak meglepetések is, jobb híjján ide kerül a Street Fighter IV, aminek ugyan van hely konzolon (kategóriát tekintve), de kiderült, PC-n is kell. Változatos karakterek, stílusos grafika, és egy réglátott játékstílus. Ami mégis a legjobb lett idén, az egy meglepetés, senki nem számított rá, hogy ez ilyen jó lesz. Persze egy újraindított sagából merítve könnyű, de nem úgy, hogy mellé a régi szereplőket, a régi stílusban, az újjal párosítva hozza vissza. Gyönyörű grafika, az Unreal Engine igazi erejét nem mutatja be, ettől függetlenül lenyűgöző részletességgel bír az idei év akciójátéka, a Batman Arkham Asylum.

Akcióból akcióba csöppenünk, csak nézetet váltunk, egyenesen elsőszemélybe. Idén nem voltak nagyon meghatározó FPS-ek, de nem panaszkodhatunk. Itt van egyből a Mirror's Edge, ami PC-n csak idén jelent meg. Egyedi, és szép, bár nem maradandó, még ha annak is készült. Komolytalanul irthatjuk a nácikat a Wolfenstein új részében, vagy hasonló stílussal találkozhatunk a Borderlandsben, érdekes grafika, és játék. Meglátogathattuk idén a vadnyugatot a Call of Juarez Bound in Blood-ban, de zombikat is annyit ölhettünk, amennyi tetszett, a Left 4 Dead 2-ben, és a F.E.A.R. 2 Project Origin-ben. Komolyabb vizekre evezhettünk az Operation Flashpoint 2: Dragon Rising-ban, ami egy kőkemény harcszimulátornak készült, és keménynek kell lenni, ha végig akarja az ember játszani. Az abszolút győztes egy folytatás, egy igen kellemes (de rövid) single hadjárattal bíró játék, melyben érdekes történetet láthatunk kibontakozni, filmszerű megközelítésből, zseniális jelenetek révén. Az idei év FPS-e a Call of Duty Modern Warfare 2.

A CoD része mi más, mint a multi?! Ugyan nem ez lett a legjobb, de aki eddig is szerette a CoD multikat, és nem unja még őket, de váltani akar, akkor ez egy jó választás, bár az évenkénti megjelenés nem fog jót tenni a multis társadalomnak, nagyon megosztóak lesznek. Az idén ezen kívül még két említendő játék volt multis téren, és az első az a játék, ami konkrétan lebukottt az első helyről. A Battlefield Heroes jól indult, érdekes hangulata volt, ráadásul ingyenes is. Persze a különböző extra tartalmakért fizetni kellett, de alapvető fegyvereket vásárolhattunk tapasztalat alapján is (gyűjtött pontokból). Aztán jött egy frissítés, ezek a fegyverek sokkal drágábban, rövidebb ideig lettek megvásárolhatóak, egyértelműen a fizetőkészség növelése érdekében. Az első helyezett ennek a folyamatnak pont az ellenkezőjén ment keresztül. Kijött fizetősen, megbukott, és így lett ingyenes. A boltban vásárolható verziókból már csak a játékban felhasználható pontok érnek valamit, amikből kártyákat vehetünk. Bizony, kártyagyűjtögetős többjátékos játék, vagyis az idei év multis játéka a Battleforge.

A Battleforge meghozta a stratégia szekciót. Az előző díjazott nem nyerhet a mezőnyben, még ha nem is volt olyan erős. Vold idén Total War, és magyar fejlesztésű King Arthur. A legnagyobb befolyással mégis a Sims 3 bírt idén. Egy szebb (jó ez nem igaz), jobb, és bővebb játék mint az előző rész, még ha annyi újítás nincs is benne főleg, hogy az előző kiegészítőket ebbe nem rakták bele. Mondjuk ehhez még nem is jött annyi vásárolható tartalom, lévén rájöttek az EA-nél, hogy a launcherbe épített vásárlórendszer sokkal effektívebb, ugyan nem hoz akkora hasznot, de nem is fordul ellenük a fél világ. De mi lett az év legjobbja? Az én egyik kedvenc sorozatom legújabb darabja. Ugyan nincs benne annyi újítás, amennyi kellett volna, de így sem panaszkodhat. A töltési idő még mindig botrányosan hosszú, de a grafika kárpótol. Az idei év stratégiája az Anno 1404.

