Isteni ismeretterjesztés

Műfaját tekintve az Argonus átmenet egy belső nézetes sétaszimulátor és egy könnyebb kalandjáték között. A haladáshoz ugyan kulcsfontosságú a különböző tárgyak begyűjtése, majd azok használata a megfelelő alkalmakkor, ám ez jellemzően nem túl megerőltető feladat. Amíg alaposan átkutatunk minden helyszínt, és figyelünk az egyértelmű jelzésekre, például Athéné fehér baglyára, amely mindig a következő megoldandó feladatunk helyén vár ránk, szinte képtelenség elakadni. A Zojoi csapata fokozottan ügyelt rá, hogy játékuk tartalmazzon mindent, ami csak várható tőlük – többek között hidrákat, gorgókat, küklopszokat, isteneket, sőt hárpiákkal csatázó csontvázakat. De még a prezentációhoz is olyan igazi veteránokat szerződtettek le, mint Rick Douglas zeneszerző, illetve narrátorként Betsy Brantley színésznőt. Utóbbi hangját ráadásul különösen igénybe vették, ugyanis amellett, hogy a játékvilág minden lényeges eleméhez narrációt olvasattak fel vele, egy komplett audiobookot is felmondattak, amely DLC-ként szerezhető be, és gyakorlatilag egy mellékelt végigjátszás szerepét tölti be.

Athéna néni, kérem!

Ám gyakran még Brantley és Douglas munkája sem menti meg az Argonust egy általános problémától – az üresség érzésétől. A játékvilág eleve nem a legszebb, ám szinte mindenhol kővé dermedt emberekre vagy kommunikációra képtelen lényekre bukkanunk, esetleg épületekre, amelyek csak Brantley néhány másodpercnyi narrációjának szolgálnak színhelyül. Minden izgalmasabb, látványosabb részre jutott kettő, amikor úgy éreztem, mintha nem is egy kalandjátékban lennék, hanem valamilyen ingerszegény virtuális oktatóprogramban, melynek célja a görög mitológia és mindennapok beható ismertetése. Ez pedig hosszú távon oda vezetett, hogy bár összességében tetszett az alapötlet, a történet, egy-egy jelenetet a készítők kimondottan eltaláltak, ám közöttük néha – különösen, ha az adott feladat megoldásához a sziget töltőképernyőkkel tagolt részei között is ingáznom kellett – nem sok ingerenciát éreztem arra, hogy a történet végére érjek.

A görög mitológia jelentőségét, hatását a történetmesélésre, popkultúrára nehéz lenne pontosan felbecsülni. Nem véletlen, hogy a mai napig töretlen iránta az érdeklődés a szórakoztatóipar különböző képviselőitől, a videojátékosok pedig különösen kiváltságos helyzetben vannak, elvégre a God of War vérgőzös mészárszéke mellett nemrég még a legutóbbi Assassin’s Creedben is felfedezhették az ókori vidék rejtelmeit.

Az elsősorban kalandjátékaikról ismert Zojoi csapata is úgy döntött, hogy megpróbálja saját értelmezésben meglovagolni a témát, ráadásul az egyik legnépszerűbb források, a Ray Harryhausen trükkmester nevével fémjelzett klasszikus kalandfilmek, Az aranygyapjú legendája, illetve a Titánok harca alapjaiból. Főhősünk Argonus, egy fiatal történész, egyúttal a Jasont segítő hajós, Argus fia, aki az Argo fedélzetén kel útra, mígnem a veszedelmes szirének éneke miatt zátonyra nem futnak egy különös szigeten.

A hajótörés csak a kisebbik probléma, mert mire Argonus magához tér, már ő az egyetlen túlélő, mivel társai kivétel nélkül kővé dermedtek – ahogy a sziget teljes lakossága is. Argonust maga Pallasz Athéné keresi fel, hogy segítségét kérje a katasztrófa helyrehozásában – útja során azonban hősünk szembekerül a görög mitológia számtalan teremtményével, és szövetkeznie kell különböző istenekkel is, hogy teljesíthesse feladatát.