Splinter Cell: Conviction: síppal, dobbal...Az Ubisoft két, jelentős hibát vétett azokkal a játékokkal kapcsolatban, amelyek a „kis” francia vállalatot electronic artsos magasságokba (tudjátok, a megújítók) emelte őket. Az első, jelentős hiba az volt, hogy miután dőlt hozzájuk a pénz, évenként készítettek folytatásokat hozzájuk, a másik pedig az, hogy látványos ötlettelenséggel kellett szembenézniük úgy a negyedik, ötödik frissítés tájékán. Természetesen véletlenül sem azt állítom, hogy lejáratták volna a programjaikat, pusztán azt, hogy azzal, hogy nem találják a megfelelő középutat a masszív újítás és a tradíciók megtartásával kapcsolatban, lassan katasztrofális franchise-összeomlás szélére borulhatnak a fiúk ott a távoli franciahonban, csigák ide vagy oda. No, de félre a borús gondolatokkal, hiszen a Sam Fisherből szakállas, tömegben botladozó csövest faragó Conviction minden bizonnyal nem lesz ennyire negatív, sőt, első ránézésre nem is tudom megmondani, mennyire vágytam rá, hogy a PC játékok legtökösebbikét ilyen pofás kis szerepbe taszítsák.

Splinter Cell: Conviction: síppal, dobbal...A készülő játék körül forr a levegő, minden apró információmorzsára farkát csóváló kiskutyaként ugrunk. (Na jó, nem, de hétfő van.) Most kiderült, hogy a zeneszerző Kaveh Cohen és Michael Nielsen szerzik majd a játék zenéjét egy különleges nagyzenekari-elektronikus egyveleggel a célkitűzésben. Így előfordulhat, hogy az utcán jobbra fordulva a Hegedűs a háztetőn dallamai csendülnek fel, miközben alapként Dieselboy valamelyik jobb... öhm, alkotásának kísérteties mása dübörög majd. A műfajok efféle kerekedése ritkán ugyan, de nagyon élvezetes egyveleget képes alkotni, szóval ebből még bármi lehet, ráadásul „Hontalan Samu” után már mindent megemésztünk. Mielőtt deli fórumozóink kaszákkal nekem támadnának, azért megerősítem, hogy nagyon kíváncsi vagyok Tom „Vadászat a vörös októberre” Clancy legújabb videójátékára, pusztán kicsit pesszimistán állok Samu efféle változásai elé.