Időről időre felmerül kritikaként az autósport különféle osztályaival szemben, hogy mégis mi a fenéért kell annyira szabályok közé szorítani a gyártókat és a csapatokat a szövevényes, mindenre kiterjedő korlátozásokkal. Miért nem mehet a végtelenségig a technológiai versenyfutás? A tragikus választ a raliversenyzés aranykora, a disszonáns érzéseket keltő Group B adja meg, ahol olyan gépszörnyetegek születtek, melyek elképesztő sebességgel szelték a szakaszokat. Nem kellett azonban sokat várni sajnos az első halálesetekre, melyek pár év alatt beverték a szögeket a géposztály koporsójába. A Group B, valamint az ezen érát képviselő autók ettől függetlenül a mai napig ikonikus státuszúak, a ralisport esszenciáját megtestesítve, ugyanakkor soha nem szabad elfelednünk a tanulságot sem, amit magukkal hordoznak.

De mi lett volna akkor, ha a Group B-t soha nem tiltják be? Ezzel a gondolattal játszik el a Funselektor legkevésbé sem mindennapi versenyjátéka, az Art of Rally, melyben a 60-as évektől indulva vehetünk részt egy időutazáson, összesen hat különböző géposztályt bejárva. Indie alkotásról lévén szó, a hivatalos licenc nem része a csomagnak, az egészen imádnivaló low-poly modellek és a fantázianevek mögött azonban a sportág minden rajongója számára jól felismerhető, legendás négykerekűek bújnak meg. Így a legkevésbé sem túlzás azt mondani, hogy a ralitörténelem legfontosabb állomásain haladhatunk végig az egyszerű és letisztult karrier mód során, miközben néhány egészen különleges járgányt (és kategóriát) is megnyithatunk a rengeteg klasszikus mellett.

A minimalista stílus nemcsak a felépítésre, hanem a játék egészére is igaz – kezdve mindjárt a látványvilággal, amely mind stílusát, mind pedig a prezentációt tekintve észveszejtően egyedi. A pasztell színvilág és az elnagyolt elemek már alapból adnak egyfajta makettvilág érzést, a koncepció azonban igazán a szokatlan kameraszögtől áll össze. Az Art of Rally ugyanis nem a klasszikus versenyjátékos nézeteket alkalmazza, hanem madártávból követi az eseményeket, ami egészen sajátos hangulatot varázsol a játéknak. Az Art of Rally egyébként olyannyira letisztult, hogy még részidőkkel vagy itinerrel sem dolgozik, utóbbi hiányát azonban rögtön meg is oldja például ez a különleges nézet, hiszen tökéletesen belátjuk magunk előtt a kanyarokat, ami meglepően szokatlan érzés. És erre bizony szükség is van, a stilizált külső ugyanis ne csapjon be senkit: az Art of Rally egyáltalán nem árkád bohóckodás. Le lehet venni persze a nehézséget, ugyanakkor alapjáraton igenis küzdeni kell a versenygépekkel (nem véletlenül vannak részletes beállítási lehetőségek az irányításra vonatkozóan), melyek meglepően jól átadják a terhelésváltások vagy a különféle útburkolatok nehézségeit. A vezetési modellnek tehát megvannak a maga mélységei, így a száguldás mindvégig elképesztően izgalmas, ahogy a lehető legkevesebb kockáztatással próbáljuk a lehető legnagyobb lendületet átvinni a kanyarokon. Egy-két apró furcsasága van ugyan a fizikának (néhány pici bukkanó irreálisan nagyot repít járgányunkon, a szalagkorlátok pedig mágnesként vonzanak minket), összességében azonban kijelenthető, hogy amilyen egyszerű minden ízében a játék, maga az autózás olyannyira aprólékos és szórakoztató.

Az Art of Rally semmihez sem hasonlítható kettőssége egyébként a játék igazi zsenialitása. Aki kompetitív, az hajszolhatja a tizedeket az időfutamokban vagy rámehet a száz százalékos teljesítésre a karrierben. Aki azonban csak suhanna egyet az atmoszférához hibátlanul illeszkedő synthwave dallamokra a cseresznyefákkal díszített japán utakon, a szardíniai szerpentineken vagy a finn ugratókon, az ezt is megteheti a teljesen kötetlen Free Roam módban, ahol még némi gyűjtögetnivaló is vár rá, amolyan sandbox jelleggel.

A Funselektor alkotása tehát egy szikrázóan kreatív megközelítése a virtuális raliversenyzésnek, valóban művészi tálalással, szórakoztató és mély vezetési élménnyel és páratlan hangulattal. Belekötni sem nagyon lenne könnyű... csak hát ott vannak a frissen megjelent konzolos verziók, melyek jelen teszt apropójának is tekinthetőek. Mi a Switch-re megjelent változatot próbáltuk, de a beszámolók alapján sajnos Xbox platformokon is jelentkeznek a hanyag portolásról árulkodó hibák: visszafogottabb látvány, pop-up, framerate gondok, megbolonduló kamera. Súlyosnak szerencsére egyik sem mondható (ami pedig az volt, azt már javították), az élményből azonban egyértelműen elvesznek, így aki teheti, az mindenképpen a PC-s eredetivel próbálkozzon – azzal viszont mindenképpen, mert tényleg az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb és legjobb versenyjátéka az Art of Rally.