Tesztek

Visszatért a géppuskás Dark Souls, de vajon legyűrte korábbi gyermekbetegségeit, a fejlesztők pedig éltek a koncepció adta lehetőségekkel?

Megérkezett a Dark Souls és társai babérjaira törő Thymesia, amely sok ideg- és hajszálat fog próbára tenni.

A Salt and Sanctuary annak idején egy kifejezetten kellemes soulslike cím volt, de vajon elmondható-e mindez a folytatásáról is?

Hogy mi sülne ki a Hollow Knight és a Dark Souls indie szerelemgyermekéből? Most kideríthetitek!

A soulslike és a metroidvania műfajok találkozásából sültek már ki jól dolgok – most a Vigil: The Longest Night próbálkozik ezzel a recepttel.

Indie soulslike címekből annyi van, mint a fene, a Mortal Shell azonban ötletes megoldásaival messze kiemelkedik a felhozatalból.

A legendásan nehéz Ninja Gaiden-sorozatot is jegyző Team Ninja a 2017-es Nioh-val még a Dark Soulsokra is rálicitált, és a japán fejlesztők nem cicáztak: az előzménytörténtként funkcionáló folytatásban még magasabbra emelték a téteket, elsősorban a nehézséget

A Decay of Logos két játék hibridje: a maximális nehézségre belőtt, mazochistáknak való Dark Souls és a határtalan, felfedezésre váró világgal operáló Breath of the Wild közös gyermeke. Papíron ez számomra tökéletesen hangzik, és a Decay gyakorlatilag tényleg hozza is mindkettőt...

A Dark Soulsoknak köszönhetően az atomnehéz játékok reneszánszukat élik a fősodorban. Ezek közé tartozik a német Deck 13 cyberpunk témájú The Surge-je is, ami 2 évvel ezelőtt izgalmas próbálkozás volt, még ha bizonyos szempontból félre is ment. Sebaj, itt a folytatás, ami minden téren emelte a tétet.

Megint egy ismeretlen, halállal és szomorúsággal teli világban kell túlélni a láthatóan kizárólag életünk megnehezítésére született szörnyetegek, bizarr kreatúrák támadásait, miközben szinte csak magunkra számíthatunk a pokoli kihívás közepette. Már megint egy Dark Souls, mondhatnánk, de ez nem teljesen igaz, plusz lényegében nem is vagyunk teljesen egyedül.

A Dark Souls-játékok hatalmas népszerűsége napjainkra gyakorlatilag már egy új műfajt eredményezett. A souls-like címeket a kíméletlen nehézség és a sötét, gótikus háttérvilág mellett az akció-RPG elemek jellemzik, a Gunfire Games csapata pedig ehhez a recepthez adott hozzá még egy apróságot: lőfegyvereket.

Milyen lenne, ha valaki egybegyúrná a Gothicot, a Morrowindet, a Dark Soulst és bármely szabadon választott túlélős játékot? Az Outward megadja a választ, egy olyan egyedi hangvételű és mechanikájú élményt kínálva, amihez foghatót nem nagyon találni a piacon.

Vissza Lordranba, ahol minden, ez az egész rémálom elkezdődött. Ahol meghaltál egyszer, tízszer, százszor. Majd jött Drangleic, ahol újra több száz életed veszett kárba, végül pedig ott volt Lothric, ahol szintén a nyomodban loholt a kaszás.

Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt az ezidáig PS4-exkluzív Nioh, amely nemcsak egy fantasztikus akció-szerepjáték, de azt is bebizonyította, hogy a sokadik elhalálozástól még kitartóbb mazochisták számára van élet a Dark Souls trilógián túl.

A Bloodborne PS4-exkluzív, ráadásul egyszeri kaland, a Dark Souls-sorozat meg a végéhez ért, így a hasonló stílusú játékok rajongói könnyek között ülve várják a messiást. Úgy tűnt, a Surge veszi magára ezt a szerepet, de a síró fanokat mosoly helyett inkább zokogásra késztette a Deck13 új alkotása.

Lezárult a tavaly áprilisban megjelent harmadik epizód utolsó fejezete, sőt úgy tűnik, hogy en bloc a 2011-ben elstartolt széria is a végéhez érkezett a The Ringed City képében. Az utolsó DLC pedig méltó lezárás, ami a sorozat legjobb harcai közé is beékelődik.

Megérkezett az első komolyabb bővítmény az áprilisban megjelent Dark Souls 3-hoz, ám a DLC sajnos az elvárásokkal szemben kevesebb gyötrelmet és fájdalmat, sőt kevesebb játékórát tartalmaz, mint eddig bármelyik kiegészítő, ami a FromSoftware nevéhez köthető.

Szereted a Zeldát? Élsz-halsz a Minecraftért? Nem tudsz lejönni a Dark Souls-játékokról? A Cornerstone ezekből az alapokból merít ihletet, csak épp jóval szerényebb keretből gazdálkodik. A Kickstarterről indult program az elvárásaink lejjebb hangolásával viszont még akár érdekes is lehet…

Ha olyan sorozatról beszélünk, aminek részei nem évente jelennek meg, ráadásul folyamatosan nagy kritikai sikernek örvendenek, igen nehéz az elválásról írni. Márpedig a FromSoftware alkotásától immáron nagy eséllyel muszáj érzékeny búcsút venni – könnyeink pedig már csak a nehézsége miatt is hullani fognak.

A Dark Souls II megjelenése után egy évvel megismétlődik az első főbűn, és mi, akiket az általa kiváltott átok sújt, ismét szembenézünk az elkerülhetetlen halállal. Csak kár, hogy ezúttal nem éri meg feláldozni magunkat.

Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy a Dark Souls 2-ben meg fogsz halni? És mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy nem egyszer, hanem százszor, ezerszer, milliószor? Gondolom, nem repesel az örömtől, pedig a Dark Souls 2-ben biz megváltás a halál.

A Dark Souls korunk hardcore-mekkája, a jelenlegi konzolgeneráció legnehezebb akció-szerepjátéka. A kiadó szerint a PC-s változat kibővített tartalommal és fejlettebb grafikával várja a játékosokat, az ígéretek egy része azonban csupán porhintés volt.

A fejlesztő lélektani utódként hivatkozik rá, mindenki más viszont tisztában van vele, hogy a Dark Souls a nagy sikert aratott Demon's Souls utódja -- vagyis folytatódik a generáció talán legkönyörtelenebb, legstílusosabb szerepjátéka, ahol a halál nem a vég, hanem egy szinte percenként előbukkanó állapot. Társam a kardom, a pajzsom és a lelkem!