Szerencsétlen Last Year olyasmi utat járt be, mint annak idején, a ’80-as években a tucatszámra megjelenő slasher horrorok között egy-egy újabb, kecsegtető felütéssel indító, ámde klisés tartalmat és kínkeservesen rossz lezárást biztosító alkotás. Fejlesztői 2014-ben jelentették be a játékot, és akkoriban még igazán egyedi ötletnek bizonyult a témaválasztás: a helyszín egy elhagyatott és kísértetjárta főiskola, ahová bedobják a játékosokat, de nem csak úgy, a Left 4 Dead sémájára kell túlélniük a rájuk leselkedő rémségek támadásait, elvégre a nyomukban koslató gyilkost is emberi játékos irányítja.

Ez 2014 őszén még önmagában nem is hangzott rosszul, azonban majd’ öt év (!) telt el, mire a Last Year ténylegesen megjelent – akkor már The Nightmare alcímmel. Ezalatt az idő alatt pedig kijött egy szörnyen sikeres Dead By Daylight és egy Friday The 13th: The Game is. Utóbbit maga a hokimaszkos Jason Voorhees, előbbit pedig a hozzá megvásárolható és ezzel kioldható horrorfilmes karakterek (Bőrpofa, Freddy, Jigsaw stb.) tették igazán sikeressé és lendítették előre az eladásokat. Így amikor 2018 decemberében (Discordon) ténylegesen megjelent a Last Year, kis túlzással már a kutya sem volt kíváncsi ugyanarra a lerágott csont koncepcióra, amit a már említett címek teljes mértékben kielégítően hoztak. Noha hatalmas bukásnak nem lehet elkönyvelni a játékot, azért kötve hiszem, hogy egy igazán kemény rajongótáboron kívül a többség órákon át tolta volna a veszélyben lévő tinik és a pszichopata sorozatgyilkos 5v1 fogócskázását.

You’re Next!

Eltelt egy év, és némi, a platformot érintő költözködés után, a Last Year kapott Steamen egy méretes kiegészítést, mely immár Afterdark néven érhető el. Az alapfelállás vajmi keveset változott: ugyanúgy adott egy kísérteties főiskola, és ugyanúgy választhatunk magunknak a rettegő diákok közül egy szimpatikusat, legyen az izmos focista, kütyükhöz értő geek, vagy akár a suli legdögösebb csaja. Mindegyikőjüknek eltérő képességeik vannak és a craftolható cuccaik is mások. A cél továbbra is az, hogy különféle feladatok teljesítése árán egyre tovább haladjunk, és végül élve megússzuk az egész kalandot, míg a gyilkos szerepében lévő játékos célja, hogy ebben mindenáron megakadályozzon minket.

Az ő segítségére van néhány természetfeletti erő, és persze csapdákat is le tud pakolni szerte a pályán. Ha a meccs ideje lejár, akkor a túlélők automatikusan veszítenek és a gyilkos nyer. Ahhoz, hogy sikeresen túléljen a csapat, össze kell fogniuk és egymást segítve, lehetőleg egyben maradva (mindkét értelemben) haladni előre – a magányos farkasok itt hamar elvéreznek.

A túlélőkkel szemben négyféle démonnal (Fiend) lehet indulni: Strangler, Slasher, Giant és Spider – utóbbi egy méretes mutáns pók, aki még savat is tud köpni. A győztes meccsek után kártyákat kapunk, amikkel új skineket vásárolhatunk magunknak, bár ezeknek a külcsínen kívül érdemi haszna tényleg nincs. Ennél fontosabb, hogy akad egy képességfa is, ahol a szintén meccsek után járó tokenjeinket szórhatjuk el a különféle skillek kioldására.

Egy online játéknál azonban elengedhetetlen, hogy legyen egy tisztes közösség, normális játékosokkal – na, ez a Last Year esetében sosem volt meg. Már indulásakor temérdek troll szállta meg a szervereket, és a helyzet mostanra sem javult. Baromi nehéz egy percnél tovább úgy élvezni egy meccset, hogy össze vagy dobva pár orosz kisgyerekkel, akik távolról sem ismerik az összefogás és egymás segítésének fogalmát, csak mennek előre, mintha a Fortnite-ban lennének. Oké, megfelelő haverokat találva már egy fokkal élvezhetőbb a helyzet, de rajta, próbálj csak meg összeszedni magad mellé még négy embert, akik megvennék ezt a túlárazott rettenetet az online multiplayer miatt!

A Gonosz Szerver átka 2

Mivel a program eléggé hadilábon állt a játékoskereséssel, kardinális kérdés volt, hogy vajon a továbbfejlesztett Afterdark miként birkózik meg a problémával. Nos, a kép még mindig elég felemás, néha azonnal összedob a szerver a többi játékossal, de volt rá példa, hogy kimentem a konyhába, elmosogattam, és mikor visszaértem, még mindig a searching futott a képernyőn. Jelzésértékű, hogy már néhány órával a megjelenés után jött az első hotfix a cucchoz, és a fejlesztők azóta is szorgosan tolják ki a frissítéseket. A kontrollertámogatás elég béna lett, noha hirdetve van a hivatalos oldalon, és be is hozhatjuk a menüben, játék közben sajnos nincs rá lehetőség, hogy átírjuk a gombkiosztást, és ami még bosszantóbb, hogy a már meglévő kiosztást is csak meccs közben lehet megnézni.

Mivel még mindig 5v1 a felállás, ha a gyilkos valamilyen oknál fogva kilép a meccs közepén, akkor a játék nem osztja újra a csapatot, nem tesz meg valakit random módon ellenfélnek, hanem kidobja az összes résztvevőt a menübe, és még a jutalmakat is elveszi. Ez eleve baromi unfair húzás, de csapjuk még hozzá, hogy igen gyakoriak a kifagyások, a bugok, sőt a fórumokon találkoztam olyannal is, aki 30 percet várt, mire a szerver összedobta őt a többiekkel. Ezek alapból olyan gyermekbetegségek, amik miatt sokan igen hamar lemondhatnak a Last Year kínálta, erősen felemás élményekről, és inkább lenyomnak egy jól megszokott DbD-, F13-, vagy L4D-játszmát.

A grafikai megvalósítás nem ronda, de ha a játékélményt ilyesféle negatívumok rontják, akkor igen nehéz nem észrevenni a túlsúlyban lévő hiányosságokat és a kiforratlan megoldásokat. Ezek mellé persze vannak pozitívumok is, mint például az, hogy a Discord-vásárlók ingyen kaptán meg a Steam-verziót, sőt a további kiegészítők (új fejezetek, helyszínek – mint például a frissen bejelentett Chapter 2: Resurrection 1666) is teljesen grátisz érkeznek, avagy a fejlesztők láthatóan nem akarják elengedni a Last Year kezét, inkább erősítenék azt a konkurenciával szemben. Lefogadom, hogy ezért így is lesznek páran, akik kipróbálják majd, csak aztán ne lepődjenek meg rajta, ha néhány próbálkozás után sikítva menekülnek a program elől – pont, mint a már említett slasher horrorok szereplői.