Minden évtizednek megvan a maga trendje, de a minimum, hogy húsz-harminc évente felüti a fejét egy olyan zsáner a horrorfilmek tágabb halmazán belül, ami sokáig kifejti hatását a műfaj teljes egészére. És noha az Ideglelés (The Blair Witch Project) nem nevezhető igazi úttörőnek, elvégre az 1980-as Cannibal Holocaust már eljátszotta a dokumentálás közben meghalt stáb megtalált felvételének kártyáját (miközben a fals, rémisztgető vagy elrettentő „dokumentumfilmek” gombamód szaporodtak egy időben), érdemei elvitathatatlanok a 2000-es évek legelejétől. A sikert csak halmozó, a büdzsét sokszorosan megtérítő, az embereket sokáig (akár a mai napig) átverő mozifilm egész egyszerűen újra elhozta a mozgókép világába a hollywoodi antitézist, mely utána rengeteg követőt szült, hangsúlyos nyomait pedig azóta sem lehet kitörölni.

De hogy hogyan is kezdődött mindez? Pár fiatal eltűnésével, akik a Blair-i boszorkány és gyerekgyilkosságok ügyében kezdtek el nyomozgatni, valamint felvételeket készíteni a helyszínen és környékén. 

Boszorkányos kirándulás

Felvezetésnek elég pár perc, amíg a három főszereplő tulajdonképpen bemutatkozik, elvégre a Heather vezette trió pillanatokon belül a legendák helyszínéül szolgáló Blair-i erdőkben van. A Burkittsville-i házak között kikérdezik a lakosokat mindarról, amit tudnak, azután megnézik a híres és nevezetes Koporsó-sziklát, ahol többen is halálukat lelték, majd pedig további kutatásba kezdenek az erdőben. A két fiatalember, Josh és Mike azonban egyre elkeseredettebb, ahogy a fiatalok ugyanazokat a köröket teszik meg a fák között, a térkép is eltűnik, éjszaka pedig fura zajok zavarják meg nyugalmukat, ami szintén a gyermekeket legyilkoló gonosz boszorkány legendájával hozható összefüggésbe. Amikor pedig úgy tűnik, hogy a legrosszabb hír az abszolút eltévedés a rengetegben, ami a feszültséget is csak erősíti a stábtagok között, Joshnak egy reggel hűlt helye marad, amitől pláne egyértelmű lesz, hogy van valami az erdőben. Valami gonosz. Valami nem evilági.  

Megtörtént eset alapján

Az Ideglelés egyik legnagyobb találmánya nem is maga a horrorfilm elkészítési módja, hanem az ahhoz kapcsolódó marketing. Persze a mozi is megállta a helyét a maga idejében, de rengeteget hozzátett az élményhez, hogy úgy tűnt, ez valóban megtörtént eset, a fiatalok tényleg eltűntek. Az alkotópáros egyúttal mindent megtett azért, hogy ez a látszat a premierig, sőt még utána is fennmaradjon.

Ugye a The Blair Witch Project alapból úgy lett behirdetve, hogy a hármas eltűnt, a felvételek egy év után lettek megtalálva, valódi eseményeket láthatunk és a többi. Ehhez pedig vegyünk hozzá egy csomó apróságot. A filmes honlap szintén az eltűnésekről szólt, belevonva a történetbe a rendőrséget is, a színészek az internetes adatlapokon is úgy lettek feltűntetve, mintha eltűnt személyekről volna szó, továbbá a Cannes-i filmfesztivál környéke is tele lett aggatva a hármas képét tartalmazó, őket kereső plakátokkal. Nem véletlen hát, hogy az Ideglelés nemcsak mint a rengeteg „fuck” filmje, hanem mint egyben a legjövedelmezőbb írta be magát a történelembe.

