Kat a roppant ambiciózus „Bármilyen rejtélyt megoldunk!” mottóval első ízben mobil eszközökön tárta ki alig pár éve a Layton Detektív Ügynökség kapuit, majd nemsokra rá a sorozat több korábbi részének is otthont adó Nintendo 3DS-en. Most azonban eljött az ideje, hogy újabb platform ügyeit göngyölítse fel, a Layton-sorozat esetében első ízben Nintendo Switch-en.

A Deluxe Edition fémjelzésű átirat első szembetűnő újdonsága a grafika. Mintha eddig szemüveg nélkül játszottunk volna, a korábbi két verzió homályos alakjai és helyszínei után végre megérdemelt formájában tárul elénk a kézzel rajzolt és 3D-s elemek bájos keveréke, a sorozattól megszokott stílusban. Ez persze nem minden, a játék ugyanis több mint 40, kifejezetten az új platformra készült fejtörővel és a sorozat eddigi legtartalmasabb részének ígéretével kecsegtet. 

A korábbi epizódokkal ellentétben az új Layton-játék nem egyetlen fejezetekre szabdalt, komplex történetet mutat be, hanem 12 különböző eset megoldásával bíz meg. Ez az epizódikus hatást keltő lebontás nemcsak a játékmenetet akasztja meg, de a megfejtendő ügyek sem igazán állnak össze egy egésszé, ráadásul többnyire mellőzik a fordulatokat és elég kiszámíthatók. Mindezek ellenére természetesen szórakoztatók, sőt a sorozat újoncainak talán még emészthetőbb is ez a minden tekintetben könnyed kaland, de azért mégis kicsit kiábrándító. A Layton-sorozat kvázi új kezdeteként persze lehet, hogy a későbbi részekben változik majd ez a formula.

A cilinderestül eltűnt apja után kutató Kat karaktere üdítően emberi, ahogy egy tál étel vagy egy mesés ruha is képes elterelni figyelmét a nyomozásról. A leányzó rögtön frissen indult karrierje számára áttörést jelentő, világmegváltó esetekre számít, de azokra sajnos várnia kell. Első ügyfele „csak” egy amnéziás beszélő kutya, aki emlékeit szeretné visszakapni, de kérése végül jegelve lesz, mert időközben a Scotland Yard nyomozójának is szüksége támad Kat képességeire a Big Ben egyik eltűnt mutatójának megtalálásához.

Nyomozásunk során a szokott módon, megbízható nagyítónkkal szabadon vizsgálhatjuk át a helyszíneket, eszközünkkel pedig garantáltan találunk a szemtanúk és nyomok mellett jó pár tippekre beváltható, eldugott érmét, kincset és fejtörőt is. Utóbbiak a történethez hasonlóan többnyire ugyancsak elég könnyűre sikerültek, bár néhány esetben még így is megakaszthatják az embert, ha rossz oldalról közelíti meg a megoldást. A tartalom tekintetében valóban nem vicceltek a fejlesztők, ugyanis egy évig napi szinten új fejtörőkkel bombázzák a játékosokat, de a történet során is találunk bőven extrákat, így többek között rövid anekdotákat hallgathatunk, egyes szereplőknek összeállíthatjuk a tökéletes éttermi menüt, felidézhetjük a professzor kalandjait a Layton Múzeumban, vagy akár Kat ruházatának és irodájának átszabásával is elüthetjük az időt.  

A legújabb Layton-játék több szempontból sem olyan grandiózus vagy épp rejtélyes, mint elődjei, de hatalmas újításokat sem vezet be. A Nintendo Switch-változat minden tekintetben felülmúlja a korábbi verziókat, a tartalom mértéke valóban lenyűgöző, de kicsit furcsa, hogy úgymond kontextus nélkül, nem a történet részeként zúdulnak az emberre a plusz fejtörők, és a cselekmény is súlytalan. Mindent egybevéve egy korrekt újrakezdésről van szó, amit az új Layton-rajongók valószínűleg jobban fognak értékelni.