Rengeteg alkalommal beszéltünk már arról mennyire fontosok az esportok és azok támogatása. Habár hazánkban közel sincs nagy kultusza az elektronikus sportoknak, külföldön már slágerként folynak a nagyobbnál nagyobb események. A befektetők látják, hogy mekkora lehetőség van ebben az ágban, ezért évről évre többen jönnek, hogy kapjanak egy szeltet az esportok tortájából. A lehetőségekben pedig komoly jövő lakozik, amit tenni kell, ám arról se feledkezzünk meg, hogy bőséggel akad légy a levesben.
A nap szava: professzionalizmus
Mint azt tudjátok, az esportok milliókat vonzanak a képernyők elé nap mint nap, legyen szó egyszerű játékról, egy-egy esemény televíziós vagy online közvetítéséről, vagy egy ismert vagy ismeretlen figura streamjéről. Emiatt az őrületesen nagy érdeklődés miatt fejlődnek rohamosan az esportok: van rá igény ezért pénzt is pumpálnak bele. Ahhoz pedig, hogy a rendezvények még több emberhez szóljanak „profivá” kell tenniük az adásaikat.
A nagy igényekhez kell igazodni. Ehhez persze nem elég nagy stadionokat bérelni és komoly videótechnikát a rendezvény mögé állítani. Persze ez is hozzátartozik az összképhez, de a külcsín csupán a kezdete egy közönségbarát programnak.
A legfontosabb az, hogy a lehető legszélesebb réteg igényéhez (tehát az úgynevezett mainstreamhez) kell idomulni. Addig amíg a közvetítések azokhoz vannak igazítva, akik rendszeresen játszanak és értik egy-egy játék szubkultúrájának belső utalásait, poénjait, stb., addig az egyszerű néző kirekesztve érzi magát. Ez pontosan olyan, mint amikor elmentek egy találkára a barátaitokkal, akik remekül elbeszélgetnek a halászat gyönyöreiről, ami téged is érdekelne, ám mégsem beszél veled senki, mert lila gőzöd sincs arról, miért ezzel vagy azzal a horoggal érdemes ezt vagy azt a halat megpróbálni kifogni. A kezdeti lelkesedés odalesz és miután egyszer már orra huppant a kirekesztett egyén, másodjára annál nehezebb visszacsábítani, és még nehezebb egyedül nekivágnia. Erre a kérdésre az elemzők nyújtanak választ, akik egy-egy meccs alatt beszélnek arról, mégis mit láthattunk az elmúlt percekben. Nekik többek között az a dolguk, hogy ne csak azokhoz intézzék gondolataikat, akik csak hébe-hóba foglalkoznak esportokkal, hanem azokhoz a veteránokhoz is, akik valami újat keresnek a profi játékosok tornáit nézve.
A profizmushoz hozzátartozik egy bizonyos dresszkód is: a képernyőn szereplő urak és hölgyek mind tip-top formában, illő öltözékben, sminkben és igényesen fésült frizurával kell megjelenniük azért, hogy az átlagos néző ne nevesse ki őket a TV-je felé legyintve. A zakó és a combközépig vagy térd föléig érő ruha viselése is beletartozik a profi televíziósok életébe. Ma már annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a sportközvetítések alatt csakis ilyen formákat láthatunk, hogy gyakran észre sem vesszük, mi mindenen mennek keresztül a szereplők amikor egy nem tradicionális adást nézünk. Ellenben az ellenkezője azonnal szemet szúr és hiteltelenséget, nemtörődömséget sugároz.
