A nagy játékfejlesztő stúdiók közül sokan megpróbálkoztak az igazi szerepjátékok feltámasztásával, ám a keményvonalas RPG-rajongókat a Bethesda Fallout-sorozata vagy a BioWare nagyobb kihívást nyújtó első Dragon Age-e sem elégítette ki. Nem úgy a jellemzően közösségi finanszírozású címek, mint a Wasteland 2, a Pillars of Eternity, a Divinity: Original Sin vagy a Torment: Tides of Numenera, melyek a hőskorszak szöveges, sok gondolkodást és újrajátszást igénylő RPG-inek örökségét vitték tovább. A formula szerencsére sikeresnek bizonyult, és a Dark Souls-széria mellett ezek a játékok bizonyították be, hogy van értelme nehéz, mégis nagy sikerélményben részesítő interaktív történeteket is gyártani. Ehhez a trendhez csatlakozott 2015-ben a független Iron Tower Studio a The Age of Decadence-szel, mely nem ismer kegyelmet, ha a játékos szívatásáról van szó, ugyanakkor a szenvedésekért cserébe remek, egyedi fejlődésrendszerrel, izgalmas világgal és cselekménnyel, valamint számos újrajátszást ösztönző játékelemmel jutalmazza a kitartó gamereket.

A történelem ismétli önmagát

Az Age of Decadence rendkívül tartalmas szerepjáték, ám még így is háttértörténete és cselekményvilága a legérdekesebb. Az Iron Tower Studio alkotása ebben a tekintetben sok hasonlóságot mutat a tavaly megjelent Tormenttel, minthogy csak látszólag játszódik az ókori Róma fantasy-változatában, valójából egy posztapokaliptikus sci-firől beszélünk. Az Age of Decadence-ben is egy hatalmas háború, konkrétan a Qantari nevű lények támadása pusztította el a Birodalmat, azonban mint a Tormentben, úgy az AoD-ban is fellelhetők a korábbi civilizációk csúcstechnológiáira utaló nyomok. Ezek kutatásával foglalkoznak a Loremaster nevű tudóskarakterek, akiknek persze nem könnyű az élete. Hiszen az Age of Decadence-ben nagyjából olyan állapotok uralkodnak, mint a valódi Római Birodalom bukása után: vannak frakciók, melyek egy-egy város vagy terület felett uralkodnak, ám valódi rend nincs, banditák, orgyilkosok fosztogatják a kereskedőket, és a hatalom képviselői is szívesen hunynak szemet a szemétségek felett, ha érdekük éppen úgy kívánja. Az AoD sötét világából következik, hogy nem is nagyon szabad klasszikus, romantikus világmegmentős történetre számítani, mivel bármilyen karaktert indítunk, az alapvetően valamelyik cseppet sem nemes célú frakció (például a sunyi kereskedőket tömörítő Commercium vagy az orgyilkosok csoportja, a beszédes nevű Boatmen of Styx) tagjaként kénytelen majd tevékenykedni. Persze van lehetőségünk letérni az általuk kijelölt útról (mondjuk ilyenkor számítsunk arra, hogy berágnak ránk), ám az Age of Decadence története és világa annyira komplex, hogy lehetetlenség olyan döntéseket hozni, melyekkel nem bántunk valakit. Mint az életben: mindennek van előnye és hátránya is, a Jó és a Rossz csak a mesékben létezik.

A sztori egyébként roppantmód érdekfeszítő, és zseniális húzás, hogy ahány karaktert indítunk, annyiféle történetalternatívát ismerünk meg. Persze a fő küldetésünk adott, melyet a House Daratan nevű frakció vezetőjétől, a hataloméhes, de mézes-mázos Lord Antidastól kapunk: van egy régi térkép, amely az ősi Templomnak nevezett tiltott területre vezet. Ám hogy ide miként jutunk el, az attól függ, milyen karaktert indítunk. Zsoldosként például egy kereskedő testőrei vagyunk, míg ha Kereskedővel játszunk, akkor éppen mi leszünk azok, akik védelemre szorulnak. Ha pedig a Tolvaj szimpatikus, akkor vele bujkálunk, menekülünk, a fanatikusok által kézben tartott Ganezzarban a föld alatt kell tevékenykednünk. És így tovább. Elképesztően érdekfeszítőek ezek az intrikákkal és szemét árulásokkal teli mikrotörténetek, jóllehet, amúgy a fő cselekményszál fordulatai a legérdekesebbek (oké, aki már ismeri a Tormentet, az annyira talán nem fog meglepődni).

