Ayo békésen és boldogan tengeti mindennapjait, tehetséges cirkuszi kutyája, Bo társaságában. Világát azonban egy nap elképzelhetetlen szörnyűség rázza meg alapjaiban: Bónak nyoma vész. Azon aggódva, hogy vajon látja-e még valaha, az elszánt bohóc felkerekedik, hogy drága barátja után eredjen, és hazahozza, bármilyen akadályt is állítson az útjába az élet.
475 támogató, kicsivel több, mint 20 ezer dollár, valamint két év kellett hozzá, hogy a Cloud M1 megvalósítsa álmát, egy, a ’90-es éveket idéző platformert. Elmondásuk szerint az Ayo the Clown készítői olyan játékokból merítettek ihletet, mint a Super Mario Bros., a Yoshi, a Kirby, és a LittleBigPlanet, melyek befolyása valóban érződik, egy-egy elemet pedig át is emeltek a sorozatokból. Szerencsére sikerült csak módjával csipegetniük, hogy megőrizzék játékuk identitását, és elkerüljék azt, hogy egy túlzsúfolt katyvasz legyen belőle.
Az édességbirodalomtól az erdő át egészen a gyárig, az Ayo the Clown világának minden régiója más-más témát, ellenfeleket és kihívásokat tartogat bohócunk számára. Ami viszont közös a pályákban, az az, hogy mindegyik észveszejtően színes és bájos, valamint tele van kristályokkal, rejtett gyűjthető tárgyakkal, és persze ellenlábasokkal is. Utóbbiakat eleinte csak a klasszikus fejükre taposással teríthetjük le – amennyiben ezt már megszereztük –, később azonban egy kalapáccsal vagy egy jól irányzott vizes lufival is elintézhetjük őket. Az új eszközök mellett a játék előrehaladtával hősünknek is újabb és újabb képességei válnak elérhetővé, ezzel arányosan pedig nemcsak a kihívások fokozódnak, de a pályák felépítése is bonyolódik. Idővel ráadásul az apróbb gyalogok mellett bizony főellenfelekkel is össze kell mérnünk az erőnket, ezek az összecsapások pedig szintén roppant ötletesre sikeredtek. Az élmény megőrzése érdekében nem szeretnék sokat lelőni belőlük, de azért az egyik kedvencemet engedelmetekkel mégis megemlíteném, ahol egy rappelő békakirálynak kell visszavágni, többek között szavai betűinek megfelelő sorrendben történő kirakásával.
Saját, egyre bővülő arzenálja mellett Ayo időnként, adott szakaszokon, furcsa vívmányokra is támaszkodhat a bajban, például egy fejére húzott, nyúzott, tűzokádó bakancsra, egy pusztító tankra, vagy éppen egy fürge helikopterre. Az izzasztó ugrándozás közepette nem árt néha egy kis pihenő sem, amire a legalkalmasabbak a meghatározott pontokon talált horgásztavak, melyekben egy minijáték részeként kristályokat rejtő halakra vadászhatunk horgunkkal. Egy platformerbe ugyan alapvetően nem a története miatt vág bele az ember, viszont az Ayo the Clown állóképeken bemutatott mókás és fordulatos cselekménye legalább annyira megmosolyogtatja az embert, mint maga a játék.
Az Ayo the Clown egy igazán kellemes kis meglepetés. Nem reformálja meg a műfajt, viszont saját ötletei mellett rendkívül okosan merít a legnagyobbakból, és mindezt összegyúrva hoz el egy abszolút korrekt és aranyos platformer élményt. Mindazonáltal egyes mechanikákra ráférne még egy kis olajozás, mert sajnos nem mindig működnek az elképzelés szerint, azonban ezek az apróságok némi utólagos finomhangolással még javíthatók. Ha egy szórakoztató platformer-kalandra vágysz, ezt semmiképp se hagyd ki.
