Aki kicsit is követi a Pókember játékokat, az tudja, hogy nem sok jó készült el eddig. Persze voltak jó alkotások, de valahol mindig hibádzott valami. Így már senki nem várt sokat egy ilyen játéktól, az embereknek elég lett volna az is, ha kicsit javítanak mindent, az eddigi sémákon. Nagyjából ez is történt, de egy kicsit még hozzáadtak a fejlesztők.

Emlékszem, még a Spider-man 3 játékhoz milyen lelkesen ültem, hisz én azt a játékot már próbáltam konzolon, és lenyűgözött. Ahogy a fekete ruha eluralkodott a pókon, és azt a szenvedést ahogy próbálta azt levenni nem lehetett felülmúlni. És mikor elindítottam a játékot, akkor jött a nagy pofon, hogy PC-n nincs ruhaváltás, csak ha végigjátszod a játékot, akkor kapcsolhatod be. Animációról, ami a ruha átváltásához jár szó se volt. Ez nagyon nagy csalódás volt számomra, mivel hihetetlen jó volt leugrani magasról, és azt nézni, ahogy Parker próbálja levenni a fekete ruhát a levegőben, mintegy zuhanássá alakítva ugrását.
Ezek alapján a WoS-tól nem vártam sokat, csak hogy legyen normális átváltás ruhák közt, és ezt jelentem, sikeresen megkaptuk. Ugyan a szimbióta itt nem olyan ellenálló, így nem kell küzdeni levetésével, de legalább meg van a hangulata. Arról nem is beszélve, hogy az emberek reagálnak a ruháinkra, de erről később.

Kezdésnek a játék nagyon erős, hiszen egyből belecsapunk a lecsóba. Körülöttünk minden robban, harcol, póki meg csak baktat, és arra gondol, hogy is jutott idáig. Itt még nem olyan kemény a harc, azokkal a szimbiótákkal, akik később nagy gondokat is tudnak okozni, de lévén nem sokat töltünk itt a játék elején, fel se tűnik. Egy nagyobb összecsapás után egyből el is kezdődik az emlékezésünk a múltba. Venom ismét feltűnik, valami nagyon gonosz dologgal, mi megszerezzük a fekete ruhát, és kezdődik a buli. Eleinte csak egyszerű bűnözőket kell elkapnunk, bandaháborúkat akadályozunk meg (vagy nem), és egyéb hősies tetteket. Ám egyszer csak furcsa dologra bukkanunk. Emberek akik olyan ügyesen másznak falat mint mi. Ráadásul ők nem kedvelnek minket. Pár ilyen eliminálása után persze, hogy minket kezd meggyűlölni mindenki, ám ekkor már nagyobb problémáink is akadnak Venom, és kicsinyei képében. Ugyanis hamar kiderül, hogy bizony mint egy rendes borg, asszimilálja az embereket, és szép zombikat hoz létre, erősebbeket, gyengébbeket, de mindnek egy a célja. A világuralom közös elérése, és a mi kiiktatásunk.
Spidey hamarosan ráébred, hogy saját módszereivel nem feltétlen lesz effektív a gonosz ellen, így el kell döntenünk, hogy feladjuk-e régi önmagunkat, és átállunk a sötét oldalra.

A választás egyszerű számunkra. Általában feljön mindig egy ablak, hogy melyik oldalt választjuk. Ez általában kimerül abban, hogy egy gonosz, avagy jó hőssel társulunk, vagy hogy mit mondunk valakinek. Ám van egy ennél jóval összetettebb rész is, mégpedig a ruhák viselete. A játék statisztikát vezet arról, hogy mit mennyi ideig hordtunk, és melyikkel végeztünk ki több ellenfelet. Ennek több helyen is jelenléte van. Ami a legcsekélyebben érinti az embert, az a városlakók viselkedése. Amíg jók vagyunk, és leugrunk a pórnép közé a földre, tapsolnak, örülnek, ám mikor átvedlünk gyorsan mind menekül és sikolt. Ha sokáig hagyjuk magunkon a fekete ruhácskánkat, akkor egy idő után már piros-kékben is félnek tőlünk a népek. Ennek fontosabb jelenléte csak a játék végén lesz egyébként, mikor eldől, hogy a jó vagy gonosz mellé állunk (elárulom, utóbbi szívás, és nem csak mert gonoszok leszünk, hanem egyszerűen nem illik a képbe). Persze mindig van választásunk, lévén ha sok jó tettet hajtunk végre, vagy a jó oldalt választjuk mindig, akkor szinte végig feketében mászkálhatunk, és csak néha kell statisztikát kompenzálni piros-kékben.

