Most még az eddigieknél is kevésbé van „szilveszterhangulatom”, soha ennyi faszt nem szoptam még vizsgaidőszakkal, köszönhetően annak, hogy valamilyen okból kifolyólag 3 kurzuson is úgy érezték a tanárok, hogy az eddigi vérciki bölcsészoktatást tengernyi sok kötelezőnek szánt olvasmánnyal és filmmel kell feldobni. Tehát még e poszt megírása is lelkiismereti gondokkal jár számomra, hogy éppen nem valami okosságot olvasok… (Egyébként az is vicc, hogy a sok szartól a jegyzet megtanulására alig van idő – pedig elvileg az lenne a lényeg, nem az, hogy 10. dimenzióba járó „esztéták” milyen elvont drogdelíriumos gondolatokat táplálnak egyes filmek iránt… Szóval a faszom tele már. Nagyon.

Viszont vizsgaidőszakok ide vagy oda, 2011-et én nagyon szerettem. 2010-et is. Miért? Mert annak ellenére, hogy egyre inkább kiábrándulok a bölcsészképzésből végérvényesen, azt meg kell hagyni, hogy ez az MA Filmtudomány egy susulyka jó szak volt az első évben. Ezt mondjuk a kiváló Forgatókönyvírás kurzusnak köszönheti nálam főként, de a 2011-es tavaszi félévben egy csomó jó kurzust is felvehettem. Igaz, ez rengeteg feladattal járt, de ezeket még élveztem, mert főként a kreativitásról szóltak, nem arról, hogy olvass el 8548588558 oldal szart, aminek a negyedét sem bírod megjegyezni. (Fujj, de gyűlölök olvasni most xd. Rájöttem, hogy nálam ez a kreativitás elnyomását jelenti, és kötelezően nem szeretem, ha más gondolatait kell az agyamba tuszkolni. UTÁLOM. – Ez nem jelenti persze azt, hogy szórakozásból nem szeretek olvasni, negyedév alatt több száz oldalt olvastam el önszántamból – szépirodalmat, de a szakirodalom szótól még a hátamon is feláll a fasz. A szakirodalom maga a rák. Emiatt volt kínszenvedés a szakdolgozatom is annak idején, mert idézgetni kell, meg ilyenek. Nem az önálló gondolat számít, hanem az, hogy tudod összeollózni a sok fasznak az ömlengéseit… De a lényeg, hogy az MA képzést alapvetően szerettem.

Az idei félévig. Először is, ez bár saját hibám, de akkor is dühös vagyok: áttettek költségtérítésre, mert lejártak az államilag finanszírozott éveim. Ha nem cseszem el az időt a jogon, akkor még beleférek, de így sajnos nem. Ezért fizetni kell. Így pedig már nem is annyira élvezetes a dolog. Főleg, hogy nem túl érdekes kurzusokat hirdettek meg, így úgy kellett könyörögni egyesekért, hogy felvehessem (westernkurzus khm-khm). Ez annak köszönhető, hogy a „válságként” aposztrofált vállalati összeesküvés és spekuláció miatt az egyetem nem tarthatta meg külsős tanárait, így egy csomó tehetségtől meg kellett válnia a szaknak is. Sőt, a btk dékánja állítólag a filmes képzés megszüntetését is kilátásba helyezte, mert ő szívesebben támogatja a 2 fős egyiptológus képzést, mint a sokkal „hasztalanabb” mozgóképest… Szánalom. Így a képzés színvonala alaposan lecsökkent 2011 végére ilyen szempontból. Persze azért összességében sikerült jó órákat felvenni, a kötelező olvasmányokat és a náci filmismereti számonkérést leszámítva nagyon izgalmas órák is voltak. (Pl. a Magyar film a 70-es években. A mostani filmtámogatási rendszer összeomlásával párhuzamosan jó volt látni, hogy van egy méltatlanul elfeledett időszak, amikor még a ’60-as éveknél is jobb, kiválóbb filmeket készítettek itthon. )

Éppen ezért is várok egyfajta világvégét 2012-re. De nálam egészen mást jelent a világvége… Erre majd még visszatérek.

