Az elmúlt években, évtizedben hihetetlen népszerűségre tettek szert az északi mondakörben játszódó programok. Tehetséggel olyan csodák születtek, mint a The Banner Saga, vagy a God of War. A Tribes of Midgard is ilyen játék, melynek első nyílt próbája 2019-ben zajlott, a fejlesztők pedig azt ígérték, hogy alkotásuk egy teljesen új műfajt fog meghonosítani, amely olyan lesz, mint a Diablo és Valheim keresztezése. Jól hangzik, igaz? Most azonban, hogy megjelent a Tribes of Midgard, kissé felemás érzéseket szereztünk…

Hőstizes

A Norsfell alkotása sokkal inkább egy roguelite játék, mint a fent említett játékok kombinációja. Főhőse egy viking, akinek egyedül vagy többedmagával kell túlélnie egy hatalmas világban, mielőtt bekövetkezne a Ragnarök. Ebből már rögtön láthatjátok, hogy a Midgard inkább a multis játékra helyezi a hangsúlyt, ekkor sokkal több sikerélményt kaphat az ember, mintha egyedül kellene mindent elvégezni.

Ez azonban nem egyszerű, ugyanakkor kellően repetitív és unalmas, ugyanis a Valhallából való visszatérés után rögtön neki kell látni a nyersanyaggyűjtésnek, hogy fejszét, kardot, pajzsot készítsünk, majd megerősítsük falunk védelmét. Erre azért van szükség, mert annak közepén áll a Yggdrasil Magja nevű fa, melyet óvni és vigyázni kell, mert pusztulásával mindennek vége. Így a világ fennállása alatt két dologra kell fókuszálni: nappal a felfedezés, a vadászat, a craftolás, míg éjjel a harc fogja kitenni a feladatok nagy részét.

A Tribes of Midgard minden egyes indításkor új világot alkot, melyben találhatók erdők és tavak, hegyek és ellenséges táborok, elhagyatott helyek, amelyeket újjá lehet építeni. Rengeteg a látnivaló, a nézőpont izometrikus, a különböző hangulatú tájegységek észrevétlenül simulnak egymásba. Ez a játék legerősebb része, ami egyszerre öröm és fájdalom, mert a játék többi összetevője jelenleg elég középszerű, amely érinti mind a harcot, mind a játékmenetet.

A harc ugyanis csak őrült gombpüfölés, mélysége, taktikája nincs. Hiába vannak különböző fegyverek, kardok, fejszék, íjak, az összes ellenfelet ugyanúgy kell elintézni, legyenek azok farkasok, más törzsek tagjai, vagy éppen a szent fát támadó démonok. Nappal megpróbálunk minél több anyagot, követ, fát, vasat begyűjteni, melynek egyik részéből eszközöket barkácsolunk, a másik részét pedig felajánljuk a fának, lélekként, hogy megerősítse az életenergiáját.

És itt jön az unalom következő lépcsője: ugyanaz ismétlődik óráról órára, napról napra. Nappal terepen vagyunk (jó esetben valakivel együtt, rosszabb esetben egyedül), este pedig visszatérünk a faluba, hogy megakadályozzuk a démonok fa elleni támadását. Minden egyes bekapott találattal a fa lelkeket veszít, így egy éjszakát túlélve a következő napon és az azutáni napon, meg az azutánin is azért megyünk ki, hogy pótoljuk a lelkeket…

A világ addig tart, amíg a fa el nem pusztul. A gond az, hogy a tagok általában 10 különböző irányban vannak, pedig vannak teljesítendő feladatok, például messze délen egy híd újjáépítése vagy egy jotün legyőzése, de a távolságok akkorák, hogy kérdéses, hogy visszaérünk-e éjszakára a faluba.

Szóval vannak akció és túlélő elemek (szerencsére az éhséggel, szomjúsággal nem kell törődni), és persze vannak RPG részek is. Így minden egyes leölt ellenfélért XP-t kapunk, XP jár egy közösen leölt jotünért, illetve kapunk áldásokat is, melyeket az igen korlátozott képességfán (pl. kisebb sérülést szerzünk eséskor, nagyobbat ütünk) lehet elkölteni. Ha egy karakterosztályhoz csatlakozunk, akkor a világ fennállása alatt ahhoz vagyunk kötve, változtatási lehetőség nincs, pedig vannak olyanok, melyek csak bizonyos idő után válnak elérhetővé.

Identitászavar

A Tribes of Midgard nem rendelkezik történettel, az egyes meneteket pár óra alatt le lehet zavarni, de a fent említetteken kívül is vannak gondok. Például az, hogy a lelkek korlátozott számban állnak rendelkezésre, de tulajdonképpen mindenhez kellenek: el kell dönteni, hogy a begyűjtött számmal a fát erősítjük, vagy egy elhagyatott épület0 fejlesztésére fordítjuk?

A legnagyobb gond, hogy a Tribes of Midgard látszólag nem tudja eldönteni, hogy mi legyen. Akció-, túlélő-, vagy szerepjáték? Mindenből van egy kevés, de nem elég. A Norsfell alapötlete jó, de a fejlesztők a mechanikát nem dolgozták ki eléggé. Mert hiába szép a Tribes of Midgard, gyorsan unalomba tud fulladni, még akkor is, ha sikerül olyan játékostársakat kifogni, akik nem magányos farkasok, hanem valóban hajlandók az együttműködésre. Enélkül gyors halál és refund lesz a Midgard törzseinek sorsa.