Nem titok, hogy nekem a kedvenc játékom a KotOR (1-2). És most ezt megosztanám, hogy miért is tartom így. Ebben a postban csak az első részt tárgyalnám, mint a bejegyzés alcíme is mutatja (állítólag ez az alcíme a játéknak is, de ez nem megerősített). Tehát engedjétek meg, hogy visszakalauzoljalak benneteket a Star Wars galaxisban 4000 évet, és egy epikus történetet elmondjak nektek.
A játék 2003-ban érkezett, és tarolt. A világ talán legjobb szerepjáték készítő csapata dobta össze nekünk a játékot, természetesen a BioWare-ről beszélek (vitatkozhatánk róla, hogy tényleg ők-e a legjobbak, de ez nem kérdés ). Ugyan nem kellett volna egy ilyen nagy cégnek adni a játékot a LucasArtsnál, hisz maga a Star Wars felirat, és az, hogy ez az egyetlen ebben a galaxisban játszódó rpg, már az eladta volna a játékot, de jól döntöttek a BioWare-rel, hiszen így nem csak egy játékot, hanem az egyik legjobb Játékot csinálták meg, és adták a kedves játékos kezébe. Eredetileg két választásuk volt. Vagy a lejjebb vázolt történet, vagy az akkor megjelenő Attack of the Cloneshoz készíteni egy rpg-t. Az előbbit választották, és nem is baj...

4000 évvel a Birodalom megszületése előtt járunk. A mandoloriai háború éppen véget ért, de már itt is az új ellen, a háborút lezáró hősök közül kikerült jedik személyében. A lényeg az, h a mandoloriaiak egy bizonyos helyről (ezt majd a 2. résznél tisztázzuk, hisz ott inkább egy belső utazsáról van szó, és eme bizonyos háborút ismerjük meg jobban), és onnan megtámadták az egész galaxist. Ám a mandolori népet ne egy vérengző népnek nézzük, nem olyanok mint a sithek. Ők büszkeségből harcolnak, számukra a halál csak a csatamezőn dicső, és ezért indítják a támadást. A háború véres. Mindenki szenved. A jedik nem tesznek semmit. Nem tehetnek semmit. A tanács megtiltotta. Ám két ifjú jedi, Revan és Malak kis csoportot toboroz, és háborúba vonulnak. Siker! Véget vetnek a háborúnak a mandoloriakat visszaverik, és csak nagyon kevesen maradnak. Ők zsoldosnak állnak, elbújnak, és egy utolsó nagy csatáról álmodnak, amihez egyesülniük kéne, de nagyon kevesen maradtak. Ám nem csak a mandoloriaknak voltak veszteségeik a Köztársaság meggyengült (nem is volt igazán erős, hisz itt még csak egy közös valutából álló kis kereskedelmi szövetség lényegében), és a háborúba vonult jedik közül sokan meghaltak, vagy mégrosszabb. Átálltak a sötét oldalra. A jedi tanács pontosan ettől félt, hogy a véres háború ide vezet. És ami még rosszabb Malak és Revan (ő lett a mester, míg Malak a tanítvány) nem csak átálltak, de egy hatalmas fegyvert is keresnek. Ezért a jedik egy csapatot küldenek ellenük, köztük a híres Bastillával, aki már fiatalon is híres lett különleges képességeivel. Itt kapcsolódunjk mi a képbe. Az Endar Spire Malak, és Revan hajója közt kialakult csatában. Malak megtámadta mestere hajóját, majd a mi hajónkat támadja, ahol felébredünk, és egy szimpatikus egyén végigkísér a fedélzeten, egy tutorial féleségben. Ahogy annak lennie kell ő meghal mi meg a leghíresebb katonával Carth Onasival megmenekülünk a Taris nevezetű kicsi, haldokló, és a Sithek által elfoglalt bolygóra. Innen már sínen vagyunk, és jöhet a kalandozás, Bastilla felkutatása stb. Ezután természetesen (nem lövök le nagy titkot) felfedezik a különös hatalmunkat az Erő felett, és egy gyors tréning után padawanok is leszünk, majd indulhatunk megmenteni a galaxist. Sok filmből ismert bolygón járunk majd, pl az először itt debütált Kashyyykon. Meglátogatjuk a Tatooine-t is, ahol még mindig a tuskenek irtják a népet, a jawák meg félnek tőlük ahogy kell. Még meglátogatjuk a korribani sith akadémiát, a manaani bakta kitermelő egységeket, és még rengeteg helyet.

