Merthogy mi is ez a Granblue Fantasy? A japán Cygames alkotása egy körökre osztott harcokkal teli RPG, ami a tengerentúlon 2014 márciusa óta van jelen a piacon, népszerűsége pedig igen nagy, köszönhetően karaktereinek és harcrendszerének. A Final Fantasy-széria babérjaira törő brand azonban ezúttal egészen más szemszögből lett megközelítve: az Arc System Works (Guilty Gear, Blazblue) semmi mást nem tett, minthogy a saját képére formálta a rendelkezésre álló alapanyagot. Ami pedig így megszületett, az a stúdiót ismerve egyébként nem meglepő módon egy kisebb csoda, de minimum az első negyedév talán legnagyobb meglepetése. 

Nem mind arany, ami ASW

Jó, azért ez nem egyből egyértelmű. Ami rögtön feltűnik, az a látvány, azon túl semmi több. Érdekes módon indítás után a menüben a Versus és Arcade módok a megszokottnál lentebb kerültek, merthogy itt most van egy RPG-verzió is, ami a történetes játékstílust jelenti. És itt jön az első szürreális élmény: az egyébként gyönyörű átvezető videók mintha 10 fps-sel futnának, az ember szeme belekönnyezik, de nem kifejezetten az örömtől. Aztán pedig jön a következő csavar: az 1v1 bunyó helyett a missziók során egy-két rövid pályaszakaszra, lényegében egyképernyős helyszínre esünk be, amiken a szimpla kis ellenfelek (lovagok, farkasok, robotok) szó szerint potyognak az égből, miközben leverésük eleinte egy-két mozdulattal kivitelezhető, később pedig természetesen egyre komplikáltabbá válik.

Igen, ez a fura és nagyon egyszerű játékmenet okkal juttatja az emberek eszébe a mobilos programokat, amiknél a fejlesztők a lehető legegyszerűbb és közérthetőbb formában igyekeznek tálalni még az olyan pofonegyszerű zsánereket is, mint a hack and slash. A 2D-s külső már itt is álomszép, a mozdulatok adják magukat, szinte minden átlag gombra van valami támadás, másokkal kombinálva pedig jöhetnek a speciális sebzések, valamint az életerő alatti csík feltöltődésekor egy (vagy több) fajta, nagyon látványos extra mozdulatot lehet összehozni. Mindez még teljesen hétköznapi, ha azt nem számítjuk, hogy lett a verekedős anyagok receptjébe belekeverve a mobilos stílus.

Az már egyből izgalmasabb, hogy kapunk mindenféle lootot, a fontosabb küzdelmek után új karaktereket, de leginkább fegyvereket és köveket, illetve egyéb, a fejlesztésekhez szükséges alapanyagokat. Merthogy több ágon lehet fejleszteni: egyfelől a karaktereket, másfelől a fegyvert, amin belül pedig az sem mindegy, hogy az adott eszköz melyik elementállal rendelkezik. Ez utóbbinak a későbbi misszióknál lesz nagy jelentősége, mert ha nekirohansz egy bossnak, aminél a tűz ajánlott, te meg vízzel próbálkozol, hát, esélyesen újra fogod kezdeni a felkészülést és a harcot. 

Mivel van jó pár harcos és fegyver, ez már eleve egészen izgalmassá teszi a térképen lévő lényeges helyszínek megtisztítását (elsőre ez a map kicsinek tűnik, de bőven fel lesz töltve tartalommal, senki ne aggódjon), de ezen kívül is van még más apróság. Többek között az, hogy majdnem minden esetben van egy társunk, akit alapvetően a gép irányít, de pillanatok alatt lehet meginvitálni idegeneket vagy ismerősöket, így kettesben aprítva a népet. A játékmenet pedig eleve elképesztően látványos és hangulat, így amikor párosban sikerül összeugrani az opponensekkel, esetleg sikerül összekapcsolni a támadásokat, hát, ott kő kövön nem marad, de még egy-egy könnycsepp is kicsordulhat a szép találatok hatására. Ja, és a beállítható támadó és védő skillekről még nem is meséltem. Mert természetesen azok is vannak.

Már persze a többi játékmódon túl. Elvégre az RPG-n kívül az Arcade-ben szaladhatunk végig az sztoriban amúgy bossként elérhető, majd később csatlakozó karaktereken, a Verusban meg bárkinek nekieshetünk, ahogy online is megmérkőzhetünk másokkal, sőt van még egy tornyos kihívás-sorozat, amin lassan végig lehet menni, ezzel is megnövelve a loot-mennyiséget. Tartalom tehát van bőven. De milyen az élmény?

Mint egy álom...

Nem kertelek, a Granblue Fantasy: Versus audiovizualitás terén egész egyszerűen elképesztő. A látvány olyan, mintha rajzfilmet néznénk, az összecsapások a különleges támadásokkal pedig a FighterZ legeszebb pillanatait idézik fel. Különleges karakterek, szép leányok, mindenféle kőkemény harcosok, meg van némi cicafiú is, de erről inkább ne beszéljünk. Szó szerint szerelem az egész a hátterekkel és a rajzolt szereplőkkel, akik mozdulataikkal mindent megtesznek azért, hogy időnként leessen az állunk. Nem beszélve az RPG-mód főellenfeleiről, akik verekedős játékok terén vitán felül kiemelkedőnek számítanak, ezzel is újabb extrát hozzáadva az egyébként is izgalmas mixhez – ráadásul náluk aztán tényleg lényegesek az elementálok.

A tartalom tényleg kellemes, bár örökké azért nem tart ki, de legalább érkeznek a további karakterek, még ha ezért a zsebünkbe is kell nyúlni – megmondom őszintén, ilyen minőség mellett még ez is megbocsájtható. Főleg, hogy a 60 eurós alapjáték mellé 20-at kell hozzácsapni az extrákért. Jó, azért ezt egyben negatívumként jegyzem meg, mert na, azért csak böki az ember csőrét. Fura még a nagyon alacsony képfrissítés az átvezetőknél, ami szintén kiemelt negatívum. Más azonban nem nagyon van – merthogy még az eleinte stílusidegen és bugyuta mobok bevetéséhez is hozzászokunk néhány kör után, illetve később meg velük is lehet rendesen pofozkodni, mikor emelkedik a nehézségi szint.

Mindent összevetve és összegezve azt gondolom, hogy a Granblue Fantasy: Versus az utóbbi évek legkiemelkedőbb verekedős játéka, ami nem kevés innovációval élt a műfajban, ezen felül pedig az Arc Sytsem Works repertoárjában is kiemelt helyet foglalhat magának, rögtön a Guilty Gear trónja mellett. Cselesek ám a készítők, mert tudatában voltak annak is, hogy milyen látványvilágot engedtek szabadjára (már ezért megérdemelnének valami díjat), ezért még auto play is van, aminél a gép megküzd az ellenfelekkel, mi meg csak ámulunk. Bár ez némi farmolásra is jó a toronyban, és akkor gyakorlati haszna is lesz a nyálfolyatós bámészkodáson túl. Száz szónak is egy a vége, az ASW alkotása kiemelkedő, hibái ellenére is nagyon ajánlott, képből pedig nem véletlenül raktam be ennyit a galériába, tessék csak gyönyörködni! Hát nem álomszép? És a legszebb az egészben, hogy emellett a játékmechanika sem szégyenkezhet. Így kell ezt csinálni.

Támogasd te is a PC Gurut!