A játék egyik legérdekesebb pontja mindenképpen Manhattan átalakulása, és annak elszigetelése. Lesz egy pont, mikor megjelenik a S.H.I.E.L.D. (lényegében S.W.A.T.), és szépen elzárja a szigetet, hogy az infekció amit Venom osztogat ne terjedjen. És ekkor ébredünk rá, hogy a városban itt-ott feltűnő fertőzöttségfoltok szépen elterjedtek, és a lakók már csak egyszerű lelketlen zombik. Innentől már mindenki segíti egymást, legyen az gonosz vagy jó. És talán ez mossa el a játék határait a legjobban. Még ha jót is alakítunk, együtt kell működnünk a darksiderekkel, és néha az ő módszereiket kell követnünk. De ha ez nem lenne elég, Venom nem csak az embereket, de mindenkit asszimilálni tud. Valahogy úgy, ahogy nekünk van a fekete ruha, csak nekik nincs uralmuk maguk felett. Ennek köszönhetően nem csak erős bossok születnek, de azokra hasonlító kisebb szörnyek is. Vannak itt kicsit Wolverinek, Electro-k, Vulture-k és még sokan mások. Ráadásul sokakat máshogy kell kiiktatni, így a változatosságra se lehet panasz.

És ha már az ellenfeleket kicsiben tárgyaltuk, akkor nézzük mink van ellenük. Van ugye két csodás ruhánk, amiket bármikor átválthatunk, így kedvünkre váltogathatunk harcstílusok között. A két ruha két külön stílust is hordoz magába. Míg Spidey alapból nagyon gyors, és egy ellenfelet hamar lefektet, addig a fekete ruha mindenben több-jobb, ám mégsem. Levegőben sokkal jobban ellesz az ember az alap ruhával, mivel nagyon gyorsan lehet csapásokat mérni az ellenfélre. A szimbióta ellenben hatalmas területeket tud letarolni. Csápokkal mint buzogányokkal csapkod, így akár több tíz (!) ellenfelet tudunk egyszerre eliminálni. Lesz is rá lehetőségünk, de ez a képesség egy végső csapásként egy földre ütést (és annak köszönhetően nagy sebzést) visz be, ami ugye levegőben nincs, így ezzel legfeljebb akkor megyünk valamire, ha háromnál több kis-Vulture támad meg minket.
Ezeket a képességeket természetesen fejleszthetjük, sőt, fejlesztenünk kell. Mivel alapból a két ruha sokban nem különbözik, ezért ezek a fejlesztések fognak minket felerősíteni. Itt több részre van osztva minden, vannak szimpla kombók, háló támadások, és egyéb polipoknak való dolgok. Ezek nagy változatosságot rejthetnének, ha nem lenne sok úgy fejleszthető, hogy ugyanaz a kombó, csak még egy plusz gomb megfelelő időbeni lenyomása. Persze ez is kihívás tud lenni, ráadásul így mindig van újdonság a kombók végén, de mivel a legtöbb ellent úgy is el tudjuk tenni láb alól, hogy a fele csapásokat visszük be, így sokszor nem fogjuk végignézni a hosszú kombóinkat, főleg úgy, hogy a bossok ezekre vagy immúnisak, vagy mert szépen lecsapnak közben.