Az Anno széria rajongói tudják, hogy mi volt még fontos része a játéknak. A hangok! Kellemes dallamokkal találkoztunk végig, ugyan kicsit túlzott klasszikusságban, de ettől eltekinthetünk. Idén erős a mezőny, és a Bionic Commandoval kezdeném. Ami megakadályozza, hogy első legyen, az nem más mint (a többi játék bőségén kívül) a tény, hogy az előző részből vette át a dallamokat. A főcím egyszerűen hihetetlen hangulatot teremt már a menübelépéskor. A játék végén lévő zene pedig egyszerűen a csodás jelzőt kapja, mivel az egyik legszebb dallam(ra épül), amit hallani lehetett idén, ez egy dobogós helyezést mindenképp megér. Hasonlóan kellemes dallamok tűntek fel a legújabb CoD-ban. Semmi kiemelkedő, legalábbis az alkotóhoz mérten, de ettől függetlenül a játékok fergetegében egy csodás albumot kapunk Hans Zimmertől, sokak kedvencétől. Ez után főleg a pop, és egyéb műfaj dallamai voltak hallhatóak, a kemény dallamok a Burnoutból (Paradise City-hez mi más illene, mint a megfelelő szám a Guns 'n' Roses-tól?!), a PES-ben találhattunk pár kellemes dallamot, és az NBA 2k10 soundtrackjén igazán a populárisabb számok voltak hallhatóak, egy igen jó válogatásban, a játékhoz illően. A szerepjátékok főleg az nagyzenekari, vagy a klasszikusabb hangszerelésű dallamokat használták, ahogy a DragonAge és a Risen is. Ugyan utóbbiben nagyon jó dallamok csendültek fel, néhol gyöngyörűek, de rengetegszer hallottuk ugyanazt a számot többször. De ott van a Saboteur is, amiben a régi dallamok egybeforrnak a játékkal. A végső díjat azonba egy nem PC-s játéknak ítélném. Ez egyszerűen annyiból fakad, hogy tényleg ebben a játékban voltak a legjobb számok. Ráadásul egy-egy szám, nem is egy volt, hanem rögtön kettő. Igen, mixekről beszélek, méghozzá populáris, és a játék címével ellentétben, mások által hallgatható, és kedvelt számok halmazáról. Az idei év legjobb zenéi a DJ Hero-ban voltak.

A hangok mit keltenek egy játékban? Hangulatot. Idén hangulatos játékból bőség volt. Sosem felejtem el a CoD washingtoni EMP robbanás utáni pályáját, ami zseniális volt. A Prototype kifordult, de mégis érdekes világát. A Bionic Commando zárt, de szabadérzetű világát. Arkham sötét folyosóit, a riseni sziget sejtelmességét. Mégis idén Párizs ejtett rabul. Tavaly New York, egy kelet-európai akcentusú úrral, idén Párizs, egy írrel, akit szintén csak a bosszú hajt. A nácik által elfoglalt, fekete-fehér utcák, jazz körítéssel, egy oldtimerben ülve. Ez az év leghangulatosabb játéka, The Saboteur.

És ahogy Párizs, úgy az élet sem színes mindig. És a fekete-fehér részekben is ott a sötét. Így idén rossz játékok is voltak, hatalmas csalódásokkal körítve. Sokak csalódtak a Bionic Commandoban, nekem nem sikerült. Nem szoktam csalódni játékokban. Tavaly az egyik kedvencem volt az Assassin's Creed. De idén egy régi történetben csalódtam. Egy nagyon régi történet játékadaptációja, mely konzolról lett átírva. És nem a portolás volt a rossz, vagy legalábbis nem az volt a legrosszabb. Az alapok teljes megtagadása, egy új műfaj bevezetése, ennek csicsás tálalása, egy olyan bevált recept mellett, amit a fejlesztők magasról letojtak, és egy egyszerűbb, de populárisabb játékot csináltak, úgy hogy sok rajongó nem is tudja, hogy át lett verve. Természetesen az idei év csalódása a Force Unleashed lett, és igen, a Jedi Academy tükrében.

Így 17000 (és nincs beleszámolva a képek, és embedek, és egyéb linkek száma, szóval ez így színtisztán ennyi) legépelt karakter után (ha jól számolom, ha másolnom kellett volna ezt, akkor másfél óra alatt kellett volna kész lennem, szóval a kettő, kettő és fél óra nem is olyan rossz idő) nem tudok mást (kivéve Év játéka díjat adni, de azt döntsétek el ti), mint megköszönni az egész éves, és a mostani kitartó (inkább ehhez kellett a kitartás, egész évben írtam ennyit) figyelmet. Remélem jövőre is velem tartotok. Boldog új évet!