Természetesen nem csak egyedül mászkálhatunk eme hatalmas világban, hisz az veszélyes lenne. Csapattársainkat a bolygókról kapkodjuk fel, és mind-mind más egyéniséggel bír. Igen egyéniséggel (és ezzel együtt képességekkel). Mindenkinek meg van a maga egyénisége, és ez megnyilvánul a reakciójukban, és egymáshoz való viszonyukban. Példának okáért nem mindegy, hogy kit mikor viszünk, és hova magunkkal, mert például teljesen más tud lenni a helyzet, ha a a wookie Zalbaart visszük magunkal a Kashyyykra, és mellé a nagy barátját Mission Vao-t, vagy a megvásárolható (kihagyhatatlan megvenni) HK-47-es bérgyilkos droidot. Hisz Zalbaar múltja elég ködös, és a vele szemben agresszívan viselkedő társait Mission megpróbálja megnevelni, míg HK kicsit ironikus, ám elég véres megjegyzéseit hallhatjuk. Vagy például számomra felüdülés volt hallgatni Bastilla és Jolee Bindo, a magányosan élő jedi vitatkozásait, hogy most akkor Jolee jedi vagy sem. És ilyen életszerű jelenetből millió van. Vehetjük még Canderous Ordo (mandolori zsoldos, de attól még nagyon jó sztorikat tud) esetét egyik régi haverjával, amit aztán elég véresen rendeznek le.
És mire akarok kilyukadni a sok egyéniséggel?! Hát arra, hogy nekünk is van egyéniségünk. És nem a fejlesztők által megszabott, kemény fiú, vagy gyenge kis senki; hanem mi döntjük el, jók vagy rosszak vagyunk (ezt egy mérő is mutatja, meg az arcunk "rothadása". Tehát egyéniségekkel tele leszünk, és a karakterünkkel is könnyen felvehetjük a ritmust, hisz mi diktáljuk azt.

Kontroll mindenfelett, avagy hiába konzol átirat, már az elejétől kezdve PC-re termett. Lényegében a billentyűket csak a gyorsgombok lenyomására, mozgásra, és a menü elérésére (gyorsgombok ) használjuk. Így a harc felett ugyan kevés uralmunk van, de sokkal látványosabb. Hisz csak kiválasztjuk, hogy milyen támadást akarunk (millió lehetőségünk van, karddobás, gránát, gyógyítás, erő...), és kire. Látjuk ellenfelünk hp-ját, és ezt kihasználva taktikázhatunk.

Ez eddig mind szép, de mivan a grafikával? kérdezhetné a játékot nem ismerő egyén. Kérem szépen, jól van. Természetesen nem egy Crysis, sőt... Régi játék, de a grafika csodás tud lenni. Az arcokon fény megcsillan (ahogy a ruhákon is), látszanak a hegek az arcokon, és még sok minden más. Ám a gyengébb grafika előnye, hogy bármilyen gépen elindul 4* élsimítással, és maximum grafikán (azzal már tényleg igazán élvezetes).

A zene a Star Warstól elvárható minőségben szól. Ugyan nem mindent John Williams írt (csak az eredeti számai vannak, a játékhoz Jeremy Soul /Elder Scroll's zenéi/ írta a melódiákat, nem is akárhogy...), de a minőség így is átlagon felüli. A szinkronokra nem lehet panasz, bár az ismétlődő városlakókkal a hangjuk is ismétlődik, de több ezer sornyi szöveget mondtak fel, plusz a millió egy kvartyogás, bippegés és egyéb idegen hangokat.

Sajna nem csak előnyei vannak a játéknak, hisz a grafikán kívül vannak gyenge pontok természetesen. Az irányítás az egyik. Teljesen jó, viszont nem mindenkinek fog tetszeni. Sajna sok egyéb dolog is van/volt, például egy időben néha fagyott, teljesen random. Természetesen azót már ki lettek javítva ezeknek a problémáknak a java.

Zárszóul elmondanám, hogy az egyik legzseniálisabb játék amit valah bárki is készített (és ezt nem akárkik készítették). Két befejezés, és mind a játék, és nem egy bizonyos ponton dől el. És még az sem hátrány, hogy konzol átirat. Persze többet kellett várni rá, mint az XBox tulajoknak, viszont mi javítottabb verziót kaptunk, extrákkal. Millió rajongó nem tévedhet.
És itt egy videó így utólag: KotOR

Grafika: 7/10 öreg
Hangok: 9/10 zseniális
Hangulat: 10/10 STAR WARS!!!!!!
Szavatosság: 9/10 ha szereted a Star Warst, és egy kicsit is toleráns vagy, imádni fogod, a legjobb SW játék (ha nem a legjobb mind közül)
Összesen: 9/10