Az évtized legnagyobb kiadóbotrányai

Az évtized legnagyobb botrányait feldolgozó cikksorozatunk elérkezett újabb, egyben befejező epizódjához, melyben a kiadók viselt dolgait vesszük sorra. A lista különösebb sorrendiség nélkül készült, és meg kell jegyeznünk, hogy egy-egy címszó alatt több minden megemlítésre kerül, de még így sem lett teljes a bűnlajstrom. Ennek ellenére akadnak páran, akik nagyon szorgosak voltak az elmúlt tíz év alatt, őket kénytelenek voltunk többször is megemlíteni, na, nem mintha annyira sajnálnánk őket.

Electronic Arts – a legrosszabb amerikai cég

Kétszer elnyerni a legrosszabb cég nem túl megtisztelő díját nem éppen hízelgő. Az Electronic Arts megcsinálta, közvetlenül a Mass Effect 3 befejezése körüli fiaskó (a játék nem véletlenül szerepel korábbi listánkon), illetve a Dead Space 3 mikrotranzakciókkal való kitömése után. Valószínűleg a sorozatos stúdióbezárások sem sokat segítettek a cég renoméján, mely azóta sem számít túl fényesnek – bár újabb díjat azóta nem zsebeltek be. Hogy mennyire volt helyénvaló előrébb helyezni az EA-t, mint olaj- és dohánycégeket, arról lehet vitatkozni, mindenesetre az internet népe döntött, és lettek is belőle szaftos szalagcímek.

Electronic Arts – teljes körű mobilizáció

A mobilpiac irgalmatlan közönséget elér és irgalmatlan bevételt termel, nem csoda hát, hogy mindenki szeretne egy szeletet a tortából. Ezt elsők között az Electronic Arts kezdte meg egy laza kis hullagyalázással: a rég bezárt Bullfrog egyik legikonikusabb címét, a Dungeon Keepert terelték mobilra, olyan pofátlanul lehúzós megoldásokkal, amit megirigyeltek a többiek is. A negatív visszhangok ellenére évekkel később a Command & Conquer is hasonló sorsra jutott, de ide sorolhatnánk a ’freemium’ modell ilyen-olyan átültetését teljes áron kínált, AAA játékokba – de nem akarunk igazságtalanok lenni, ez mára általános lett, úgyhogy mindenkihez képzeljétek oda.

Epic Games – pénz beszél, kutya ugat

Bár a piac lehetőséget ad rá, hogy exkluzív szerződésekkel, agresszív üzletpolitikával megpróbálják megfojtani a vetélytársakat, ez nem mentette meg az Epic Games-t a népharagtól. Pláne, hogy olyan címek elhappolásával kezdték a pályafutásukat, melyek korábban be voltak jelentve más platformon (értsd: Steamen), elég, ha a Metro Exodust, vagy a Shenmue 3-at említjük. Akárhogyan is nézzük, az évtized vége felé az Epic sikeresen éket vert az amúgy egybetartó PC-s játékostársadalomba, ami a „konzolháborúkhoz” hasonlóan lassan kettészakadni látszik.

Konami – gagyiba és gonoszba egyszerre is át lehet menni

2015 magasságában valami megszállta a Konamit, és elkezdtek haragszomrádot játszani Kodzsimával – lelőtték a Silent Hills folytatását, annak ellenére, hogy átütő siker volt már a P.T. is. Aztán stúdióját, a Kojima Productions-t is bezárták, majd később jó óvodáshoz méltó módon még a TGA 2015-ös díjátadón elnyert elismerésének átvételében is megakadályozták. Ebben az évben derült ki, hogy dolgozóikat emberszámba sem veszik, és azóta is hullagyalázást folytatnak bejáratott címeiken, elég, ha a nyerőgépeket vagy az ultragagyi Metal Gear Survive-ot, netán a legutóbbi Contrát nézzük. Nem véletlenül volt egy időben a Twitter legnépszerűbb hashtagje a #fuckonami.

