A Borzongás még mindig kapható az újságosoknál, várunk az eredményekre, így teljes gőzzel dübörög a Horrorkamra, ami novemberben az amerikai Vinegar Syndrome októberi csomagjának darabjait mutatja be minden egyes pénteken. Ha valaki esetleg lemaradt volna, a VS egy amerikai kiadó, amelynél a srácok ritka és különleges, sokszor nagyon nehezen beszerezhető filmeket gyűjtenek össze, majd maguk restaurálják a kópiákat, a végeredményt pedig fantasztikus minőségű, extrákkal teli, angol feliratos, régiófüggetlen Blu-ray+DVD kombók képében árulják. Plusz a pornó aranykorát is sokra tartják, de ezek a kiadványaik most nem ide tartoznak. Ajánlom őket, limitált kiadványaik nagyon szépek, ilyen volt annakidején a Jack Frost (több kibontós videónk is volt a termékeikkel – első, második, harmadik), valamint ilyen az októberi csomagból a Blood Beat vagy a The Corpse Grinders is.

Olcsó húsnak híg a leve

Ha nem megy az üzlet, változtatni kell, ez pedig akár a macskatápos bizniszre is igaz lehet. A Lotus Cat Food Co. vezetősége még idejében észreveszi, hogy gond van, majd elhúzza a mézesmadzagot a helyi szegények orra előtt, hogy az amúgy is meglehetősen fura család férfi tagja nekiálljon a temető hulláit kiásva utánpótlást biztosítani. A darálás után meg már úgyis mindegy, azt gondolnánk, a szőrös kis állatok nem panaszkodnak, pedig dehogynem. Ugyan szakszervezetbe nem tömörülnek, sőt az ombudskittyhez sem fordulnak, helyette viszont szimplán vérengző fenevadakká válnak. Az emberhúsból készült táp miatt a környék cicái kifejezetten rákapnak a gazdik rágcsálására, ami aztán feltűnik a dokinak (Dr. Howard Glass – Sean Kenney) és csinos asszisztensének/barátnőjének (Angie Robinson – Monika Kelly), így elkezdenek nyomozgatni az ügyben. Ennek hála jutnak el végül a brutális felismerésig, miszerint a lelketlen tulajdonos, Landau (Sanford Mitchell) egész egyszerűen semmibe veszi a kegyeleti szokásokat, az elhunytak pedig a macskák bendőjében végzik be sorsukat.

Macskarajongók előnyben

Nem is olyan régen néztem meg Peter Sasdy ’75-ös horrorfilmjét, a The Devil Inside Hert, ami ma már nem igazán működik, mivel eleve buta a sztori a törpe átkával és a gonosz gyermekkel, miközben a vásznon egy teljesen átlagos baba gügyög, mindenféle ördögi megjelenés nélkül. Ugyanez elmondható lehetne a The Corpse Grinders esetében is, elvégre a cicák kicsit sem rémisztők, hiába ragadják őket magukhoz az „életükért küzdő” színészek. Azonban van egy nagy különbség a két film között, elvégre míg a Sharon’s Baby néven is futó klasszikus megpróbál nagyjából komoly alkotásként babérokra törni, addig Mikels produkciója igazi grindhouse, ami egy percre sem vehető komolyan. De mit is vár az ember a ’68-as The Astro-Zombies megalkotójától? Nos, agyament, alacsony költségvetésű, rossz színészi játékkal telített vérfürdőt, minimálos gore-ral.

A The Corpse Grinders mindezt megadja, ráadásul teszi ezt karizmatikus főhőssel, néhány nagyon jól választott, dekoratív hölggyel, akik a nudie cutie-k világában alaposan körbe lennének rajongva, meg egy olyan főgonosszal, aki ránézésre is fapofával darál le bárkit, és már a szemöldöke sem áll jól. Na és persze ott vannak a macskák, hiszen velük köztudottan nem lehet mellé trafálni – népszerűségüket mi sem példázza jobban, mint az, hogy Chocho lassan több cicát követ be Twitteren, mint emberi felhasználót.   

Igazi trash, de szerethető

Természetesen a The Corpse Grinders nem szól mindenkinek, a grindhouse és a trash rajongóinak viszont kötelező darab, hiszen kimondottan nagy tisztelet övezi a zsánerben, ami folytatásokat is szült (a 2000-es második epizódot maga Mikels írta és rendezte), sőt a német kulthorroros Timo Rose készítette remake is az utolsó fázisban van. Persze az eredetinek nem azért olyan sok a rajongója, mert annyira jó, inkább tényleg csak bűnös élvezet, kellemesen szórakoztató darab, ráadásul nagyon nosztalgikus is a hatvanas évek végére, hetvenes esztendők elejére jellemző hozzáállással. Emellett felfedezhető benne Herschell Gordon Lewis stílusa és munkássága is, szóval aki a gore keresztapját szereti, bátran ruházzon be erre a műre is.

The Corpse Grinders tehát szintén klasszikus, még ha nem is jó film, amit a Vinegar Syndrome természetesen remek minőségben újított fel. DVD ezúttal sajnos nincs a csomagban, de a Blu-ray mindenért kárpótolhatja a rajongókat. Az 1.85:1-es arányú kép kellően tiszta a korához képest (2K-s változat a 16mm-es kópiából), van audiokommentár, interjú, galéria. Na és persze angol felirat, miközben a lemez régiófüggetlen. Nem utolsó sorban a kiadótól rendelhető változat esetében az első 2000 példányhoz a limitált slipcase is jár, ami szokás szerint minőségi darab.

Remélem, érdekesnek találtátok a cikket, esetleg a kedvetek is meghoztam a The Corpse Grinders megtekintéséhez, talán még a Vinegar Syndrome kiadását is megrendeltétek – mindenesetre bárhogyan is legyen, egy hét múlva újra megmutatom a kamra egyik darabját. Addig jó szórakozást, kellemes rémálmokat és borzongást kívánok (ne feledjétek, hogy már újságosoknál a 100 oldalas horrormagazinunk is)! Ha pedig már láttátok a filmet, birtokotokban van a kielemzett kiadás, bátran osszátok meg velünk a gondolataitokat – de magáról a műfajról is diskurálhatunk, nincs semmilyen megkötés a témában.

A filmet köszönjük a rovatot támogató Vinegar Syndrome-nak!