Mr. Prepper majdnem mindenre felkészült. Nem csoda, hiszen a világ túlvan az apokalipszison, de az emberiség átvészelte, sőt még a civilizációt is újraépítette. Jobban virágzik, mint valaha, hála a kormány mindenre kiterjedő figyelmének és akaratának. Persze vannak olyanok, akik nem csípik, ha megmondják nekik, hogyan éljenek. Mr. Prepper is ilyen, szóval megpróbál lelépni.

Csak hát egyvalamire mégsem készült fel: a bukásra. Fülön csípték és visszaküldték az otthonába, Murricaville-be. Innentől kezdve a kormány mindent látó tekintete reá fordul, és ha lehet, még jobban ellenőrzi. A várost nem hagyhatja el, autóját elkobozták, újat sem vehet, ahogy nem vásárolhat vonat- vagy buszjegyet sem. S mindennek tetejében időről időre megjelenik a küszöbön egy kormányügynök, aki mindent ellenőriz a lakásban. Ha valami gyanúsat lát, akkor jajj neked, Mr. Prepper!

De hősünket sem ejtették a fejére. Hamar megtanulja, hová dugja a titkos terveket, és milyen szőnyeg rejti el a legjobban a titkos bunkert a ház alatt. Mert Mr. Prepper sok mindenhez ért, igazi ezermester. És nem mondott le a céljáról, vagyis arról, hogy kijusson a városból… Vagy a bolygóról. Amelyik előbb összejön.

Éljen az elnökőr úr!

A Mr. Prepper világa a fentiek tükrében meglehetősen érdekes, kicsit olyan 1984-light benyomása van. Majdnem minden megtalálható benne, ami Orwell regényében, csak az éleket humorral tompították. Nem harsánnyal, inkább olyan finoman megmosolyogtatóval. Na meg persze az sem egy utolsó szempont, hogy a Rejected Games csapata annyi tennivalót sóz a nyakunkba, hogy azt sem vennénk észre, ha a Gondolatrendőrség törné ránk az ajtót.

A Mr. Prepper ugyanis részben a mindennapi túlélésről szól, főhősünk lényegében egy magányos kis Sim a csendes kisvárosban, akinek minden nap ennie és pihennie kell, ha meg akarja valósítani szökési tervét. Ehhez két értéket kell egyensúlyban tartanunk. Az egyik a fáradtságunkat, a másik az éhséget mutatja, és a kettő átlaga adja ki az állóképességünket. Ha sikerül magasan tartanunk, Mr. Prepper hatékony marad, ha nem, akkor a legrosszabb esetben elájul, és fél napunk a kukában végzi. Ezalatt pedig elég sok veszteség érhet minket, hiszen számos olyan projektet futtathatunk, ami állandó törődést követel. Ilyen például a földalatti kertgazdálkodás.

Merthogy Mr. Prepper szorgos hangya, szóval a mindennapos megélhetés mellett a szökési tervén is dolgoznia kell. Ehhez nincs más dolgunk, mint feleleveníteni a Falout Shelteren edződött beidegződésünket, átmenni dwellerbe, és nekiállhatunk bunkert építeni. Ez már csak azért is ajánlatos, mert az alkalomadtán megjelenő ügynök úrnak sok minden gyanút szúrhat. Egész pontosan még egy barkácsasztalt sem néz jó szemmel, hátha tartalék generátorokat, benzines hordókat vagy kézigránátot talál. Ezeket tehát érdemes elrejteni a föld alá, a bejáratot pedig egyre ügyesebb trükkökkel kell eltűntetni a szem elől.

Ugyanis ez a fránya ügynök egyre szemfülesebb, vagyis akármennyire jól teljesítünk, egy idő után akkor sem elégszik meg annyival, hogy körbe néz a házban. Pluszban még felméri a vízfogyasztásunkat, az áramfogyasztásunkat, vagy elkezd a szekrényekben kutakodni.

