A Battletech legújabb, Urban Warfare című kiegészítője az erdők, sivatagok és fagyos hegyek után egy újfajta dzsungelbe kalauzol, méghozzá az ember alkotta acélból, vasbetonból és üvegből álló nagyvárosok szívébe. Amennyire ez papíron jól hangzik, éppen annyira csúszik el a technikán, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, hogy mit kínál a szezonbérlet külön is megvásárolható második felvonása!

A lehetőségek városa

A Battletech második nagy DLC-jének címadó újdonsága és fő vonzereje a városi hadviselés, mely esetünkben összesen egy, azaz egyetlen darab új térképet takar, mely méretét tekintve nem is ér fel az eddig bemutatkozott pályákhoz. Mentségére legyen mondva, hogy ez felépítésénél és változatosságánál fogva alaposan meg van tömve taktikai lehetőségekkel.

A legkézenfekvőbb az épületek jótékony takarásának kihasználása, mely előtérbe helyezi a szenzorok szerepét (sensor lock), hogy aztán rakétaesőt zúdíthassunk ellenfeleink nyakába. Már ameddig állnak a toronyházak, mert most már az elvétett lövések is veszélyt jelentenek, nemcsak a szoros alakzatban mozgó hadigépekre, hanem környezetükre is. A célt tévesztett lövedékek könnyedén lebonthatnak egy-egy épületet, így kétszer is érdemes meggondolni, hogy valóban javasolt-e potom 90 tonnás Highlanderünkkel a tetejéről leskelődni, mert a lefelé vezető úton aztán nem lesz idő liftet hívni.

A romokon átkelni nehézkes ugyan, de további fedezéket nyújtanak az ellenséges tűz elől, ezzel pedig az épületek a leghasznosabb pályaelemmé lépnek elő, mert három taktikai lehetőséget is nyújtanak. De nemcsak toronyházak akadnak, az ipari létesítmények felrobbanhatnak, utánuk elektromos felhő, de akár hűtőfolyadék is maradhat, még további taktikázási lehetőségekkel kecsegtetve. De ugyanígy találunk fákkal tömött parkot, ahol fedezékre lelhetünk, de a szökőkutak és csatornák víznyelőiben is lehűthetjük túlhevült gépeinket.

Igen ám, de nem lehet legyalulni a fél várost, mert bár a küldetés végrehajtására szabad kezet kaptunk, de bontási engedélyt már nem. Szándékosan nem lőhetünk az épületekre, így egyetlen reményünk az elhibázott lövésekben van, destruktív hajlamainkat pedig kénytelenek leszünk kiélni az utcákon tömegével elhagyott járműveken, melyeket mechjeink könnyedén taposnak szét.

Elektronikus hadviselés

Ezúttal sajna csak két új, könnyűsúlyú járgány pilótafülkéjébe pattanhatunk be, igaz, mindkettőnek két variánsa létezik, de ez csak a felszerelhető fegyverek választékára van hatással. Kár, hogy a nehezebb küldetésekre már nem nagyon tudjuk őket magunkkal vinni, mert a nehéz és roham osztályba tartozó jószágoknak elég, ha csak viccesen néznek a nagyjábóli irányukba, és máris látványos robbanás keretében roskadnak össze. De a könnyebb küldetésekre érdemes felpakolni őket, mert okos taktikázással kategóriájuk fölötti, közepes fajsúlyú gépeket is ki lehet iktatni velük. Rajtuk kívül még a szemetesvödörre hajazó UrbanMech, a rohamsúlyú Banshee, személyes kedvencem, a Catapult, a mindenre jó Vindicator és az előző kiegészítőben bemutatkozott baltás gyilkos Hatchetman is újabb fegyverkonfigurációval szerelhető modelleket kapott.

Az új jövevényekre visszatérve, a Javelin egy 30 tonnás fürge jószág, mely tömegéhez képest elég komoly tűzerőt tud magával cipelni, és még jut hely a jumpjeteknek is. A Raven 1X már egy fokkal érdekesebb, ugyanis felszerelhetjük aktív lopakodórendszerrel, mely nemcsak őt, de az adott távolságra levő társait is elrejti, és csak nagyon közelről lehet kiszúrni. Ennek a képességnek az ellensúlyozására érkezik a Beagle Active Probe, melyet felszerelve és aktiválva, szenzortávolságon belül azonnal lebuktathatjuk a sunnyogókat.