Persze mindezen feltételek a legtöbb nagy pénzdíjjal rendelkező versenyen már adottként vannak számon tartva, ám sok helyen még mindig nem standardként tekintünk ezekre az apróságokra. Akik azonban beadták a derekukat, azok sok szempontból jól jártak. A nézőszámok évről évre, gyakoribb események esetében pedig hónapról hónapra nőnek. Ennek a tendenciának a megtartása érdekében van szükség arra, hogy „elsportosodjon” az esport, és éppen ezért lesznek egyre többen, akik követik ezt az irányvonalat. Az offline ligák (LAN-ok) a leírtaknak megfelelően fognak festeni és további kísérletezéssel próbálják meg javítani a TV-ben és streamen tornát nézők élményét.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a stabilitás mekkora szerepet játszik a paneleken és azokon kívül. Az elemzőknek, kommentátoroknak és műsorvezetőknek mind olyan személyeknek kell lenniük, akiket a közönség legalább egy terjedelmes része ismer. Így az illető megkapja a kezdeti támogatást, a többit pedig a munkájával érdemli ki az idő elteltével. Nem szabad eseményenként váltogatni a szereplőket, mert az összezavarja a nézőket, viszont pár hónaponta vérfrissítésre is szükség van. Az is fontos, hogy ezek az urak és hölgyek egy bejáratott csapatot alkossanak, így kialakul köztük a kémia és ettől folyamatossá, érdekesebbé teszik a képernyőn töltött perceket.
Pénz beszél
Azt gondolnátok, hogy ezek a feltételek a legtöbb esetben mind adottak, ám sajnos ez koránt sincs így. Sok liga esetében látni folytonos cserélgetést a talent-listán, vagy az utolsó pillanatban eszközölt változtatásokat. Ezek az apró nüánszok elidegenítik a nézőket, gondolva itt a veteránokra és a friss húsra egyaránt. Addig, amíg egy stabil lábakon álló rendszer nem alakul ki, addig az a sportág gyerekcipőben jár. Szerencsére a Valve játékainak esetében nem kell emiatt aggódni, hiszen ők már évek óta a porondon vannak és tudják, mi vonzza a játékosokat és befektetőket. Nem meglepő, hogy minden évben egyre nagyobb és nagyobb nyereményalappal gazdagodik a The International győztese, amit elsősorban nem a nagy cégeknek köszönhetnek, hanem a kisembereknek. Minden TI alatt a közösség kalapozza össze a 10-15-20 milliós, folyamatosan növekvő prizepoolt. Ennek több oka is van: első sorban mert a pénzükért cserébe kapnak valamit (compendiumot, in-game tárgyakat).
Másodsorban mert a nyereményalapba ölt pénzzel nem csak saját magával tesz jót, hanem minden csapatot és játékost támogat, akik részt vesznek a versenyen. A torna végére azok is jól keresnek, akik alacsonyabb helyezést értek el, így a kisebb, gyengébb teamek sem távoznak keserű szájízzel, ha ideje korán búcsút kell inteniük. Harmadjára pedig azért, mert azzal, hogy évenként megdől a pénznyereményi rekord, közösen érünk el valamit, és ez jó érzéssel tölt el bennünket. Egységet kovácsol az amúgy nem túl barátságos közösségből.
Tehát, ha sok a zseton, akkor mindenki jól jár, igaz? Nem egészen. Ha vesszük a fáradtságot és megnézzük, mégis mennyi az annyi, ha esportól van szó, akkor azonnal szembe fog tűnni, hogy a Dota 2 ebben az esetben is dominálja a vetélytársait. Az esportsearnings.com adataira támaszkodva megfigyelhetjük, hogy a világ eddigi 8 legnagyobb nyereményalapjával bíró torna mind a Dota 2-höz köthető, kezdve az idei TI-jal, a Majorökön át az ázsiai tornákig. 9. helyen a Smite áll, melyet 10-ként a Halo követ és csupán ezek után látjuk megjelenni a talán legnagyobb rajongói bázissal rendelkező League of Legendst. Ha pedig a világon legjobban kereső esportolók listáját tekintjük meg, akkor sokkoló eredmény tárul elénk. Az első 56 helyen csak Dota játékosok álnak, a TOP 100-ból pedig egyedül 29 ember kereste a Valve mobáján kívül mással a kenyerét.
Ha az ember kezdő és arra kíváncsi milyen játékkal kaszálhat a legtöbbet, akkor az eredmény magáért beszél. Sok játékost csábítanak a halmozott pénznyeremények tömkelege, ezzel elvéve a reflektorfényt a többi, potenciálisan érdekes címtől. Érdemes lenne más cégeknek is szembe néznie ezzel a ténnyel és gondoskodni arról, hogy lassan kiegyenlítődjék a balanszolatlan pénzeskosár.
Itt a vége az első résznek. Hamarosan érkezünk a második epizóddal.
