Hírek

Egy szép születésnapot ünnepelve ezúttal ’88 Amerikájába tartunk, ahol egy remek év egyik legnagyobb horrorfilmje született meg egy játékbaba főszereplésével.

Az 1981-es Agyfürkészők számos folytatást, sőt még egy alsorozatot is szült, utóbbi az itthon is ismert Scanner Cop, ami immár 4K-ban is elérhető.

Újabb egyfilmes rendező munkája, ezúttal egy sorozatgyilkos nyomán, egészen jó gárdával… ebből még akár jó is kisülhet.

A címhez csatolt Gates of Hell 2 mindenképpen bíztató, de talán mindenki sejti, hogy Fulcinak nyomára sem juthatunk ebben az elveszett “remekműben”.

Kósza szellem, egykori abúzus, megfoghatatlan gonosz, leányokkal teli kúria, Dario Argento. Ebből akár valami szaftos mozi is születhetett volna.

Útszéli gazdálkodás, ahol az utazók jelentik a főfogást? A recept ismerős, de itt dekoratív hölgyek szolgálnak fel.

Vannak a jó másolatok és ripoffok, vagy legalábbis az élvezhetők, illetve vannak, amik egy forintot nem érnek. Nos, a Dolly Dearest nem ilyen.

Nyugodtan mondhatom, hogy elértünk az aktuális Vinegar Syndrome-csomag mélypontjához, de hogy miért, azt csak a cikkből tudják meg a trash-rajongók.

Némiképpen kakukktojás a rovat és a Vinegar Syndrome-csomag esetében egyaránt, azonban a Beastmaster mégis illik mindkettőbe, miközben igazi klasszikus.

Vannak a méltatlanul elfeledett horror-klasszikusok, és vannak a direktben föld alá temetett, porig égetett celluloid-szemetek. Hogy a Play Dead melyik? Lehet találgatni!

Rég volt már horrorfilmes csomagunk az amerikai Vinegar Syndrome-tól, most viszont kaptunk egy izgalmas pakkot, így jöhet a vérengzés!

A novemberi Vinegar Syndrome-adag után ebben az évben még egy Horrorkamra vár, ezt pedig a közelgő karácsony szellemének áldoztam be, méghozzá egy valódi kultfilmmel.

A Vinegar Syndrome kiadásainak szentelt novemberi felhozatal végéhez érve nem maradt más hátra, mint három alkotás az amerikai (s)exploitation egyik úrnőjétől.

A november még mindig a Vinegar Syndrome filmjeiről szól, a Demon Wind (avagy Démoni szél) ráadásul egy olyan horrorfilm, ami a tékás korszakból még nálunk is ismert darab.

Ahogyan azt már az előző héten is írtuk, a november a Vinegar Syndrome aktuális megjelenéseiről fog szólni, így most egy húsfeldolgozóba látogattunk el.

Visszatért a Horrorkamra, hogy a Borzongást kiegészítve csillapítsa olvasóinak vérszomját, novemberben igazi különlegességeket kitárgyalva az amerikai Vinegar Syndrome kiadótól.

Ritkán van esély magyar horrorfilmről írni, ami még a nemzetközi piacon is megveti a lábát, de a 2017-es Pince ilyen, ráadásul jól is sikerült. Hogy miért, az a cikkből kiderül.

Ismét a jelenbe, vagyis inkább a közelmúltba látogatunk egy újabb mérföldkő megtekintéséhez. Mérföldkő? Sokan utálják, legalább annyian imádják, szóval igen, mondhatni, különleges darabról van szó.

Előző héten már sikerült gor(e)cső alá venni pár indie horrort, nyerő szériát pedig ritkán hagy veszni az ember, így ezúttal egy sztriptízbárba teszünk ciciben és vérben gazdag látogatást.

Bár a Jean Rollin munkásságát másoló, a tegnapi testvércikkben kielemzett Blood of the Tribades nem sikerült jól, szerencsére van másik indie csemegénk is, ami viszont kimondottan szórakoztató.

Napi tanulság: ki nyitott szemmel jár, az megüti a bokáját. Legalábbis ha optimista módon olyan filmeket néz, amik a nagyközönség figyelmét elkerülve kisebb rétegekhez szólnak.

Kevés filmtől lehettek igazi, nehezen feledhető rémálmai a hetvenes és nyolcvanas években felnövekvő generációnak, de az űrből visszatérő asztronauta tuti okozott néhány álmatlan éjszakát.

Akár tisztában vagy vele, ki az a Jesús Franco, akár nem, érdemes tovább olvasnod, mert így is, úgy is tudunk újdonságot mutatni az amerikai Dorado Filmsnek hála.

Amikor még nem volt CGI, a filmkészítőknek keményen ötletelniük és dolgozniuk kellett a látványos újdonságokért, sokan pedig nemcsak megtették ezt, de úttörők is voltak.