A beharangozást, a nézők feltüzelését aztán a realitás követte, ami első körben még a film megtekintése során jellemző sokk képében nyilvánult meg. Mert bár ma már talán jobban észrevehetőek az apró kis jelek, talán a produkció sem minden téren áll meg a saját lábán, 1999-ben (nálunk inkább 2000-től, hiszen Magyarországon az utolsók között sikerült levetíteni a filmet, a premierdátum egy nappal szilveszter előtt lett kitűzve – személy szerint aznap a Corvinban toporzékoltam) még abszolút működött az illúzió. Már csak azért is, mert a rendezők és a színészek mindent megtettek a még hitelesebb áldokumentumfilm érdekében. Előbbiek alapból félrevezették a fiatalokat, akik bár tudták, hogy egy hamis doku készül, mégis hittek a valójában csak a szerzőpáros által megteremtett legendában, amiről rengeteg írott információt is kaptak. A napi fejadagjuk is egyre kevesebb lett, pont azért, hogy a feszültség napról napra nőjön közöttük, több legyen a nézeteltérés, sőt még a reakciójuk is igaziak, mikor feleslegesen gyalogolnak egy teljes napot, majd a kiindulási pontra térnek vissza.

Nem beszélve a hírhedt sátras jelentről, ami a színészeket teljesen váratlanul érte, így reakcióik minden téren valódiak – el lehet képzelni a riadalmat, amit sátorozás közben érez az ember, mikor az éjszaka folyamán valami nekiáll rázni a szerkezetet. Hogy a hármas mit élhetett át a nyolc napos forgatás alatt (igen, ennyi idő volt a felvétel, miközben a vágás több mint fél évet vett igénybe, sőt az első verzió több mint két órás lett), az mindezek után csak sejthető, de esélyes, hogy a komolyabb sztárok már régen felálltak volna, hogy hazamenjenek – azért a stáb adóvevőkkel tartotta a kapcsolatot, hogy komoly baja senkinek ne essen. Vicces egyébként, hogy a nézők egy része évekig teljesen komolyan vette a mozifilmet. A helyszínt zarándokhelyként látogatták, hogy megfejtsék a nagy titkot, Heather anyukája lapokat kapott az emberektől, akik együttérzésüket nyilvánították ki lánya miatt, sőt az interneten a mai napig lehet olyanokat találni, akik úgy gondolják, az Ideglelés egy valódi, megtörtént eset – pedig azóta a színészek és a szerzők több további alkotással is bizonyították, hogy mindez csak az előző évezred egyik legnagyobb filmes átverése, semmi több. 

Jelentősége elvitathatatlan

Mint olyan azonban kihagyhatatlan darab, megkerülhetetlen mérföldkő. Már csak bevételei miatt is, elvégre a The Blair Witch Project még a Guinness rekordjai közé is beírta magát, elvégre a 60 000 dolláros film már az első hétvégén több mint egymillió zöldhasút hozott az USA-ban (2013-ban már több mint 140 milliós bevételnél járt az Államokban). A készítők amúgy mindenben próbálták minimalizálni a kiadásokat – a Haxan Films (igen, az 1922-es kultklasszik nyomán) produkciójának készítésekor alkalmazott egyik kamerát még vissza is vitték a boltba, hogy visszakérjék érte a pénzt. A minőség egyébként jobb lett volna, azonban a szemcsésebb és rosszabb felbontású kép direkt rendezői döntés eredménye, hogy ezzel is a hatást fokozzák a vetítések alatt.

A hatás pedig önmagáért beszél. Ahogyan azt már említettem, Burkittsville és az erdő egész kis zarándokhellyé vált a bemutató utáni években, amit a helyiek a vadászatokra tett borzalmas hatás miatt biztosan nem köszöntek meg az alkotópárosnak. Ez azonban csak egy apróság ahhoz képest hogy az Ideglelés a filmiparra mekkora hatással lett. Tulajdonképpen azóta nyögjük az érthető reakciót, mivel a found footage horror, mint szubzsáner töretlenül népszerű, közel tíz évig majdhogynem havonta érkezett hasonló mű, ami több-kevesebb sikerrel igyekezett komolyabb bevételre szert tenni, így vágva egy kisebb-nagyobb szeletet a stúdiók elé esett tortából. Parajelenségek, Cloverfield, [Rec] – hogy csak párat említsek. A 2000-es évek közepétől, kicsit ugyan későn ébredve, de mindenki ki akarta venni a részét a jóból, még a zombifilmek atyja, George Romero is (Holtak naplója – 2007).

