Az utóbbi csomaggal sikerült megbirizgálni valamit, hiszen csupa egyfilmes rendező munkája jutott el hozzám a tengerentúlról, miközben a filmrestaurálással foglalkozó Vinegar Syndrome soha nem látott horrorfilmeket mentett meg az örökkévalóságnak. Noha nem biztos, hogy mindegyik cím meg is érdemelte ezt a figyelmet, de az 1978-as Killer’s Delight pont az az alkotás, aminél több jellemző és összetevő is indokolja az igényes közbelépést.
Ted Bundy, te vagy az?
Egy őrült alak tartja rettegésben San Francisco lakosságát, leginkább a stoppos, fiatal lányokat, akik közül többen is az út mentén, élettelenül végzik, miközben egyetlen nyomozó, Vince De Carlo (James Luisi) talál összefüggést az esetek között. Hősünk rá is áll az ügyre, társával, Mike-kal (Martin Speer), és ahogy szorul a hurok az elkövető körül, a lelkiismeret nélküli sorozatgyilkos úgy válik egyre kiszámíthatatlanabbá, sőt mintha direkt játszadozna a nyomozókkal.
Nem tagadnám le
Ahogy már említettem, a Killer’s Delight is egyfilmes rendező műve, ám Jeremy Hoenack alkotását nézve nem az járt a fejemben, hogy egyáltalán minek vágott bele a direktor a mozgóképes munkába, mert itt azért bőven vannak minőségibb összetevők. Bár a színészeknél nem annyira nagy eredmény, ha valakit úgy emlegetnek, mint az autóárus A rejtőzködő című klasszikusból (Természetesen ez is a Vico filmje!), amit itthon láttak vagy 100-an, ezen túl pedig nem sokan nőttek az alkotógárdából, de mégis az van, hogy színészek terén nincs komoly gond, ahogy összességében a vágás, látvány és hangulat is rendben van. Ez egy feszültebb, néhol explicit thriller, ami éppen csak nem csap át horrorba, és inspirációjául a Ted Bundy-ügy szolgál.
Ahogyan mindig, a Vinegar Syndrome kiadását ezúttal sem érheti panasz, az eredeti negatívból, 4K-ban felújított film egy méretesebb, modern TV-n is nagyon jól mutat, sem a képpel, sem a hanggal nincs gond, emellett a régiófüggetlen lemezre az angol feliratos produkció mellé különféle extrák is kerültek. Interjúk, audiokommentár, kihagyott jelenetek várják az érdeklődőket, miközben a karton slipcase a szokásos igényességgel készült, alatta pedig kétoldalas borító adja meg a változtatás lehetőségét. Ennél rosszabb filmet soha ne vállaljon be a VS, ugyanis a műfaj rajongóinak simán ajánlható, de nem kiemelkedő műről van szó.
A filmet köszönjük a rovatot támogató Vinegar Syndrome-nak!