2011 nemcsak a képzés szempontjából volt összességében jó. Hosszú idő után az első olyan év volt, melyben volt normális tavasz és kiváló, esőmentes nyár. Így soha nem látott szabadságom volt, szinte minden nap mentem biciklizni, jártam az erdőket stb. A természetnél nincs nyugtatóbb, reményt adóbb dolog a világon. (Ezért is ölném le azt a sok szart legszívesebben, akik szemetelnek és irtják az erdőket, csak hogy melegítsék a szaros üket.) Nekem való abszolút. A fák illata, a madarak éneke, az állatok látványa (mármint az igazi, nem főemlős állatoké – a humanoidoktól természetesen rosszul vagyok xd) – lenyűgöz. Mikor kimész a határba, nincs egy rohadt épület se közelben se távolban, csak a fű mindenütt, meg a fák, meg a virágok, ha tavasz van végre. Csend honol vagy csak a folyó csordogálását hallod. Lefekszel a fűben, és a kék ég felé nézel. Nyugalom, harmónia, béke. Átok arra, aki ezt pusztítja.

Ráadásul ismét sikerült ledobnom vagy 3 kilót, így már majdnem 70 vagyok, ami susulyka jó. :>

Tehát szerettem a 2011-es évet, ezek miatt.

Meg persze néztem sok filmet a nyáron. Sikerült egy olyan egyensúlyt megteremteni, hogy lestem a filmeket, játszottam 3-4 órát egy nap, majd mentem a természetbe. Maga volt a Mennyország ez, a Túlvilági boldogság. (AMIBE EZ A fehércsoki VIZSGAIDŐSZAK RONDÍT BELE.)

Mindemellett sikerült publikálni több írásomat is. Persze ennek is vége, mert a lap, amibe írtam, beszarni látszik. (Nem miattam – pont azért, mert én nem írok már bele. :C)

Játékok terén egyébként lószar. Talán 2-3 játékban mélyedtem el, azok is 2010-esek voltak. A Fallout New Vegas volt az egyik, amit nem tudtam végigjátszani, mert elértem a 30-as szintet, és mivel nincsenek meg a kiegészítői, így nincs értelme játszani, mivel szarra sem kapok XP-t. Akkor meg mi értelme egy akció-RPG-nek? Semmi. Úgyhogy várok a GOTY-ra.

Érdekes játék volt a Metro 2033. Egy poszt-Stalker FPS, amit annak régi készítői csináltak. Állítólag lagyamatag regény alapján készült, a játék viszont zseniális lett a maga nemében. Igaz, nagyon nehéz, nagyon nagy szopás néha, de a hangulata elsőrangú. A moszkvai nukleáris tél és ezek az eszement pokoli lények átadták azt az igazi monumentális, de reménytelen orosz atmoszférát, amit mostaniban látott szovjet háborús filmekben is érzek. (Itt is reklámozom: A JÖJJ ÉS LÁSD mindenkinek kötelező film, aki szereti a háborús cuccokat, illetve inkább az anti-háborús cuccokat, és az apokaliptikus atmoszférát. Kb. ez a „szovjet Apokalipszis most”. ) A lezárást annyira nem szerettem, de majd egyszer mindenképp végigjátszom még ezt a különleges akciójátékot.

Más meg nem is nagyon volt. Ja, de, a Hitman: Blood Money, ami egy 2007-es játék. Egyszerűen nem volt időm játszani maiakkal – meg kedvem sem nagyon. Meg gépem sincs nagyon már hozzájuk. (Pedig a sok szarból, amit steamre összevettem, meg tudnék venni már egy vadiúj gépet. xd)
A Shogun 2 és a Witcher 2 érdekeltek volna, de így kimaradtak. Na, meg a Skyrim, amit utálva szeretek, és szeretve utálok, mert túlságosan is behódolt a nagyközönségnek, de ettől még nagyon nagy atmoszférája lehet.

Mindenesetre, mivel nem tudok újabb játékokkal játszani, meg annyira nem is izgat 1-2 címen kívül semmi, régi játékokhoz fordultam vissza. Elhatároztam pl., hogy Diablo 2-zni fogok a 3. rész eljöveteléig. Mert, ha van valami, ami miatt érdemes 2012-t várni, az a Diablo 3. Egyszerűbb, kevésbé atmoszférikus, de mégis susulyka jónak tűnik. Rá kell függenni majd nagyon. Lehet, kilépek az egyetemről, és ezzel fogok játszani. xd Na, jó, azt nem, úgy érzem, e téren sokkal érettebb lettem már, és úgymond „kigyógyultam” abból, hogy a virtuális világokra basszam az időm. A természet túlságosan is lenyűgöz ahhoz, hogy pixelszarokkal pótoljam azt. De azért majd 1-2 éjszaka / hét rá fog menni remélem a Diablozásra – és úgy, hogy a 2-t röhögve lecseréljük, mert annyira jó lesz a 3.