Irányítás terén a játék sokat nem változott, ha nincs kontroller a közelben bonyolult lesz az irányítás megszokása, de nem lehetetlen. Már eljutott a játék arra a szintre, hogy lehet használni igen effektíven a billentyűzetet és az egeret. Sőt, talán most már kijelenthetem, hogy jobban is tudjuk akár irányítani, bár ahhoz igen sok gyakorlás kell. Ettől függetlenül a hálóhinta sokkal jobb lett egérrel, mint valaha volt. A kombókat nem nehéz előhívni, bár néha kell hosszú mozdulatokat tennünk a billentyűzeten át.

Amit eddig leírtam, az szép és jó. Igazából ilyen jó Pókemberes játék rég (ha egyáltalán) volt. De a tendencia az, hogy mindig van valami rossz. És jelen esetünkben ez a grafika és a hangok. Előbbivel kezdem, mivel az még a tűrhető kategória. A textúrák itt-ott nagyon szépek, a főbb karakterek nagyon szépen ki vannak dolgozva, az ellenfelek ugyanígy. A járókelők már nem jártak ilyen jól, ahogy házaik és autóik sem. Sokat spóroltak rajtuk, valószínűleg, hogy ne legyen akkora a gépigény, amekkora végül lett. A robbanásokon is rengeteget spóroltak, az elemeire eső dolgok elég szabályosan törnek egyenlő és éles darabokra, az egyéb effekt hiányosságokról nem is beszélve. Ehhez képest a gépigény hatalmas, bár nem hiszem, hogy sokat kell várni egy konzol porttól.

És a legvégére hagytam a hangokat. Ezekre vagyok általában a legfigyelmesebb. Ugyan sokszor az ember nem is figyel fel, hiszen ha valami jó, vagy nem üt el az elvárt átlagtól, akkor fel se tűnik. Ám itt az első percben a fejét fogja az ember. Amikor először megszólalt a főhős nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Később már a hangok letiltásán gondolkodtam, pár percre rá már a Media Player szolgáltatta a zenét. Ugyan utóbbival kevesebb gond volt, mint a szinkronnal, hiszen semmi extra nincs benne, de nem is rossz. Ám a szinkron az kimeríti a pocsék fogalmát. Spidey nagyon megjárta, ráadásul hiába írtak néhol még jó poénokat is, egyszerűen nem jön át, lévén a színész nem nagyon tett ki magáért. Más karakterek se jártak sokkal jobban, így ez egy hatalmas hangulatromboló élmény. Nem értem miért ezen spóroltak, hiszen egy nagyon jó játékot hoztak nekünk.

Összegzésnek mit írhatnék. Ha az ember rajong a Pókemberért, akkor kötelező neki a játék. Ha csak szereti az akciót, és nem veti meg a hőst, akkor is érdemes belenézni, mivel nem sok játékban himbálódzhatunk Manhattan-ben. Ha valaki egy egyszerű szabad new yorki őrjöngésre vágyik, az viszont menjen inkább a Prototype-ért a boltba. Ám az első két csoport (plusz akik valamilyen szinten szeretik a pókot) azok spórolhatnak utóbb említett játékon, azzal, hogy ezt veszik, hiszen a történet nagyjából ugyanaz, a helyszín, és a kombók nagy része is hasonló, így nem sokban maradnak le semmiről.

Grafika: 7/10 nem mai darab, de szégyenkezni nem szabad miatta
Hangok: 4/10 ritka pocsék a szinkron
Hangulat: 7/10 ha az előbbi jó lenne, akkor akár egy 9-est is kaphatna a megfertőzött New York
Szavatosság: 6/10 el tudja unni az ember, de talán a két végletet megnézi

Összesen: 6/10 sajnos ismét lehetett volna egy jobb játék, de jelen esetünkben ismét csak az apró részletekkel van a baj (plusz egy egész szinkronstábbal), de egy próbát megér bármelyik rajongónak

szerk.: képekből nem tudtam sokat kirakni, legalábbis nem az egész játékból, mivel a screenshotok elvesztek a régi vinyómmal együtt