A technika rohamos fejlődésének köszönhetően ma már a játékkészítő csapatok is rendelkeznek a filmesek eszköztárával, éppen ezért a fejlesztőstúdiók is képesek lehetnek olyan érzelmi reakciót kiváltani, mint az ismert és elismert rendezők. Az audiovizuális hatásoknak, a motion capture technológiával rögzített színészi alakításoknak és a filmszerűen elmesélt történeteknek hála mostanra legalább úgy bele tudjuk magunkat élni a videójátékokba, mintha csak egy jól megírt filmet vagy sorozatot néznénk, ebből adódóan pedig teljesen érthető, ha valaki nehezen tud maga mögött hagyni egy-egy alkotást. Én például a Mass Effect 3, a Life is Strange, a Detroit: Become Human, a Red Dead Redemption 2, a BioShock Infinite: Burial at Sea – Episode 2 és a Cyberpunk 2077 végén éreztem úgy, hogy egy kicsit üresebb lettem belül, de a The Last of Us Part 2, a NieR: Automata és a Firewatch befejezése is nagy hatással volt rám.
Ha valaki egyenesen a depresszióhoz hasonlítaná ezeket az érzéseket, az jó helyen tapogatózik, az SWPS University és a Stefan Batory Academy of Applied Sciences tanulmánya ugyanis rámutatott (via Dexerto), hogy az úgynevezett „játék utáni depresszió” („post-game depression”) nagyon is létező dolog, és gyakrabban fordul elő azoknál, akik az RPG-kben lelik meg a boldogságot. „Kutatásunk azt mutatja, hogy a szerepjátékokat (RPG-ket) játszó emberek a legfogékonyabbak a játék utáni depresszióra” – fogalmazott Dr. Kamil Janowicz. „Ezekben a játékokban a felhasználóknak nagyobb befolyásuk van a karakterfejlődésre, és ezen műfaj képviselőiben építik ki a legerősebb kötelékeket a karakterükkel. Minél lebilincselőbb a játék világa, és minél szorosabb a kapcsolat a karakterrel, annál nehezebb visszatérni a valóságba, miután a kaland véget ért” – tette hozzá.
A játékosok (összesen 373 személyt vontak be a kísérletbe) önbevalláson alapuló viselkedését és hangulatát vizsgáló kutatás szerint eléggé általános jelenség, hogy a gamerek képtelenek továbblépni valamelyik alkotás után (ugye veletek is előfordult már, hogy a kelleténél tovább töprengtetek egy-egy játék befejezésén?), de az sem ritka, hogy más médiumokhoz (legyen az film, könyv vagy sorozat) sincs kedve az embereknek. Ugyancsak a tünetek közé sorolható, ha minden áron újra szeretnénk játszani az adott programot, ami szintén az RPG-k körében a leggyakoribb. Nem kell tehát azonnal rosszra gondolni, ha még az élettől is elment a kedved V és Johnny Silverhand, vagy épp Arthur Morgan históriájának befejezése után, hiszen rengeteg embert érint a dolog, a „játék utáni depresszió” pedig még gyakoribbá válhat a jövőben, hála az egyre ügyesebb eszközökkel elmesélt sztoriknak. Ha mélyebben is beleásnátok magatokat a témába, azt ITT tudjátok megtenni, bár nekem nem sikerült megnyitnom a letöltött dokumentumokat, amik ráadásul lengyelül vannak.
Borítókép forrása: CD Projekt RED
