35 éves a sztár, a hetyke bajszú olasz mesterember, Mario, aki hercegnők szívét hódítja meg és különleges világokat fedez fel, hogy azokban a teknősöket vegzálja. A Nintendo meg is adta a módját, hogy megünnepelje ezt a jeles alkalmat, elvégre a szeptember legelejét sikerült egy sor bejelentéssel feldobni: így például a gokartozás a kiterjesztett valósággal lép egy szintet, miközben kedvencünk a battle royale műfajban is megméretteti magát. Nem utolsó sorban több felújítás is érkezik, első körben a sorozat olyan mérföldköveivel, melyek a 3D irányába tettek elsőre még kezdetleges és kísérletező, majd egyre határozottabb lépéseket. Nem árulok zsákbamacskát: ezek között akad olyan, ami mára már csúnyácskán öregedett, simán kihagyható, de olyan is, amely több mint tíz esztendővel eredeti megjelenése után is kötelező darab, igazi mérföldkő. 

64-től a napsütötte kockáig

2D-s játékok szempontjából a SNES hatalmas előrelépésnek bizonyult, a piac megszerzése mellett ráadásul az erőforrások és technikai újítások előrejelezték a következő forradalmat. A Super FX chip olyan térbeli megjelenítést tett lehetővé a kis otthoni gépre, ami megelőlegezte a 3D-s technológia abszolút uralmát és térhódítását, a Star Fox (Starwing) sikerei és megoldásai pedig arra ösztönözték az alkotókat, hogy ezt a fejlődést véletlenül se hagyják kiaknázatlanul, illetve más, már megszokott világokat is keltsenek új életre a segítségével. Így született meg (némi csúszással, hiszen már SNES-re felmerült az ötlete) a Super Mario 64, korának egyik úttörője.

Bár jómagam a N64-et és felhozatalát egy szükséges, ámde nem annyira emlékezetes fejlődési lépcsőfoknak tartom, mivel a technológia, amire építették, még kimondottan kezdetlegesnek mondható (az első PlayStationnel együtt a 2D-t járatta csúcsra, míg a 3D funkcionálisan csak a szárnyait próbálgatta), az tény, hogy sokat tett a technológiai robbanásért. Így a Super Mario 64 is, amely 2D-ből vezette át a közkedvelt hőst, aki így a Hercegnő várában kutatta a minden egyes szobában, festményeken át megközelíthető, eltérő világokat. A feladatok teljesítésének jutalma: csillag, a csillagok pedig az újabb ajtók megnyitására jók. A kör így bezárul, a játékélmény pedig manapság már csak részben élvezetes. Jó nézni, hogyan változott a közkedvelt sorozat, hogy kerültek új elemek a térbeli hatásnak köszönhetően mind a mozgásba, mind a játékmechanikába, irányítani és játszani viszont már nem annyira élvezetes. Túl szögletes, túl steril, túlérzékeny, túl… túl. Leginkább kezdetleges, ami érthető, de attól még, mai szemmel már kevésbé szórakoztató. Jó, bevallom, a saját idejében sem annyira szerettem, a SMB3 és a World tökéletessége után nem tartottam olyan kiválónak, mint sokan mások. 

Az 1996-os (Európába csak 1997-re ért el) Mario 64-hez képest a 2002-es, GameCube-ra fejlesztett Super Mario Sunshine már egy komolyabb előrelépés, itt ráadásul valóban újító mechanikai megoldásokról (is) beszélhetünk. Merthogy Mario, kis kompániájával, szigetelős nyaralásra készül, amikor az idegen helyen feltűnik árnyékszerű mása, Shadow Mario, akivel meggyűlik a baja. Mindenfelé maszatos falak, színkavalkádban úszó szörnyetegek, hősünk pedig a hátára szerelt víztartályból osztja a minden mocskot eltörlő folyékony áldást. Nem mellesleg repülni is képes vele, mintha csak egy jetpack volna. A gyümölcsgyűjtögetéssel, kisebb alfeladatokkal, ügyességi próbatételekkel és az egészen nyitott világgal itt már sikerült úgy modernizálni, hogy az ne váljon állandó jelleggel zavaróvá, sőt bizonyos pillanatai mind a mai napig kifejezetten élvezetesek.

Galaktikus kaland és élmény

A Sunshine után Koizumi végül 1 évvel a Wii megjelenését követően hozta el az új platformra az egyik legjobb Mario-játékot, ami valaha is készült, legyen szó 2D-ről vagy 3D-ről, illetve bármelyik platformról. A csillagokat gyűjtő, állandóan új galaxisokat és kisebb-nagyobb planétákat felfedező főhős minden téren elképesztő kalandja ráadásul egy cseppet sem öregedett. A Super Mario Galaxy zenéi és pályái, főellenfelei és kisebb-nagyobb meglepetéseket is nyújtó megoldásai most, 2020-ban, 13 esztendővel az eredeti megjelenést követően is zseniálisak. Egyszerűen olajozottan működik a 3D-s akció, a felfedezés, a bolygók közötti mozgás, és bár a mozgásérzékelésért nem vagyok oda, a Switch kontrollerével is tökéletesen működik a kapaszkodós, illetve menüben navigálós mozgás. Ez az a játék a jól ismert karakterrel, ami akkor is kötelező, ha valaki az eredetit anno végigjátszotta, de akkor is, ha még nem ismerte, így most pótolná. Mivel tényleg minden téren hozza az elvárt minőséget, mai szemmel is jól néz ki, dizájnvilág tekintetében sem lehet belekötni, így nincs semmi, ami miatt bárkit le lehetne beszélni a megvásárlásáról. 

Jó, a csomagból nem mindegyik játék lesz mindenki kedvence. A kitartóknak akár 8 órányi szórakozást nyújtó Super Mario 64 esélyesen megosztja majd a közönséget (aki anno nem találkozott vele, most nagy valószínűséggel egyáltalán nem fogja szeretni), ahogy a Sunshine kicsit megvariált stílusa és játékmenete sem lesz egyöntetű siker. Ez utóbbi viszont nagyobb potenciállal foghatja meg a mai közönséget, elvégre a kifejezetten platformos elemein túl beköszönő locsolkodásával, vízet felhasználó harcaival tud újat mutatni, miközben kampánya is kitart nagyjából 10 óra erejéig. Az igazi kincs azonban a Super Mario Galaxy, ami több mint 10 óra abszolút kikapcsolódás és elmerülés a Mario-univerzumban, annak klasszikus ellenfeleivel, kik új formában és környezetben elevenednek meg, méghozzá remek ötletek és megoldások társaságában. Imádnivaló, ahogy hősünk űrhajókon, apró bolygókon szaladgál, amiken aztán óriási ellenfeleket zúzunk le, hogy tovább repüljünk a számos titkot rejtő világűrben. Mindehhez megkapjuk mindhárom játék teljes zenei anyagát is, ami igazából az egyetlen extra, már azon túl, hogy egy platformon pótolhatjuk/ismételhetjük ezeket a címeket. Komolyabb felújítás nincs, ahogy egyéb ráadást sem kaptunk, viszont a Galaxy miatt a pakk így is megéri az árát, ráadásul a tervek szerint 2021 márciusának végén lekerül a polcokról. Egy kis szelet a Super Mario-történelemből, annak is 3D-s útkereséséből. Ami, mint olyan, ajánlott “olvasmány” a téma kedvelőinek.