Gyakorlat teszi a mestert

Az Age of Decadence világa, története és karakterei tehát kiválóak, azonban a játéknak cseppet sem kell szégyenkeznie, ha maga a játékmenet kerül szóba. Klasszikus értelemben vett szintlépés nincs, hanem mint a valóságban, a skillhasználattal (például sikerül rávenni egy megbízónk riválisát szép szóval, hogy tűnjön el a városból) gyarapodnak pontjaink, melyeket tetszés szerint eloszthatunk készségeinkre. És az Iron Tower Studio műve tényleg keményvonalas szerepjáték, melyet első-második nekifutásra nem fogunk kiismerni, sőt még a következő oldalakon található tippek-trükkök elolvasása után is biztosan legalább egyszer újra kell majd kezdenetek a játékot. Igen, az AoD a Fallout, a Baldur’s Gate vagy az Icewind Dale örököse, a karaktergenerálással el lehet bíbelődni, főleg, ha nem egy előre meghatározott hőst, hanem mondjuk egy szabadabban alakítható Csavargót szeretnénk indítani. És itt nem arra kell gondolni, mint a The Elder Scrolls-játékok esetében, hogy egy The Sims-szerű hősszerkesztőben még a legkisebb ráncokat is formálhatjuk, az AoD nem erről szól (bár a bőrszínt és a testszőrzetet lehet benne változtatni). Itt keményen matekozni fogunk, ha megértjük, mitől függ az, hogy eltaláljuk-e harc közben az ellent vagy sem. Jóllehet, a harcos és a szociális skilleket nem véletlenül választották szét markánsan a fejlesztők, mivel az Age of Decadence a klasszikus Fallout-epizódokhoz hasonlóan végigjátszható egyetlen pörölycsapás nélkül is. Tolvajként, Loremasterként (afféle tudósok) és Kereskedőként a jó beszélőke vagy a mesteri osonás elengedhetetlen, de a Praetorok is inkább hatalmukra és megjelenésükre, semmint harci tudásukra alapoznak. Persze a Kereskedők és a Loremasterek is tartanak maguknál tőrt vagy íjat, de esetükben jobb, ha inkább az eszük vág.

Birodalomépítés tűzzel-vassal

Ugyanakkor a karddal és tőrrel dolgozó Zsoldosnak és az Orgyilkosnak sem árt, ha kicsit szociálisan érzékeny, mert az Age of Decadence legkevésbé igazságos része a harc. A játék amúgy sem könnyű, bár ha kiismertük a sajátosságait, már egyszerűbb dolgunk lesz. Azonban ha összecsapásokra kerül a sor, akkor még egy küzdelemorientált hőssel is nagyon sokat fogunk izzadni. A körökre osztott, leginkább a Falloutokat idéző csetepaték során minden karakternek ugyanolyan esélyei vannak, mivel az NPC-k hozzánk hasonló skillekkel és fegyverekkel-páncélokkal rendelkeznek. Csapásainkat pedig az ellen különböző testrészeire összpontosíthatjuk, és a fő fegyverek (íj, kard, balta, pöröly stb.) mellett különböző trükköket (háló, savas folyadék, mérgek) is bevethetünk. Ám az tény, hogy a legtöbb esetben túlerővel szembesülünk, és ha kapunk is társakat (alapjáraton egyedül vagyunk), bizony könnyen a földbe döngöl minket az ellen. Így olykor sajnos a szerencsén is múlik a győzelmünk. Ez pedig könnyen okozhat frusztrációt, de feladni semmiképp sem szabad! Ezért is javasoljuk, hogy a következő két oldalon olvassátok el tippjeinket!

Emellett nyilván az Age of Decadence-re nem a csúnyácska és steril grafikája miatt fogunk szívesen emlékezni, minthogy a játék készítői szerencsétlen módon már nem merték bevállalni az izometrikus látványvilágot, a zoomolási lehetőség pedig kifejezetten öngól ebben a baltával faragott figurákkal teli háromdimenziós posztapokaliptikus Rómában. Ám az AoD belső értékei felbecsülhetetlenek a mai fősodor lagymatag, csilivili akció-szerepjátékaival szemben, így reméljük, ti is jól szórakoztok majd mellette.

KÓDBEVÁLTÁS

A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.

A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!

A FEBRUÁRI PC GURU FEBRUÁR 8-TÓL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.

PC Guru 1802