Gearbox – gyerekpornó és hűtlen kezelés

Nem is annyira a kiadóként vett Gearbox, hanem annak vezérigazgatója, Randy Pitchford körül csaptak fel a hullámok az elmúlt évtizedben. 2018-ban, hűtlen kezelésre hivatkozva perelte be őt a cég volt ügyvédje, illetve egy USB-n tárolt érzékeny céges adatokat tartalmazó USB-kulcson többek között fiatalkorú szereplésével készült pornófelételeket is találtak. De a sor itt nem áll meg: a Borderlands 3 előtt sem bírt magával: a Claptrap hangját adó volt alkalmazottat korábban tettleg bántalmazta, és még csak ki sem fizették. A többire csak azért nem térünk ki, mert korábban, fejlesztőként tekintve a cégre, már kétszer is felemlegettük a Gearboxot.

Activision Blizzard – rekordbevétel után rekordgyorsaságú leépítés

A nagy kiadóknál bevált módszer a nagyobb projektek lezavarása után a fölöslegessé vált dolgozók elbocsájtása – de az, hogy mindezt azután követik el, hogy rekordbevételt termelt a cég, nem mellesleg az elnök-vezérigazgató Bobby Kotick a túlfizetett igazgatók amerikai listáján is igen előkelő helyet foglal el, már nem annyira gyakori. Azt már csak mellékesen jegyeznénk meg, hogy a 800 ember elbocsájtásával járó kockázatelemzés szerint lehet, hogy az egész hercehurca után még csak hasznot sem realizálnak majd hosszú távon. De mit számít pár száz ember? Rövid távon megérte.

Activision Blizzard – Nagy zűr kis Kínában

Nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt év egyik legnagyobb visszhangot keltő lépése mellett sem, mikor a kínai profi Hearthstone-játékos, Blitzchung díját vonták meg, majd eltiltották a versenyzéstől, miután szimpátiáját fejezte ki a tüntetőkkel szemben. Hogy mennyire helyénvaló egy sportolónak nyilvánosan beleártani magát a politikába, az szinte mellékes annak fényében, hogy az aktuálpolitikai helyzetnek köszönhetően nemcsak a gamer társadalmat, hanem a világsajtót is foglalkoztatták az események.

Activision Blizzard – ha nem tetszik, később kapod meg

Cikkünkben mesterhármast szerzett az Activision Blizzard, igaz, erre nem csak 90 perc plusz hosszabbítás állt rendelkezésére, hanem tíz év. Ezt pedig harmadik, mostanában megkezdett módszerüknek köszönhetik, hiszen már nem egyszer előfordult, hogy megjelenéskor egy játék nem tartalmaz mikrotranzakciókat, az elmaradást viszont később pótolják. A cél egyértelműen az, hogy az első kritikákban ne húzzák le ezért a produktumot, így később még nagyobb közönséget lehessen potenciálisan elérni az aljas módszerekkel.

Ubisoft – a farkast kiáltó fiú esete

Az elmúlt évtized egy része attól volt hangos, hogy a Ubisoft meg akart halni. Na, nem a valóságot hírből sem ismerő trailerek vagy hibáktól hemzsegő játékok miatt, hanem attól, hogy a Vivendi bevásárolta magát a cégbe. Aztán fokozatosan növelték a részesedésüket, mire a Guillemot-klán szabadságharcot hirdetett a gonosz hódítók ellen, akik aztán végül csak nem vették meg a francia vállalatot. Persze nem tudhatjuk, hogy mi volt a valódi céljuk, így mindenki azt mond, amit akar – mindenestre utólag nagyobb volt a hercehurca füstje, mint a lángja.

Bethesda – eddig ingyen volt, most fizess

A Bethesda sem maradhatott le a listáról, úttörő pályafutásukat még az előző évtizedben kezdték az Oblivion elhíresült, majd mémmé avanzsált lópáncéljával, mellyel akarva-akaratlanul letették az első követ a mikrotranzakciók útján. De maradva az aktualitásnál, pár évvel később, a 2010-es évek derekán jobb ötletük akadt: a fizetős modoké. Ezt először a Steamen szerették volna bevezetni, de a kezdeményezést rövid idővel a rajtja után elsöpörte a népharag. De nem adták fel, mert egész egyszerűen annyira jó az ötlet, hogy saját felületükön vezették be azt, a sokkal hívogatóbb Creation Club néven. Így legalább konzolokon is elérhetők lettek a modok, igaz, fizetni kell értük.

Az évtizedet összefoglaló listáink még folytatódnak, tarts velünk a továbbiakban is!