A Citizens of Space ugyan a Citizens of Earth folytatása, viszont számos dologban eltér elődjétől, így könnyedén fogyasztható újoncok számára is. Hősünk a galaxisból váratlanul eltűnt Föld bolygó nagykövete (saját nevet mi adhatunk neki!), aki a Galaktikus Federációba való beiktatását követően indul útnak, hogy meglelje otthonát. Különféle szakértő „polgárokat” toborozhat – innen a cím –, akikkel együtt bejárva fedezheti fel a világűr eltérő szegleteit. Kiváló, televíziós rajzfilmeket idéző grafikája kellemessé teszi az élményt, mely változatos helyszínekre és szinte teljesen, lelkesen szinkronizált figurákhoz terelget. Míg az első fejezet inkább az Earthbound játékmenetéből merített, addig a folytatás a Super Mario RPG és a Super Paper Mario nyomdokaiba lép.

Ez azt jelenti, hogy az alapvetően körökre osztott összecsapások apró minijátékok gyűjteményei: a hatékonyabb támadások és mozdulatkivitelezések érdekében időben kell gombokat eltalálnunk vagy gyorsan nyomkodnunk azokat. Ez egyrészt sokkal interaktívabbá teszi a mérkőzéseket, másrészt olyankor viszont igazán macerássá és vontatottá, amikor könnyedén kiiktathatnánk a rosszfiúkat. Ehhez kapcsolódik viszont a Citizens of Space egy másik ötletes és izgalmas funkciója, a már említett társtoborzás. A játék három kategóriába osztja a begyűjthető kollégákat: a harci partnerek gyakorlatilag a játszható karakterek, akik különféle technikákkal iktatják ki az utunkba állókat; az idézhető szövetségesek nagy támadások erejéig szállnak ringbe; míg a partnerek kiegészítik a harcosokat, illetve az opciók módosítását teszik lehetővé. Utóbbiaknál kalibrálhatjuk a véletlenszerű összecsapások gyakoriságát, amivel befolyásolhatjuk a játék ütemezését is. Ez a fajta megközelítés egyfajta kreatív meta-hangulatot idéz, ami remekül vegyül a humorral. A kaland jó pár órára leköti a játékost, aki logikai feladványokkal és csatákkal teli rendszereket és békés, sztorival és feladatokkal megpakolt központokat váltva barangolhat. Ugyan gyakoriak a mára már elavulttá és fárasztóvá vált „hozd el-vidd el” küldetések, ám az általános prezentáció, a jópofa dizájn és a szórakoztató megvalósítás elfeledteti velünk az unalmasabb szegmenseket.

Houston, van egy kis baj!

Amiket azonban a cicoma és parádés tervezés sem tud kiiktatni, azok a borzalmas, váratlanul és több irányból lesújtó bugok. Hiába szuper minden, hiába gyűjtögetjük a karaktereket, fejlesztjük a harcosokat, dolgozunk bolygónk eltűnésének ügyén, és oldjuk meg mellékküldetésekként szeleburdi figurák ügyes-bajos problémáit, ha épp menüpontok tűnnek el, grafikai hibák állnak be, vagy jön a legrosszabb – ami velem is többször előfordult –, mikor egyszerűen nem enged továbbhaladni a játék. Ez pedig sajnos nem egyedi, fórumokon utánaolvasva több panaszba is belefutottam. Így egyelőre kissé nehézkes ajánlani ezt az egyébként gondosan, lélekkel és hódolattal összerakott kalandot, és az értékelés pontszáma is csalóka picit: egy patchet követően 15-20 százalékkal nőhet az érték, míg egy rosszabb bug kifogása annyival csökkentheti is ezt a számot. Jelenleg még kár érte, mert kivitelezése tökéletessé tenné a régi stílusok kedvelőinek, és a szerepjátékokkal ismerkedőknek egyaránt, de mindenképp ajánlott még várni néhány hetet, amíg a főbb bugokat kijavítják. Egyelőre tehát nincs mit tenni, csak türelmesen várni: a Föld addig nem kerül elő, amíg vissza nem áll a rend!