Ja, és persze Minecraft. Az örök. Most, hogy kijött a teljes verzió, valóban sok, elképesztően sok feature van benne. Persze ez is a mainstreambe ment úgymond, mert most már mindenki ezzel játszik, aki kicsit is kreatívabb. De leszarom, nagyon. Ez a játék egy mestermű, szerintem a XXI. századi gamerkultúra megreformálója. Csak még nem tud róla senki. Tulajdonképpen ez egy olyan program, melyben te rakod le a szabályokat, és te építed a világot. A következő szint az lesz majd szvsz, hogy a történetet is meg lehet alkotni. Nem lepődnék meg, ha még a Minecraftba integrálnának ilyen lehetőséget. Hiszen a környezet adott egy jó kis szerepjátékra, már csak karaktereket kell megalkotni és történetet írni. Ez meg mi ahhoz képest, hogy az egész világot darabjaira szedhetjük, és teljesen önálló ötletek alapján újat építhetünk? Ugye, hogy gyerekjáték.
Egyetlen hátránya, hogy susulyka bugos. Mármint gyakran összeomlik. Jó, mostanában nem volt ilyen bajom vele (mert nem játszok vagy 1 hónapja xd), de mikor a 1,5 éve épített világomat hirtelen elölelteegy ilyen összeomlás, majdnem abbahagytam az egész játékot… Pedig meg is vettem még a béta idején, de majdnem kivágtam emiatt a virtuális kukába.
Viszont ezen túl egy örök gyöngyszem, egy isteni ajándék, egy mocskos nagy invenció.

Tehát 2010-11 nálam a „gyógyulás” éve úgymond. Mióta sportolok, meg rendben tartom a testem (= emberi formám van, és nem egy disznóra hasonlítok), eleve kevesebb időt baszok el játszásra, de 2010-11-től tényleg alig játszok. Érdekel, nem nőttem ki belőle, de jobban érdekel a természet, és ha tehetem, menekülök oda ebből a mocsok emberi világból. Mert 2011-ben szerintem tovább folytatódott az elidegenedésnél sokkal rosszabb elembertelenedés. Az enberek (direkt nem ’m’-mel írom, szerintem kevesen méltók arra, hogy emberként nevezzük őket) egyre hülyébbek, bunkóbbak, s én egyre kevésbé érzem magamban, hogy vissza kéne tartanom a dühömet ezirányban. (Pl. egyre többször szólogatok be utcán faszkalapoknak, amin magam is meglepődök, nem voltam ilyen.) Persze lehet itt a „válság”-nak gúnyolt vállalati spekulációra gondolni, fogni a dolgokat, de ahogy a vizsgaidőszak terhe sem indok arra, hogy falhoz basszam mondjuk a telefonom, úgy ez a „válságnak” csúfolt baromság sem érv amellett, hogy biztos ezért idióta mindenki. Aki nem tud ember maradni, az takarodjék, meg sem érdemli, hogy jobb sorsa legyen. Magamat is beleértve természetesen, nem akarok felmenteni magam, nem vagyok tökéletes, sem isteni, sajnos, egyelőre (muhaha). De törekszem rá. Viszont azt látom, a sok együgyű barom meg nem. És ez a szomorú.

Talán ezért is várok egyfajta nagy változást 2012-ben. S számomra ez jelenti a világvégét. Emiatt pedig várom a világvégét.

Nálam ez nem azt jelenti, amit sokaknál. Hiszen mennyi jövendölés volt már? Számtalan jóslat szólt arról, hogy majd 2000-ben vége mindennek, akkor a számítógépek leállása, vagy valami vírus volt porondon (akkora marhaság volt, hogy már nem is emlékszem rá – de rögtön készülte gagyi katasztrófafilmek róla, és valami ilyesmi rémlik). Aztán, ahogy olvasgattam erről az elmúlt hetekben, 2011-re is jósoltak pár világvégét…