Szerencsére számos segítőnk akad a nagyvilágban, akik időben tájékoztatnak minket arról, ha az ügynök újabb ellenőrizendő dolgot ad a listájához. Így jó esetben van időnk összeszedni a szükséges alapanyagokat ahhoz, hogy bővítsük földalatti polcrendszerünket, így nem a felszíni bútorokban kell tárolnunk gyanúra okot adó fegyverarzenálunkat. Vagy megépíthetjük az új generátort, ami nemcsak kielégíti a bunker energiaigényét, de közben a házunk trafója sem világít karácsonyfaként.

Kiskereskedés

Persze ahhoz, hogy mindent megépíthessünk, rengeteg különféle alkotóelemet kell megszereznünk a fától a köveken át a különböző fémekig és műanyagokig. Ezek egy részét összeszedhetjük az erdőben, a bányában, mást limlomok szétszedésével gyűjthetünk be, illetve az említett segítőktől is megvásárolhatjuk.

Ezek létszámát egyrészt küldetések teljesítésével, másrészt a már megszerzett bajtásokkal való üzletelés során bővíthetjük. Minél többet adunk-veszünk, annál jobban összebarátkozunk a helyi alvilági alakokkal, így egyre jobb cuccokat szerezhetünk meg tőlük. Amikből aztán több és jobb alkotóelemeket nyerhetünk ki, és szép lassan felépíthetjük a szökéshez szükséges járművet.

Az üzletelés amúgy nagyon hasznos, ugyanis csak így szerezhetünk nagyobb mennyiségű pénzt. Mindenkinek kell valami, és azt 90 százalékban meg tudjuk valósítani. Van, aki különféle növényeket akar, amiket megtermeszthetünk földalatti kertünkben. De van olyan is, aki beéri néhány bútorral, vagy mindennapi használati eszközzel. És persze olykor olyan különleges kívánságokkal állnak elő, amiket csak alapos kutakodással vagy küldetések teljesítésével – ami általában kimerül abban, hogy valamit meg kell építenünk – oldhatunk meg.

Mindezt csak egy dolog nehezíti: az ügynök úr. Ha mindent jól csinálunk és semmilyen gyanús dolgot nem hagytunk szem előtt, akkor hetente csak egyszer dugja oda a kíváncsi orrát. Ha viszont bármi gyanúsat talál, akkor a látogatása sűrűsödni kezd. Az sem javítja a helyzetet, ha nem nyitunk neki időben ajtót, vagy éppen nem vagyunk otthon. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy naptárunk nemcsak az adott napra kitűzött kellemetlenségeket jegyzi fel (például éppen nem lesz postás vagy víz), hanem az ügynök érkezését is. Ráadásul listánk is van arról, hogy mi a megengedett háztartási tárgy. Szóval jó előre felkészülhetünk az ellenőrzésre. Ha szert teszünk némi rutinra, szinte ösztönösen elkerüljük a lebukást.

Mókuskerék

És ez az, ami egy idő után piszok unalmassá teszi a Mr. Preppert. A forrásanyag gyűjtögetése, a betakarítás és vásárolgatás, valamint hősünk etetése és pihentetése hamar rutinszerűvé válhat. És bár felfedezhetjük Murricaville környékét, az új pályák sokszor csak annyival dobják fel a megszokott rutint, hogy X mennyiséggel többet kell gyűjtenünk ebből és abból, esetleg amazt még hozzáteszik a listához.

Ha pedig minden flottúl megy, akkor végképp kiveszik a játékból a kihívás. Még az akciók sem tudják az unalomból kimozdítani az embert, mert a harcrendszer annyiból áll, hogy betesszük a megfelelő fegyvert Mr. Prepper kezébe, aztán rákattintunk az ellenségre, hősünk pedig leveri, mint vak a poharat. Néha megeshet, hogy védekeznünk is kell, de ha van nálunk élelem, akkor erre sincs különösebben szükség, azzal ugyanis sitty-sutty visszatölthetjük életünket.

Éppen ezért a Mr. Preppert jobb kis adagokban fogyasztani. Egy-két órát eltöltve vele roppant szórakoztató tud lenni, és kisebb az esélye, hogy jóval a vége előtt beleununk. A finoman adagolt szatíra és humor, ha nem is fog széles vigyort kanyarítani arcunkra, jó hangulattal tölt el. Ennek köszönhetően a Mr. Prepper remek választás lehet lazításra vagy a felesleges órák elütésére, mert arra kiváló.