Bukásból siker, sikerből bukás: a Paradox Interactive-ról ez épp úgy elmondható, mint az általuk jegyzett játékokról, elvégre az ismert kiadó- és fejlesztőóriás egy bukott társasjáték-vállalkozásból született, hogy aztán kitapossa a maga útját egy olyan műfajban, amely mostanra gyakorlatilag egybeforrt a nevével. Ez persze nem ment könnyen, hiszen bár a Crusader Kings, az Europa Universalis és a Hearts of Iron mára a grand strategy abszolút csúcsai közé tartoznak, mégis egy évtizednek és az elkerülhetetlen folytatásoknak kellett megérkezniük ahhoz, hogy ezek franchise-zá, a műfaj pedig szélesebb körben is populárissá váljon. Ezen kezdeményezéseket számos bukás és félrelépés szegélyezte, míg ki nem alakult az a gazdag portfólió és az a mostanra már kiforrott, DLC-centrikus üzleti modell, amely a modern és sikeres Paradox Interactive alapját adja. Egy ilyen repertoárban óhatatlanul a háttérbe szorul még egy igazán népszerű és sikeres játék is, főleg, ha egy annyira specializált témát feldolgozó sorozatról van szó, mint a Victoria.

Egy új korszak hajnala

A 12 éve várt Victoria 3 ugyanis elődjei hagyományait folytatva egy mindössze 100 éves periódust dolgoz fel, 1836-tól 1936-ig adva egy komplett ország kulcsait a játékos kezébe. Ez az ország szó szerint bármelyik, a korban ténylegesen is létező nemzet lehet, a Föld bármely pontján. A Victoria 3 grandiózus világtérképe száznál is több nációt számlál, melyek közül csupán egy maroknyi lépett be sikeresen az ipari forradalom nyüzsgő szakaszába. A hangsúly alapvetően továbbra is ezen van, az elsődleges cél ugyanis az, hogy e röpke száz év alatt sikerüljön úgy felvirágoztatni a választott országot, hogy az a világ nagyhatalmai közé kerüljön. Ezúttal elsősorban a gazdaságot tekintve, miközben gondoskodunk annak bel- és külpolitikájáról, a más országokkal való kapcsolattartásról, időnként pedig akár a hadviselésről is. A végeredmény egy olyan, minden korábbi Paradox-játéknál is komplexebb, szövevényes háló, ahol akár egy látszólag jelentéktelen döntés, vagy egy rosszul időzített akció is beláthatatlan következményekkel járhat, és még a határokon is túlnyúlhat.

Mindezek középpontjában a nép, a popsnak hívott populáció áll, amely számos csoportra oszlik: földművesekre, arisztokratákra, iparmágnásokra és még több tucat egyéb olyan csoportra, melyek mindegyike saját motivációval, céllal rendelkezik, és nem fél ennek hangot is adni – különösen, ha egy általunk hozott döntés közvetlenül is kihat rájuk. Az egyes frakciók folyamatos kötélhúzását az adott ország politikai rendszere foglalja keretbe, és ez határozza meg azt, hogy mind az ország vezetője, mind annak lakosai pontosan mit is tehetnek. A finomhangolás mértéke páratlanul mély, több mint egy tucat kategóriában kísérelhető meg a törvényhozás, amely garantáltan felkavarja az állóvizet és vitákat, ellenállást, legrosszabb esetben radikális megmozdulásokat is szülhet. Minden elképzelhető téma felmerül: a migráció, a rabszolgatartás, az egészségügy, az oktatás, az adózás, a hadsereg felépítése, a szavazati jogok, a gyülekezéshez való jog, vagy épp a gyerekmunka. 

