Igen, Sándor vagyok. Bár ha valaki ránéz a nevemre, könnyeb rájöhet erre az Alexander részből. Még kicsit a tegnapi nappal kezdeném, hiszen ott is van érdekes rész. A délután folyamán felvett MSN-re egy ismeretlen, aki a PGO-n látható egyik Star Trek Online cikkre írt hozzászólásom alapján meghívott a neves United Federation of Hungary nevű magyar Star Trek klánba, amit kis tanakodás után el is fogadtam. Magát a klánt ismerem régről, amikor még nagy Star Trek fan voltam, de akkoriban nem állt szándékomban ilyesmibe csatlakozni, most azonban teszek egy próbát. Szerencsére nem szigorúak a feltételek, és a kötelezettségek, az új órarendemet elnézve lesz rá időm. Aztán eljött a mai nap, a névnapom. Mivel csak 10-re kellett bent lennem szerves laboron, ráértem fél nyolcra beállítani a hi-fit (az más kérdés, hogy kimásztam majdnem nyolckor XD), szépen készülődtem, de valahogy elszaladt az idő, úgyhogy a kilenckor induló busz helyett negyedkor indultam el. Sebaj, ilyenkor reggel úgyse nagy a forgalom. Végül azonban mégiscsak át kellett futnom a zebrán, aztán meg a villamos után futni, hogy időben beérjek. Végül órakezdés előtt 10 perccel beestem az egyetemre, kabát gyorsan lead, kulcsfogalmas füzet gyorsan fel a 6. emeletre (van lift...), aztán találkozás a többiekkel. Akinek eszében volt, az felköszöntött, néhányan elfelejtkeztek róla. Sebaj, nem probléma az, ha nem jut eszükbe, senki se kérkedik az ilyesmivel. Nagy nehezen csak elindulunk a laborra, bent már vannak néhányan, és hozzákezdtek amunkához. Összefutottunk a másik Sándorral, felköszöntöttük egymást ("Szevasz Sanyi!" "Csá!" "Boldog névnapot!" "Kösz, neked is!" XD). Mivel a jegyzőkönyvem már megint nem volt kész, leültem megírni a feladat címét, a reakció egyenletét, majd a feladat leírását. Közben a társam (aki Nándornak szólít XD) lement egy másik évfolyamtársammal (Che: egy jó csaj XD), valami ilyesmi szöveggel: "Nándor, szünetet tartunk, lemegyünk kajálni. Majd visszajövünk 4 órakor." (a labor 10-től délután 4-ig tart XD). Írogatom a jegyzőkönyvet, aztán eszembe jut, hogy kérdezni akarok valamit évfolamtársaimtól, akiknek most nincs labor, hátha ott vannak még. Gyorsan ki a laborból, le az aulába, ők már nincsenek ott, ellenben a társam, meg az évfolyamtársam éppen dömizik a még ott lévő évfolyamtársaimmal. Persze egyből azt hiszik, hogy menni kéne, de megnyugtattam őket, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, csak lejöttem. Aztán mondja a társam, hogy csináljuk már a csajjal, emg az ő társával együtt a kísérleteket. Mondom jól van, úgysincs kedvem hozzá. Amúgy is utáljuk a szerves labort, sok feladat, kevés idő, az ember csak kapkod (négy hét után tudtam beadni végre egy rakat anyagot). Visszamentem, már majdnem befejeztem a jegyzőkönyvet, társam visszajön, és mondja, hogy csináljuk az első feladatot. El is kezdtük, de igen hamar meguntuk, jött a döntés, hogy elpakolunk mindent, addig a többiek közül néhányan megcsinálják a kísérleteket, és a tapasztalatokat lemásoljuk. Végül sikerült mindent lerendezve fél kettőkor eltűnni, ezzel végetért egy negyedévnyi szenvedés, ugyanis jövő héttől kezdve nincsen szerves labor, szavad az egész keddi napom! Muhahahahaha! Ez a legjobb névnapi ajándékom! Itthon egy ideig tanultam, majd vacsoránál jöttek a névnapi köszöntések (igen, köszöntések, apám is Sándor XD), és itt már kezdett kicsúcsosodni a nap, ugyanis a rádióban leadták a Republic Szállj el kismadár című számát, ami az egyik kedvencem. Nem sokkal később pedig az Eiffel 65 Move you body-ját adták le, ami kellemes nosztalgikus érzéssel töltött el általános iskolai időszakomból, ugyanis akkor imádtam ezt az együttest. A névnapi ajándékokról annyit, hogy amit meg is kaptam, az húgomtól egy dezodor. XD Jó az. Az új nyomtatót pénteken vesszük meg (nem gondoltam, hogy ilyen hamar végzek ma, így nem volt nálam elég pénz hozzá), apám meg elkezdett erősködni, hogy ő szerzi be nekem azt a könyvet, amivel újabban szemezgetek (Paulo Coelho: Az alkímista). Pedig elvileg úgy lesz az meg, hogy anyám munkatársa ha majd rendel a bookline-ról, akkor megrendeljük azt is. No mindegy. A jóleső vacsora után megnéztem a tegnap felvett Bleach két epizódját, amin igen jót szórakoztam. Érdemes ezt az anime-t nézni, és sokszor elég meglepő tud lenni, pedig az ember sokszor ki nem nézné belőle. Aztán feljöttem, még írtam egy kicsit a következő jegyzőkönyvet, majd elkezdtem beszélgetni haverommal. Közben anyám nálam nézi a TV-t, és épp az Önök kérték megy, ahol milyen számot kérnek? Édes kisfiam. Anyám, és nagymamám kedvenc száma. Apropó, nagymamám még vasárnap feljött hozzánk pár órára megebédelni, és felköszöteni. Mostanában sajna ritkán találkozok vele, pedig nagyon szeretem. Az Önök kértékben még leadtak néhány régebbi számot, amit szívesen emghallgatok (pl Máté Péter: Azért vannak a jó barátok). Aki a végére ért a mai postnak azt hiszem átérezheti, hogy ez egy kellemesre sikerült nap. Nekem mindenkép pozitív csalódást okozott, mert bár volt már ennél ünnepélyesebb hangulat is, de akkor arra számítottam, meg az régen volt. Most sokkal visszafogottabbra számítottam, és végülis az is lett, csak valahogy sokkal kellemesebb. Na, túl sokat áradozok már, és valahogy le kell mosni ennek a szerves labornak a bűzét, mert ez hosszú távon elviselhetetlen.

Jah, és boldog Sándor napot minden más Sándornak!