• A Ubisoft szerint a következő konzolgenerációban nagyobb játékokat készíthetnek
  • Két hatalmas város vagy két korszak is helyet kaphat franchise-játékaikban
  • Mindezt egyszerre betöltve a memóriába

A Ubisoft nem aprózza el a franchise-ait, az biztos. Ugyan a Watch Dogs eddig csak két részt élt meg, de a Far Cry és az Assassin’s Creed már a sokadik epizódjuknál tartanak. Ám lehet, hogy egyszer ennek vége szakad, és már nem újabb és újabb részt kapunk, hanem ugyanaz a játék kap újra és újra méretesebb tartalomfrissítést a megjelenés után. A Ubisoft szerint ez a jövő.

Csak képzeljük el, ha az Ezio-trilógia nem három, hanem egy játékban jelent volna meg. Kezdődött volna az Assassin’s Creed 2-vel, aztán a következő években nem önálló játékként, hanem az alapjáték szerves részeként jelent volna meg a Brotherhood és a Revelations. Vagy ha az Origins és az Odyssey sem két külön, hanem egy nagy játék lenne. Ha egyetlen Watch Dogsban lehetne bejárni Chicagót és San Franciscót.

A Ubisoft ebbe az irányba szeretne elindulni, ezt a cég ügyvezető alelnöke, Lionel Raynaud írta meg a hivatalos blogon. Elmondása szerint a több város vagy éppen korszak használata a jövőben lehetséges lesz, méghozzá nem is a távoliban. Merthogy szerinte már a következő konzolgeneráció lehetővé teszi, hogy folytatások helyett évekig támogassák önálló játékok méreteivel vetekedő DLC-kel a kiadott programokat.

Mindössze a memóriakorlátokat kell legyőzniük, aztán máris csak annyi a dolguk, hogy valami összekösse a különféle területeket. Az Assassin’s Creedben lehet az például az Animus, a Watch Dogs vagy éppen a Far Cry esetében pedig valamilyen közlekedési jármű.

Személyes véleményem szerint a koncepció érdekes, viszont nem új. Sőt a leírtakat már láthattuk is működésben, például a The Witcher 3: Wild Huntban. Ott a Hearths of Stone eleve a játék legnagyobb térképére lett integrálva, és önmagában bír annyi tartalommal, mint sok más stúdió önálló játéka. Sőt többel is! Aztán jött a Blood and Wine, aminek önálló területe nagyobb, mint az alapjáték Skellige nevű térképe, és több tartalommal bír, mint bármelyik Assassin’s Creed.

Mindkét DLC hatalmas volt, a Witcher 3 megjelenése után jött és az egyik esetében még töltőképernyő sem kell, hiszen ott van a fő térképen. De a másik kiegészítő területe sem éppen nehezen megközelítő, csupán rá kell bökni a térképen és voala, ott is vagyunk egy töltőképernyő múlva (és szerencsére nem kell órákat várni a loadingra).

Szóval miért is a következő generációban akarná ezt megcsinálni a Ubisoft, amikor már a jelenlegiben sem lehetetlen? Igaz, nem tölthetünk be egy Chicagót és egy San Franciscót egyszerre a memóriába, de kérdem én: szükségünk van erre? A Witcher 3 boldogan elüzemelt hatalmas térképeivel, köztük a töltőképernyővel. Ráadásul a Ubisoft-játékai lassan élvezhetetlenül nagy területekkel bírnak.

Hosszú idő után az Assassin’s Creed Origins volt az első a sorozatban, amivel néhány óránál többet bírtam játszani, de hatalmas térképén egyszerűen elvesztem. Hiába töltötték fel rengeteg tartalommal, valahogy nem sikerült olyan izgalmassá tenni a dolgot, mint a Witcher 3-ban. Gondolok itt olyanokra, hogy a Wild Huntban megálltam egy útszéli figura mellett, szóba elegyedtem vele és máris egy nyomozós mellékküldetésbe csöppentem rejtélyekkel, gyilkosokkal és démonokkal.

Az Originsben viszont a legtöbbször a „menj oda, csapd agyon, menj vissza” metódus érvényesül, így előbb-utóbb a felfedezés öröme alábbhagy vagy megszűnik. Hiába tetszik a játék és a világ, ha egyszerűen ráuntam. Szóval szép az elképzelés, hogy legyen egyszerre, töltőképernyő használata nélkül két város vagy két korszak egy játékban, de mit érünk vele, ha méretükhöz képest nem bír elég tartalommal, vagy azok egyszerűen hamar megunhatóak.