A folyamat egészen brutális időt emészt fel, szó szerint akár évek is eltelhetnek, míg a választott cél mellé sikerül akkora támogatottságot szerezni, hogy az adott törvény ténylegesen is bevezetésre kerüljön. Ennek következményei ezek szintén évekig maradhatnak érvényben, és alapjaiban írhatják át azt, hogy épp kinek a kezében összpontosul a hatalom. Ugyanakkor erről az oldalról nézve a Victoria 3 korántsem annyira direkt és belterjes, mint a specifikusan erre kihegyezett Crusader Kings, egész egyszerűen azért, mert nem hűbéresek tucatjait, uradalmak sokaságait kell kordában tartani, és nem teljhatalmú dinasztia vezetőjeként kell tevékenykedni. Ennek kárát elsősorban a diplomácia látja, amely rendkívül egyszerű, meglehetősen sivár formában van csak jelen. Alapvetően két részre osztható: diplomáciai akciókra (például egy adott területben, országrészben való érdekeltség kinyilvánítása, erőszakos rezsimváltás, megszégyenítés), illetve háborúra. Ezúttal nem seregeket kell irányítani, hanem generálisokat és frontvonalakat menedzselni, de a tényleges mozgástér és a beleszólási lehetőség lényegesen visszafogottabb, mint műfajtársaiban.

GDP

Ennek fő oka igazából az, hogy a Victoria 3 hiába igyekszik teret adni az adott nemzetet érintő összes fontosabb hadszíntérnek, alapvetően mégis csak a gazdaságra van kihegyezve, és annak páratlanul, rémisztően mély szimulációjára. Ez kihatással van a gyártókapacitásra, a termelékenységre, az általános életszínvonalra, az egyes népcsoportok boldogságára és természetesen a világban betöltött szerepre. A potenciális iparágak listája lenyűgözően hosszú, az alapvető földműveléstől kezdve a specializált gyárakon át egészen az új, innovatív technológiák köré felhúzott gazdasági katalizátorokig. Ezek mindegyike szoros kapcsolatot ápol egymással, olyannyira, hogy egyik se tud működni a másik nélkül, és szinte egy ország sincs, amely egymaga rendelkezne minden olyan erőforrással és nyersanyaggal, amely ennek fenntartását el tudná látni, így a kereskedelem rendkívül hangsúlyos. A piac árai folyamatosan változnak, az új import- és export útvonalak elindítása, a már meglévők finomhangolása és felülvizsgálása így folyamatosan visszatérő feladat, ahogy az adózás, a vám, a régiók specializálása vagy épp a kutatás és fejlesztés révén megnyíló lehetőségek beépítése is.

Ezzel ugyanakkor csak a felszínt kapargattuk, a Victoria 3 mélységét ugyanis egyáltalán nem egyszerű leírni. A Crusader Kings 3 politikai hadszíntere hozzá képest gyerekjáték, nagyságához és komplexitásához pedig talán csak a hasonlóan specializált témájú és rövid időkeretű Hearts of Iron 4 érhet fel, tálalásához azonban talán egyik sem. Kezelőfelülete briliáns (bár a felugró ablakok, az almenük rengetege néha túlságosan is sok területet emészt fel a képernyőből), messze ez a legátláthatóbb és a legjobban tanulható grand strategy a Paradox-istállóból, még ha szokás szerint az oktató rész ezúttal is rendkívül felületes.

Van ugyan egy nem teljesen szokványos, kifejezetten mély tutorial, de az alrendszerek pontos működésének bemutatása, a teljes gazdasági háló kapcsolatának kibontása most is külsős tartalomgyártókra és alapvetően a közösségre hárul. Ennek okán ismét kijelenthető, hogy ez egy újabb Paradox-játék, ahol a tanulási görbe minden eddiginél meredekebb, az ehhez szükséges idő pedig inkább száz, sem mint tíz órákban mérendő. Ez ráadásul csak a kezdet, legalábbis a Victoria 3 számára mindenképp, mert ugyan alapjai sziklaszilárdak, a majdani kiegészítők feladata lesz, hogy erre egy befejezett házat építsenek.