A történetközpontú játékok az indie fejlesztők nagy kedvencei, és nem is nehéz kitalálni, hogy miért, hiszen egy kellően csavaros és izgalmas sztori akkor is képes elvinni a hátán egy programot, ha amúgy a játékmenet, a grafika meg úgy minden más hagy némi kívánnivalót maga után. A Road 96-t jegyző Digixart csapata azonban nem állt meg a kellően komoly és súlyos témákat boncolgató cselekménynél, hanem procedurális elemekkel is megbolondította ezt a koncepciót, ami papíron azért elég izgalmasan hangzik. De vajon a gyakorlatban van bármilyen értelme egy olyan történetnek, amit véletlenszerű sorrendben mesélnek el?

road-96-zoe-lay-on-ground.jpg

Amikor a hazád már nem az otthonod

A Road 96 története Petria fiktív országába kalauzol el minket, ami bő egy évtizede kvázi rendőrállamként működik Tyrak elnök felügyelete alatt. A polgárok java már beletörődött ebbe a helyzetbe, és nem is próbál lázadni a jelenlegi rend ellen, azonban Petria fiataljait már jóval nehezebb betörni: a helyi tinik közül szép számban szöknek meg otthonról, hogy aztán megpróbáljanak átslisszolni a szigorúan őrzött határon, melyhez a címben is szereplő, legendás 96-os út vezet.

A sztori során mi is ilyen bujkáló fiatalok felett vehetjük át az irányítást, célunk pedig minden esetben az lesz, hogy eljussunk a határig, és valahogy át is lépjünk a szomszédos, közelebbről meg nem nevezett ország területére. Ez azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, hiszen a mindenre lövő határőrökön túl a rendőrökkel és más utazókkal is meggyűlhet a bajunk, így ha nem vagyunk elég óvatosak, a szabadság földje helyett rövid úton egy fogdában vagy egyenesen a túlvilágon köthetünk ki.

Véletlenszerű történet

Talán már a fentiekből is érződik, hogy a Road 96 játékmenete leginkább egy hosszú utazásra emlékeztet, melyben Petria véletlenszerű pontjairól kiindulva kell eljutnunk a hírhedt határig. Utunk során több megálló is vár ránk, melyek mindegyikén egy-egy fontosabb karakterrel találkozhatunk, beszélhetünk. Mivel a programnak dedikált főhőse nincs, így a sztori is elsősorban ezeknek a szereplőknek az életére, az egymáshoz fűződő kapcsolatára fókuszál, minden alkalommal egyre többet és többet villantva fel ebből.

A felhozatal maga meglehetősen vegyes: a Road 96 összesen nyolc fontosabb karakterrel dolgozik, akik között a bosszúvágytól fűtött apukától kezdve az állami propagandáért felelős TV riporterig mindenkit megtalálhatunk. Az pedig, hogy ezen szereplők sorsa miként alakul, csak rajtunk áll: szökésünk közben ugyanis számos kisebb és nagyobb döntést is meghozhatunk, melyek közvetlenül érinthetik a karakterek sorsát, egyben pedig az ország jövőjét is befolyásolhatják. Épp ezért az sem feltétlen baj, ha nem mindig jutunk át a határ boldogabb oldalára, ugyanis az elbukott próbálkozások is hozzájárulnak a történet továbbgörgetéséhez.

Az pedig külön öröm, hogy a fent emlegetett fontosabb karakterek nemcsak változatosak, hanem elég érdekesek is. Néhányuk első pillantásra kicsit (vagy épp nagyon) felszínesnek tűnhet, ám ahogy jobban megismerjük őket, rá fogunk jönni, hogy valójában mind összetett és a maguk módján szerethető figurák. Ez pedig számtalan érzelmes, felkavaró vagy egész egyszerűen „csak” lehengerlően emberi pillanathoz vezet, melyek alaposan feldobják a Road 96 hangulatát és melyek egyértelműen a játék fénypontját képviselik.

Ez azonban sajnos nem mondható el mindenkiről: a felhozatalban ugyanis akad pár viccesnek szánt karakter, akiknél nagyon kilóg a lóláb. Már az állami TV riporternője is határeset a folyamatos, egoista beszólásaival és sápitozásával, azonban a negatív csúcsot ezen a téren a két rabló, Stan és Mitch, jelenti, akiknek minden megszólalásán érződik, hogy a fejlesztők megpróbálták lemásolni Tarantino stílusát és párbeszédeit, de sajnos nem sikerült nekik.

Illetve, ha már a történet gyengeségeinél tartunk, muszáj megemlíteni a politikát is. A háttértörténetének hála a Road 96 elég komoly témákat boncolgat, a fejlesztők azonban nem igazán mentek bele részletesebben a kérdéskörbe. Így igazából ez a szál egy az egyben arra az alapvetésre épül, hogy Tyrak elnök maga a Sátán, míg az ellenzék minden problémára tudja a tökéletes megoldást, és igazából bolond, aki nem őket támogatja. Ez pedig már csak azért is nagy kár, mert a Road 96 érezhetően nem riad vissza a súlyosabb témáktól, ami az előnyére válik, csak épp lehetne ez az egész sokkal jobb is, ha a fejlesztők kicsit árnyalták volna a politikai kérdéseket.

Ez nem (csak) mese

Ahol viszont nem érheti szó a ház elejét, az a Road 96 játékmenete és hangulata. Előbbi kicsit meglepő lehet, hiszen a sztoriközpontú indie címek ilyen téren nem szoktak brillírozni, itt azonban a fejlesztők érezhetően nemcsak egy átlagos sétaszimulátort akartak letenni az asztalra. Ennek megfelelően a Road 96 szó szerint tömve van minijátékokkal, melyek nagyon jó ütemben szakítják meg a párbeszédes blokkokat, így például simán előfordulhat, hogy az egyik pillanatban még békésen sztorizgatunk egy kamionossal, a másikban pedig már egy módosított szögbelövővel próbáljuk szétlőni a ránk támadó rablók kocsiját. És akkor az amőbázásról, a fociról meg a hagyományosabb szabadidős tevékenységekről még nem is beszéltünk.

A hangulat terén pedig szintén nagyon erős a Road 96. A játék zenéi például piszok jól lettek összeválogatva, hangulatukban gond nélkül megidézik a '90-es éveket, emellett pedig mindig a legjobb pillanatban csendülnek fel, rengeteg jelenetet feldobva ezzel. Plusz amikor egyedül állunk az út szélén, és belenézünk a messzeségbe vesző, esti sivatag ürességébe, annak is van egy olyan varázsa, amit nem felejtünk egykönnyen.

Ha menni kell, hát menni kell

Mindent összevetve a Road 96 a hibái ellenére is egy kifejezetten kellemes alkotás lehet, ha szeretjük a sztoriközpontú játékokat. Igaz ugyan, hogy a főbb karakterek közül nem mindenkit sikerült úgy istenigazából eltalálni, ahogy a politikai szál is nagyon egysíkú lett, de ezeket a hiányosságokat ellensúlyozza az izgalmas történetvezetés, az ötletes minijátékok garmadája, valamint a nagybetűs hangulat, ami a program minden pixeléből árad.

Épp ezért, ha csak egy kicsit is érdekelnek az ilyen sztorira kihegyezett alkotások, és kíváncsiak vagytok, mégis miként lehet véletlenszerűen történetet mesélni, akkor csapjatok le a Road 96-ra is, jó eséllyel nem fogjátok megbánni.