És hogy mai szemmel milyen az Ideglelés? Nos, azért érezni, hogy némileg eljárt felette az idő, közel sem olyan hatásos, mint mondjuk a közel húsz évvel korábbi Cannibal Holocaust, ami komoly kérdéseket is felvet az emberben, de azért még mindig vannak erős jelenetei. Néhol túl sok a kiabálás, acsarkodás és drámázás, ám a sztori azért így is könnyedén viszi magát előre, egészen a remek befejezésig, ami úgy borzongat meg kellő magabiztossággal, hogy közben igazából nem is mutat semmit. Mondjuk ez a teljes egészre elmondható, mert a kevesebb mint másfél órás játékidő alatt alig kapunk direkt ijesztéseket és gusztustalanságokat az arcunkba, tehát ha valaki csak a percenkénti jump scare-re indul be, elvárja, hogy mindent megmagyarázzanak és közben szörnyetegek táncolják végig a filmet, nos, az csalódni fog. Mindenki más azonban még ma is nyugodtan tehet egy próbát – a Blair Witch egy érdekes kísérlet, egy remek példa arra, mit lehet a semmiből összehozni, miközben azt is bizonyítja, hogy néha instrukciók nélkül, improvizálással is lehet maradandót alkotni. Ráadásul ugyan fura lehet mai szemmel, hogy miképpen képes valaki elveszni, amikor minden és mindenki figyelve van valami program által, azt ne felejtsük el, hogy 1999-ben készült a mozi, pont az okoseszközök megjelenésének hajnalán, ami alapján még bőven hihető a helyzet is – akkor még így reagáltunk volna, ugyanígy járhattunk volna, ez pedig növeli a beleélés esélyeit.

Ha pedig hatások, akkor a rengeteg követőn túl nem szabad elfelejteni a direkt második részt, illetve a többi, közvetlen kapcsolattal rendelkező filmet sem. A Blair Witch 2 (2000) ugyan igazi népharagot engedett útjára, összességében egy egészen ötletes folytatás, ami kellően beteg, sőt a befejezése is emlékezetes, plusz ott a 2016-os verzió is, ami Heather testvérének nyomozását állítja a középpontba. És akkor a követők mellett nem beszéltünk a szimpla paródiákról, erotikus verziókról, mint mondjuk a Hideglelősdi, a Horrorra akadva vagy Jim Wynorskitól a szinte már nézhetetlen Hideglelés, ami boszorkányok és kísértetek helyett a hatalmas, szilikonos ciciket állította a középpontba. Nem utolsó sorban több videojáték is született a ’99-es Ideglelésből, ami nagyjából tükrözi, micsoda őrület szabadult el az író/rendező Daniel Myrick és Eduardo Sánchez jóvoltából (a páros azóta sem ismételte meg a sikereket, pedig volt pár felejthető horrorfilmjük). 

Az Ideglelést itthon csak DVD-n lehet beszerezni, a régen becsődölt Kinowelt verziója a legkedveltebb az angol hanggal, magyar szinkronnal és felirattal, extrákkal, úgymint trailerek, dokumentumfilm (ez volt az első DVD-im egyike, de a Budapest Film újrakiadása is megfelelő minőségű – egyedül a Mirax változatát kerüljétek a beragadós feliratokkal és a nulla extrával. Blu-ray csak külföldről rendelhető, választék viszont van, az amerikai régiófüggetlen és az angol B régiós kiadás pedig egyaránt ajánlott, angol felirat mindkettőn van, ahogy extra is.

Remélem, érdekesnek találtátok a cikket, esetleg a kedvetek is meghoztam a The Blair Witch Project megtekintéséhez, talán még a legszimpatikusabb kiadását is megrendeltétek – mindenesetre bárhogyan is legyen, kicsit lentebb egy szavazással jelezhetitek, mit szeretnétek legközelebb. Július 12-én szerda estig adjátok le a voksotokat, erre pedig a megszokott formában van lehetőségetek. Hamarosan ismét találkozunk. Addig jó szórakozást, kellemes rémálmokat és borzongást kívánok! Ha pedig már láttátok a filmet, birtokotokban van a DVD vagy a Blu-ray, bátran osszátok meg velünk a gondolataitokat – de magáról a műfajról is diskurálhatunk, nincs semmilyen megkötés a témában.

Augusztusban miről olvasnál szívesen?
Most ti dönthetitek el, mit hozzon fel Böjti nektek a Horrorkamrájából. Szavazataitokat július 12-ig várjuk.
A szavazáshoz bejelentkezés szükséges!