Sid Meier neve egyet jelent az intelligens, megfontolt stratégiai gondolkodást igénylő játékmenettel, és nem túlzás azt állítani, hogy az úriember munkásságához fűződik a 4X műfaj meghonosítása is. A grandiózus, civilizációkat szimuláló stratégiai játékok közel harminc éve boldogítják az időmilliomos játékosokat, most pedig konzolon is visszatér a széria, mégpedig az eddigi legtartalmasabb, talán legütősebb epizóddal.

Civilizált megoldások

A játékról írt korábbi tesztünkben (PC Guru 2016/11) már körbetáncoltuk a tartalmi és technikai jellemzőket, így mostani cikkünket a switchcses átiratra fókuszáljuk. Nyilván, egy ilyen port esetében az a kérdés motoszkál mindenki fejében, hogy hogyan lehet az épülő-szépülő birodalmat átlátni, kontrollálni egy hordozható masinán. A Firaxist támogató Aspyr a kérdést már mobil platformokon is megoldotta, innen pedig egyenesen következik, hogy az érintőképernyővel és Joy-Conokkal szerelt Switchen is működik a rendszer.

Az átlag felhasználó dokkolva és kézben hordva is használja a gépet, így leginkább a kontrollerrel való irányításra voltunk kíváncsiak. Az pedig hát… nos, maradjunk annyiban, hogy az egér után szokni kell. Az látszik, hogy egy logikusan kitalált rendszer szerint vannak felsorakoztatva a menük és oldalsávban megjelenő alopciók, de ezzel együtt is számolni kell a beleszokási periódussal. Hordozható üzemmódban sokkal jobb a helyzet – így például pofátlanul lehet használni az érintőképernyőt is a kontrollerek mellé –, ezzel jelentősen javítható a hatékony birodalommenedzsment.

A játék tartalmáról azt kell tudni, hogy bár a korábban megjelent DLC nincs a pakkban, az alapjáték majdnem egy az egyben került át Switchre, így közel teljes értékű csomagban kapjuk meg a civilizációszimulációt. Ezt pedig az eredetit megközelítő grafikai minőség is hangsúlyozza. A térképen persze semmi nagyszabású vizuális elemet nem fogunk találni (sőt a textúrák kicsit mosottak), de az összkép így is kiváló – pláne, hogy az időnként felbukkanó vezérek fullos kidolgozottsággal és pöpec minőségű animációval jelennek meg. Technikai apróság, hogy a játék hajlamos kicsit belassulni, de ez is elviselhető, mivel a körökre osztott, lassú játékmenetet lényegében alig befolyásolja a kis belassulás. Online multi? Na, ez az, ami teljes mértékben hiányzik a csomagból – ezért nem beszélhetünk százszázalékos konverzióról.

Prosperáló világok

A játékmenetről továbbra is csak szuperlatívuszokat lehet puffogtatni; hihetetlenül szórakoztató azt figyelni, hogy miként alakul a birodalmunk sorsa, és hogy a következő néhány körben bejönnek-e a számításaink. Épp ezért nagyon nehéz letenni a programot, szinte észre sem vesszük, hogy repülnek mellette az órák. Persze ehhez további befektetés is szükséges, mert az első néhány óra alatt muszáj megtanulni a játék alapvető szabályainak konstellációját. Itt nem arról van szó, hogy az egyes mechanikákat bonyolult megismerni (ezt egy tutorial misszió is segíti), hanem arra kell ráéreznünk, hogy az uralkodói döntések nagyjából milyen kereszthatással lesznek birodalmunk többi részére. Ez pedig CIV-újoncok számára fokozza a betanulási időszak súlyát.

Kiváló döntés volt Switchre portolni a Civilization 6-ot, a játék ugyanis az „összeköltözős” periódus után eteti magát, és a szó szoros értelmében több száz óra szórakozást tartogathat. Hosszú utakon, álmos ágyban töltött hétvégi reggeleken pedig nincs is izgalmasabb dolog, mint borsot törni a hegysáncon túl regnáló uralkodó orra alá, majd több száz körön keresztül figyelni, ahogyan egy ujjmozdulattal született döntéseink az egész bolyóra kihatással lesznek…