Egyik sem történt meg, legalábbis nem látványosan. Szerintem viszont a vég már rég elkezdődött, és senki sem vette észre. Véleményem szerint ez ahhoz is kapcsolódik, hogy a ’70-es években befuccsolt ez az egész „jólléti állam” bullshit, és világossá vált, hogy a szocializmus és a kapitalizmus egyaránt tarthatatlan. Vagyis én a világvége kezdetét nem 2012-re, hanem a ’70-es évekre teszem. 1970 körül kezdődött el azzal, hogy mindenféle reformtörekvésnek annyi lett, és az enber a fogyasztásért feláldozta szabadságát, szabad gondolkodását. Ma gyakorlatilag ugyanaz az apátia, dermedtség, tinglitangli van, ami már ’70-től is. Fogyasztói diktatúra, minden eddiginél nagyobb mértékben. És senki nem látja ezt, vagy nem akarja látni. Ennek nemcsak az emberek az okai, hanem a rendszer maga. Látszatdemokrácia – ez a kapitalizmus legjobb eszköze. Minden a látszatról szól. Csak hiszik az enberek, hogy szavaznak, hogy a politika irányít mindent, és hogy ők szabadon vásárolgathatnak a boltokban. Itt mindent vállalatok irányítanak, azért nem lehet konkrétan egy hatalom megdöntésével megdönteni a rendszert. Ha megdől egy politikai kormányzat, akkor annak az lesz az eredménye, hogy előlép valami szakértői kormány, és kész. Nincs rendszerváltás, mert a kapitalizmus nem arról szól, hogy politikusok irányítják. Mocskos tőkések, aljas üzletemberek határozzák meg mindenkinek sorsát spekulációval. Neves vagy névtelen, arctalan alakok ezek, akiknek nem is érdeke a nyilvánosság. Így tudják kontrollálni az enbereket: a politikai megosztottságon, gyűlölködésen és a fogyasztáson keresztül.

Mert itt ez a kettő a lényeg: 1. a politikai megosztottság, gyűlölet és 2. a határtalan, nihil, pótkielégüléseket hozó fogyasztás. Hiszen amíg az a lényeg, hogy ki az emeszpés és ki a fideszes, s az, hogy munka után jól bebasszunk, vagy hétvégéken diszkózzunk és bebasszunk, meg kocsmázzunk – addig senkinek sem tűnik fel, hogy itt más, mélyebb baj van. Ma is szükség lenne forradalomra, nagyon régóta. De mivel a rendszer láthatatlan, az enberek vakok, és elvakítja őket a pénz, a fogyasztás, a kapitalista diktatúra: ezért nem lázadnak. Csekély jele sincs annak, hogy valaki az IGAZI diktátorokat akarná megdönteni. Pedig ahhoz, hogy szabadok legyünk, úgy gondolom, a vállalatokat kellene lerombolni.

És ehhez kell egy kataklizmaszerű változás, ami felszabadítja a tudatlan szarokat is. Egy olyan kataklizma kell, ami megdönti ezt a rendszert. Mert sajnos emberek már nem tudják. Aki a globalizáció ellen tüntet, az terrorista, aki esetleg a Harcosok klubja mintáját emlegeti, azt kiröhögik, mert egy szarfilmet vesz mintául. Pedig Fincher filmje ugyanezt mondta el, amit én leírok (nem, még mielőtt: nem a Harcosok klubjából vettem ezeket – tapasztalatok, olvasmányok alapján – elsősorban Nietzsche és Foucault írásai nyitották fel a szemem. Fincher filmje csak egy jó párhuzam). Nagyvállalatoknak kellene összedőlnie, de ez csak egy hatalmas változással lenne elérhető.

És erre meg van a remény, mert vannak VALÓS, tudományos alapú előrejelzések, melyek intenek, és mely nincs nagy dobra verve, de tény, hogy az interneten olvasható volt. Ez a Nap új szoláris ciklusa, mely 2012 végére érkezik majd el. Ennek következtében minden eddiginél nagyobb (még a 3500 évvel ezelőttinél is) dózisú sugárzást fog kilőni magából a korona. Pár éve volt egy hasonló eset, amikor egy amcsi város áramellátása bénult meg. Minden elektronika tönkrement, és gyakorlatilag megállt az élet. Nos, ez a 2012-es kitörés sokkal nagyobb lesz minden eddiginél, és azt jósolják, hogy műholdakat tesz működésképtelenné majd. Reális az esélye, mert ami nincs ólommal burkolva, azt elpusztítja a nagy erejű sugárzás és elektrosokk. Így megbénulhat a kommunikáció, ami a digizalizált világban elég necces.

Nos, ez azért annyira nem tűnik nagy katasztrófának persze, de vannak lehetséges következményei, melyekkel számolni kell, és melyek elvihetnek egy új világrend irányába. Ez lehet egy disztópia is, ahol ember embernek farkasa vagy még nagyobb diktatúra van. De lehet akár az is, hogy összeomlik a kapitalista rendszer, az államok, és kis közösségek szerveződnek majd. (Én legalábbis mostanában erősen szimpatizálok az anarchista elméletekkel, ezért remélek ilyet.) Persze ebből is lehet falanszter.

