Tudom, a bevezető kérdés nem annyira vidám, sőt inkább kifejezetten depresszív, valami olyan, amin valószínűleg a legtöbbünk amúgy sem szívesen gondolkozik. Magáról a Restless Soul névről sem feltétlenül egy vidám játék juthat eszünkbe, és valljuk be, első ránézésre a monokróm dizájn sem próbál minket túlzottan meggyőzni arról, hogy milyen jókat fogunk kacagni már az első két percben (és utána kb. 5-7 órán keresztül folyamatosan). Mindezek ellenére a Fuz Games alkotása olyan fergeteges poénokkal rendelkezik, amik alaposan megdolgoztatják a rekeszizmokat. A mémek, a fárasztó (szó)viccek, és a fekete humor rajongói előnyben!

Üdv az élet után

A játék sztoriját meglehetősen egyszerű összefoglalni, azt viszont már sokkal kevésbé, hogy mégis mi a fene történik a képernyőn. Annyi biztos, hogy már az első percben két lábbal rúgják ki a negyedik falat, ugyanis meg kell adnunk a nevünket, amin ismeretlen kis szellemünk néha-néha meg is szólít bennünket. Ezt a játékot egyszerre hárman játsszák: a kísértet, a narrátor, és mi, az irányító bőrében. A szóban forgó történet pedig a következő: egyszer volt, hol nem volt… kis lelkünk – akinek az elején nem tudtunk nevet adni, de a kevesebb szóismétlés érdekében nevezzük el, mondjuk, Sütinek –, szóval Süti szeretne visszajutni az élők közé, mert akad még néhány elintézetlen dolga. Ez természetesen lehetetlen vállalkozásnak tűnik, kivéve, ha ez egy olyan videójáték ahol mégis lehetséges! Ehhez pedig nem kell mást tennünk, mint különböző helyekről összegyűjtenünk nyolc kulcsot, amikre – ahogyan az lenni szokott – nemcsak mi pályázunk, hanem a játék gonosztevője is, aki kivételesen most nem a Kaszás.

Ijesztően Hu-humoros

A retró köntös mögött egy igazán modern alkotás bújik meg, kifigurázva nagyjából mindent és mindenkit, beleértve saját magát is. Olyan humor lavina/cunami/hurrikán és miegymás zúdul ránk percenként, hogy csak kapkodjuk a fejünket/törölgetjük a szemünket/fogjuk a hasunkat a nevetéstől. Általában próbálom elkerülni a bájcsevegést az NPC-kel, itt viszont utunk során vétek lenne bárkit is kihagyni, sőt még a szándékos halál is megfontolandó (úgy értem, azoknak, akik szeretik, ha beszólogatnak nekik).

Személy szerint már akkor is jól szórakoznék, ha csak szellemről szellemre járnék, és olvasgatnám velük Süti párbeszédeit, összeszólalkozásait a narrátorral, vagy válaszolgatnék a hozzám intézett kérdéseire, de a Restless Soul nemcsak poénokban bővelkedik, hanem minijátékokban is. A nyolc darab kulcs nyolc különböző város tornyában van elrejtve, ahol leegyszerűsített bullet hell csatákat vívhatunk az utunkba állókkal. Ezen kívül segíthetünk néhány itt lakónak feladataik elvégzésében, amiknél különböző puzzle-ökben, például sokobanban is villogtathatjuk ügyességünket. A főtereken pedig megkereshetjük az AFTERLIFE (túlvilág) szó eldugott betűit (és még szelfizhetünk is bárkivel!), így unatkozni egy jódarabig biztosan nem fogunk.

Vajon mi fog történni, ha összegyűjtjük a kulcsokat, ki lehet a narrátor és milyen őrült poénokba futunk még bele? Ez a pár óra teli van olyan kérdésekkel, amikre annyira mégsem egyszerű választ kapni (ha kapunk egyáltalán az összesre). A monokróm dizájn, főleg az erős fehér eléggé igénybe veszi a mindenhol sötét módra optimalizált szemet, de ez az egyetlen kisebb negatívum, amit fel tudnék neki róni.

A Restless Soul egy fantasztikusan szórakoztató játék, remek atmoszférával, jópofa karakterekkel, kellemes háttérzenékkel, és fergeteges humorral, mindezt megfűszerezve egy csipetnyi nosztalgikus hangulattal.