H.P. Lovecraft 1926-ban írta meg a Cthulhu hívása című történetet, amit 1928-ban adtak ki, ezzel a Nagy Öregek egyik leghíresebbike berobbant a köztudatba és a popkultúrába. Azóta sokan és sokféleképpen próbálták megidézni Lovercraft mítoszát, több-kevesebb sikerrel. A videojátékok iparában is akadtak szép számmal próbálkozók, mint például a 2018-as Call of Cthulhu vagy a 2019-es The Sinking City. És most itt az Ares Dragonis alkotása, a The Shore, ami ha történetével nem is, látványával megragadhatja az emberek figyelmét.

Séta a parton

A The Shore-ban mi Andrew-t alakíthatjuk, aki eltűnt lányát keresve érkezik egy tiltott szigetre. Csakhamar rájövünk, hogy a világ eme piciny szeglete nem éppen egy üdülőparadicsom. Bár a látkép pazar, a magányosan fölénk emelkedő hófehér világítótorony hátborzongatóan éles kontrasztot alkot a fekete parttal. Biztonságérzetünket a zátonyra futott hajók, összetört csónakok, az aszott hullák és csontvázak, valamint a rejtélyes, de egyáltalán nem bizalomgerjesztő szobrok és furcsábbnál-furcsább emelvények sem fokozzák.

Ez a part ugyanis nem hétköznapi part, hanem Cthulhu birodalmának része. Andrew-t irányítva elmélyedhetünk a szigetet övező misztikumba és felfedhetjük szörnyű titkát, mindezt annak reményében, hogy végül megleljük az elveszett leányzót. Persze, egy idő után már annak is örülhetünk, ha megússzuk élve és épp ésszel.

A LeBron James technika itt már nem segít

A The Shore lényegében egy horrorisztikus séta-szimulátor némi akcióval megfűszerezve. Alapvetően a parton mászkálhatunk, és fő tevékenységünk a különböző dokumentumok, illetve a rejtvényekhez felhasználható dolgok gyűjtögetése. Előbbiek a misztikum feltárásához, utóbbiak rendszerint a továbbhaladáshoz kellenek.

Mindez azonban nem túl bonyolult. A rejtvények nem fogják megdolgoztatni az agytekervényeinket, mert a legtöbb megoldása vagy nyilvánvaló, vagy a játék szinte kézen fogva vezet végig minket a megfejtés lépésein. Ráadásul a part is meglehetősen lineáris helyszín, nincs lehetőségünk szabad kódorgásra: a tereptárgyak úgy lettek kialakítva, hogy csak abba az irányba mehessünk el, amerre a készítők szeretnék.

Viszont még így is meglehetősen változatosra sikerült a környezet, merthogy lehetőségünk van lemerülni a víz alá, illetve ellátogathatunk pokoli dimenziókba. Persze ezek a szakaszok is jellemzően csőszerűen vannak felépítve, viszont mindig akkor ugrunk át, amikor már kezdenénk ráunni a hátborzongató, de hosszútávon monoton partra.

És talán ez a legnagyobb baja a The Shore-nak. A képeken is látható, hogy a fejlesztők a legtöbb energiát a part megjelenítésébe ölték. Egyszerűen lenyűgöző a játék látványa és művészeti felépítése, még úgy is, hogy közelebbről megnézve néhány objektumot kicsit megbicsaklik a dolog. Az összkép viszont fenomenális, és a játék javára kell írni, hogy olcsó ijesztgetés helyett inkább igyekszik kényelmetlen, hátborzongató érzést teremteni és fenntartani.

Ugyanakkor a más dimenziókban fellelhető pályák sajnos nem ilyen nagyszerűek, olykor ugyanis elnagyoltnak tűnnek, és sokszor túlságosan is sablonosnak. Nyilván van egy stílus, amit egy Cthulhu-sztori esetében követni kell, de olyan időszakban, amikor szinte minden évre jut egy ilyen témájú, nagyobb lélegzetvételű játék, ez az irányzat kezd unalmassá válni és meg lehetne kísérelni feldobni valamivel.

Ennek köszönhetően sokkal jobban szerettem a parton lófrálni, mint a pokoli dimenziókban tévelyegni, és jobban szerettem felfedezni, mint akciózni. A The Shore ugyanis ellenfelekben sem szenved hiányt. Rengeteg rémség megelevenedik Lovercraft műveiből, ami egy rajongó számára igazán nagy pozitívum lehet. Van itt kicsi és nagy, emberi és emberre távolról sem emlékeztető, na és persze magával a Nagy Öreggel is összefuthatunk.

Ezekkel kétféleképpen boldogulhatunk. Leverjük őket valamilyen, a kezünkbe kerülő eszközzel, egy agyatlan csapkodás keretében vagy elfutunk előlük. Az utóbbi taktikát jellemzően a nagyobbacska mumusok esetén érdemes követni. Viszont egyik sem nyújt valami nagy élvezetet, sőt az ásóval vagy csákánnyal történő kalimpálás olyan játékelem, ami cefetül fölösleges a The Shore-ban. Ez a játék sokkal jobban működne, ha csak és kizárólag elkerülni kéne az ellenfeleket, és nem lenne módunk szembeszállni velük.

A hangulat a nyerő

Mindent összevetve, nem a The Shore fogja megreformálni a Cthulhu-sztorik videojátékos ágát, de ezt remélhetőleg senki sem várja tőle. Viszont, ha szeretjük a témát, akkor már-már kihagyhatatlan program. A látvány a parton felejthetetlen, a nyomasztó hangulat pedig a történet végéig kitart. Lovercraft rajongói pedig külön élvezetet lelhetnek a megannyi szörnyetegben és a Cthulhu-mítoszban történő mély elmerülésben.