De, ha nem is lesz egy ekkora méretű változás, számomra mindenképp eljön a vég remélem, mármint az egyetemen, és pozitív lesz. xd Mert már elég volt ebből a 7 évből. Elegem van a vizsgaidőszakokból, a filmismereti tesztek miatti stresszből, a tanárok önkényuralmából, az állandó tanulásból stb. Tenni akarok valamit, függetlenedni akarok ettől. Szép volt, jó volt, elég volt. Megírom a szakdolgozatot és remélhetőleg leállamvizsgázok jövőre. Persze mindehhez kell, hogy ezt a szar 3 tárgyat, ami hátra van, valahogy megcsináljam, mert különben regisztrálni kell köv. félévre. :C Amit susulykáranem akarok, hányok már a számonkéréstől. Ok-ok, mindenki mondhatja, aki tapasztaltabb, hogy „bezzeg a munkában majd…”, meg „haha, az egyetem még könnyű”. Mindennek meg vannak az előnyei és a hátrányai is. Az egyetem előnye, hogy ha nincs vizsgaidőszak, viszonylag szabad vagy. Hátránya viszont az, hogy állandó, még a munkahelynél is nagyobb alárendeltségi érzésed van. Főleg, ha ösztöndíjat már nem kapsz (soha nem felejtem el ezt a csapást, hogy átbasztak költségtérítésre, és ezért az előző féléves 6.67-es kreditindexemre nem akptam busás havi ösztöndíjat… A susulyka ANYÁTOK, meg az enyém is persze, amiért a jogon elöleltem1 évet. :C) Tudom, soha ekkora szabadságom nem lesz a kapitalista rendszerben, mint a felsőoktatásban, viszont számomra ez a monotonitás is teher már. Egyszerűen nyomaszt, hogy 26 éves leszek és még mindig itt tengődök, előre akarok lépni, mert kataklizma ide vagy oda, tenni akarok valamit. Annak meg gátja ez, hogy sok értelmetlen baromságot kell elolvasnom és megtanulnom. Forgatókönyvet, novellárt, regényt akarok írni, meg tolni a családi vállalkozásunkat. Elég volt az egyetemből. (Majd max. pszichológiára megyek vissza egyszer, ha még lesz rendszer. xd)

Szóval én leszarom ezt a válságnak nevezett szart, nekem susulyka jó évem volt a 2011-es, és remélem, a 2012-es is ilyen lesz. Remélem, eljön a gyönyörű tavasz, vagy legalább ennek a borzasztó vizsgaidőszaknak a vége, és egy kis időre ismét élvezhetem a szabadságot. Isten adjon erőt ehhez, és kitartást.
A válságszamarat meg le kell szarni, higgyétek el. A politikát is ilyen szinten, míg nem tudunk összefogni, nem nyílik fel mindenki szeme, és nem megyünk neki teljes erővel a kapitalista diktatúrának. Élvezni kell az életet, míg lehet. Makk Károllyal olvastam egy interjút, aki azt nyilatkozta arra a kérdésre, hogy hogy élte meg a komcsiizmust. Azt válaszolta, sehogy, nem foglalkozott a politikával, a filmekkel és a családjával törődött. Így nem is érzete nagyon, csak akkor, mikor a filmjeit basztatták egyszer-kétszer. Nos, ez példamutató számomra. Az életet csak úgy lehet élvezni, ha nem foglalkozol azzal, hogy az elmebeteg gyurcsány és bandája diktátorozza Orbánt, vagy Orbánc épp önkényuralmat akar kiépíteni (ami mondjuk szerintem legalább olyan képtelenség, mint a Nibiru érkezése xd). Szarok rájuk, fasszal fogok szavazni a következő választáskor. Az én életem a lényeg, azt kell széppé tenni, mert bizonytalan, hogy lesz-e még, hogy van-e még reinkarnáció. (A Túlvilág biztos, nem erről van szó, e az más, felfoghatatlan dimenzió.) Ne hagyjuk, hogy vállalati mocskok, gátlástalan üzletemberek, politikusok tegyék tönkre életünket, jókedvünket. Ugyanez vonatkozik a vizsgákra, tanárokra is. 2012 jó lesz és kész. :> Ha nem, hát durranjék szét a világ. XD

P. S. Ja, és a Nibiru, ha már megemlítettem. Hogy az mekkora lopótökösdolog már! Engem elbűvöl a világűr, meg a csillagászat. Elsősorban az bűvöl el benne, ami a fantasztikus filmekben vagy a horrorban is: a misztikum. A Nibiru pedig ugyanez. Mi van, ha tényleg létezik egy bolygó, ami csak nagyon hosszú időközönként tér vissza? Mi van, ha most lesz az? Tök szép lenne, ha egyszer csak megjelenne a Föld egén egy hatalmas valami. Persze a következmény nem lenne szép, az biztos. Mindenesetre engem megigézett, és most mindenhol ezt a nevet adogatom magamnak online.