Ez utóbbira minden valószínűség szerint szükség is lesz, ugyanis három lánctalpas járgánnyal is összehoz a sors. Térd alatti magasságuknál fogva ugyan könnyű őket eltaposni, de annál nehezebb észrevenni vagy egyáltalán a közelükbe kerülni a kis rohadékoknak, mert bizony a fent taglalt kütyüket nem rest az ellen rájuk szerelni, ezáltal nem kis fejfájást okozva.

Táguló univerzum

Az új terephez új bolygók is dukálnak, egy-két régebbi pont városbolygóvá avanzsált ugyan, de a térkép szélén, a Belső Szféra irányában közel 50 új égitesttel bővült a csillagtérkép. És ha már a csillagtérképnél tartunk, most már nem kell végigkattintgatnunk a közeli égitesteken, hogy tudjuk, melyikre érdemes ellátogatni. Egy egyszerű legördülő listával nehézségi szint és terep szerint is kiszűrhetjük a célpontokat.

Továbbá a Flashpointban bemutatkozott, rövid sztorival megspékelt, de annál nehezebb küldetésláncokhoz is kaptunk még egy párat, ami tök jó, csak kár, hogy a játékot nem érdekli, hogy egyáltalán fel lehetünk-e rá készülve (egy négy és fél csillagos sorozatnak nekimenni csupa közepes géppel nem egy életbiztosítás). És továbbra is eléggé eldugott tartalomnak számítanak, mert nem tűnnek fel sűrűn, sőt véletlenszerűen érkeznek.

Végezetül egy igen nehéz, ellenfeleket tonnaszám a nyakunkba zúdító küldetéstípust is kapunk, az Attack and Defend képében, melyben (gondolom, nem volt nehéz kitalálni) támadnunk és védekeznünk is kell egyszerre, mindezt sűrű hullámokban ránk támadó ellenséges erősítés közepette.

A fekete leves

Ha tetszett, amit eddig olvastál, akkor most jobb, ha felkészülsz, mert ami elméletben jól hangzik, az nem mindig sül el jól a gyakorlatban, és ez bizony sajnos hatványozottan igaz az Urban Warfare esetében. Először is itt van nekünk ez az új, csilivili, mindenféle hasznos és kevésbé hasznos vacakkal teletömött egyszem térkép, melynek súlya alatt a Unity Engine elég komolyan nyög, és ezt bizony megérzi a számítógép is. Nem tudom, hogy a hivatalos minimum gépigény mennyire fedi a valóságot, de az én kis középkategóriás gépemen 10-12 fps-re is hajlandó volt beesni a képfrissítés a legmagasabb beállítások mellett. Tudom, tudom, vegyek vissza belőle, de viszonyításképpen hozzáteszem, hogy ugyanez a gép a Total War: Warhammer 2 legmozgalmasabb, több ezer karaktert valós időben egyszerre mozgató csatáival a még elviselhető 30 fps mellett birkózik meg (szintén a legmagasabb grafika mellett). Ezt szembeállítva egy körökre osztott, egyszerre csak egy animációt játszó képsorral, remélem érthető, hogy mi is a probléma, és hogy mennyire optimalizálatlan bughalmaz ez a kiegészítő.

Bughalmazt mondtam? Nehéz szavak, de nincs értelme tagadni, hogy a kifagyások a játékállás betöltése előtt, közben vagy után, vagy csak úgy véletlenszerűen is keserítették a teszteléssel töltött időt. Melyet egyébként extra hosszúra nyújtott az elvileg javított töltési idő, amihez újfent azt is hozzátenném, maradva az előző párhuzamnál, hogy a Total War: Warhammer 2 köröket ver rá úgy, hogy mindkét játék SSD-re van telepítve. És akkor még nem is szóltam az egyéb technikai malőrök sokaságáról, melyeken az első patch remélhetőleg javítani fog valamelyest, de addig is csak ez alapján lehet értékelni a játékot.

Mindennek tetejébe itt van ez a 20 eurós ár, melyért ez a tartalom bizony karcsúnak számít, de nagyon. A szezonbérlet részeként az ember még csak-csak elviseli, vagy legalább megemészti, de jelen állapotában csak egy komolyabb leárazás mellett éri meg. Azt is csak akkor, ha rajongó vagy és van egy elég izmos vasad hozzá. Kár érte, remélhetőleg az év vége fele érkező Heavy Metal megjelenésére összeszedik magukat a fiúk, mert ez így elég komoly lejtmenetnek néz ki.