Tesztek

Jövő. Posztapokalipszis. Robotok. Nem ismeretlen témák ezek, populáris és gyakran elővett toposzok, és nem csak a mi stadionunk gyepén. Sok film és egyéb média épít rájuk. Van még pár szó azonban, amik csak a gamerek körében használtak: platform, kaland, hack and slash. Ha a bevezetőben említett összes szót egy Ninja Theory nevű minőségi szerrel összemossuk, megkapjuk az Enslaved: Odyssey to the West című játékot. Felmerül hát a kérdés: mekkora a folt, amit elménkben hagy? A teszt végén kiderül!

Nagyjából mostanáig tartott a vita arról, hogy a Civilization melyik része volt a legjobb, mert ha a kiegészítőkkel együtt nézzük, akkor a Brave New Worlddel az ötödik rész simán veri a Beyond the Swordöt. A lenti cikket meg akkor is olvasd el, ha egy betűt se értettél eddig.

Kis késéssel ugyan, de visszatért a Sims 2 egyik legjobb kiegészítője. A friss variáns nagyjából ugyanazt nyújtja, mint elődje, rengeteg visszatérő elemmel és minimális újdonságfaktorral. Persze egy olyan szériától, amelyről már minden létező bőrt lenyúztak alkotói, már ez is valami...

Az Electronic Arts által gondozott Red Alert széria mindig is az RTS műfaj egyik ékköveként volt számon tartva, az 1996-ban megjelent első rész azonnal a játékosok kedvencévé vált. Az élőszereplős átvezetőkről ismertté vált sorozat harmadik részének befejezése után a kiadó úgy gondolta, még nem végzett a sorozattal, így az EA Los Angeles fejlesztésében megjelent az Uprising című „kiegészítő”, melyben újításokat és egyjátékos kampányt kapunk mindhárom frakció számára. Mindez azonban nem lesz elég, hogy elvegye a játék során kialakult rossz szájízt.

Több jó dolog is van az indie játékfejlesztésben. Egyrészt például a jobb helyzetben lévő stúdiók örömmel nyúlnak a kevesebb forrással rendelkező kollégák hóna alá, ha kell, másrészt olyan témák is felszínre kerülnek, amelyeket a fősodor hajlamos elkerülni. A Face Noir mindkettőre jó példa.

Hosszú várakozás után végre megjelent a State of Decay, amely egy olyan oldalról közelíti meg az élőholtak témáját, amivel szinte még senki sem próbálkozott. A végeredményt látva csak azt tudjuk kérdezni, hogy miért nem jutott ez még másnak az eszébe? A State of Decay ugyanis remek lett!

25. születésnapját ünnepli a Madden NFL-sorozat, de az EA Sports csapatát ez nem hatotta meg -- ugyanolyan sablonepizódot kaptunk, mintha egy teljesen átlagos év lenne.

Ha nem készülne Peter Molyneux új istenszimulátora, meglehetősen sivár képet mutatna a stratégia műfaj ezen ága. Szerencsére a független játékfejlesztők most is megmentik a zsánert a kipusztulástól -- a Skyward Collapse a Populous nyomdokain haladva igyekszik boldogulni.

Nem sieti el a Nadeo a Trackmania megreformálását, ezúttal ugyanis a Nationsből érkező stadioni környezetben égethetjük a gumit. Javított grafika, közösségi háló, zavaróan ismerős körülmények – vajon megéri mindezért lejattolni az útdíjat?

Két évet vártunk a Mortal Kombat-sorozat legújabb részére, és ki tudja hányat a széria PC-s visszatérésére. Az eltelt idő viszont nem veszett kárba, köszönhetően a kiváló portolásnak és korunk talán legtartalmasabb bunyós játékának. Csak egy dologra kell figyelned: hogy legyen kontrollered.

Igaz ugyan, hogy manapság szuperhősökkel bármit el lehet adni, a Gazillion Entertainment mégis ingyen kínálja a legújabb játékát, ami lényegében egy akcióra kihegyezett, erősen leegyszerűsített MMORPG, ahol a Marvel-univerzum legismertebb hőseivel menthetjük meg a világot.

Nehéz manapság a játékiparban egyedi ötletekkel előrukkolni. A nagy stúdiók jobbára futószalagon ontják a folytatásokat, így az újdonságra vágyó ember bizodalma azokban a független fejlesztőkben van, akik még mernek kockáztatni és nagyot gondolni.

A sors kegyelméből ebben a hónapban két olyan kalandjáték került a boncasztalra, melyek a klasszikus krimik szerelmeseit kényeztetik. Mindkettőben közös pont a tisztelgés az ihletadó múzsák előtt – a KING Art játéka azonban minőség szempontjából is megkérdőjelezhetetlen...

Édeskésen émelyítő dzsessz szól, miközben zápor hull alá a város mocskos betonjára, én pedig azon gondolkodom, hogy melyik vezetéket hova dugjam, hogy az áram agyoncsapja a második emeleten álló őrt. No de nem csak ezért az idei év egyik legérdekesebb indie címe a Gunpoint.

Úgy éreztem, minden vágyam az Infected Mushroom pulzusszaporító ütemeire szaggatni a kontroller gombjait, miközben pulzáló és színes elemek kényeztetik színérzékelő receptoraimat. Sajnos azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy huzamosabb időre bennragadjak a platform-tripben.

Kétévnyi hiábavalónak tűnő várakozás után a Tripwire beváltotta ígéretét: itt a Red Orchestra 2 első, önálló kiegészítője, amely egy teljesen új hadszíntéren várja a háborúra és véres jelenetekre éhező, önjelölt katonákat. Bakancsokat fel, vár a halál ázsiai színháza!

Manapság sokszor hallani, hogy a platformjátékokból kifogyott a kreativitás, ezt pedig retro stílusjegyekkel és irgalmatlan nehézséggel igyekeznek palástolni a fejlesztők. Hogy ebben van-e igazság, nyilván nem egy kivétel alapján fog eldőlni, de az biztos, hogy a Sony Japan Studio nagyon alátett a műfajt ekéző véleményhuszároknak. A Puppeteerből ugyanis szinte csöpög a kreativitás és az eredetiség, holott igazi újdonság igazából ebben a programban sincs sok.

Egyik szemünk sír, a másik nevet. Egyrészt örülünk, hogy a Marvel egyik legviccesebb karaktere végre saját játékot kapott, másrészt egy picit el vagyunk keseredve, mert a végeredmény egyáltalán nem olyan lett, mint amilyet Deadpool valójában megérdemelt volna.

Régen játszottam végig egy ültő helyemben játékot, a Cognition harmadik részének pedig sikerült ezt elérnie nálam. Erica Reed története tehát ismét beszippantott és nem is eresztett -- valamit tényleg tudnak ezek a srácok...

2009-ben a Fallout 3 jött, látott és vitt mindent, a PC Gurunál konkrétan az év játéka címet is, így komoly elvárásokkal álltunk a folytatásnak (de nem negyedik résznek) számító New Vegas elé. Írásunkból kiderül, hogy sikerült-e megugrani a magasra helyezett lécet...

Idén ősszel egy korszak zárul le az X360 életében, hiszen a Halo Reach képében megérkezett az utolsó olyan Halo játék, ami a Bungie műhelyéből került a konzolok meghajtóiba. Az amerikai fejlesztőcsapat eddig négy Halo játékban bizonyította a tehetségét, és az ötödik, utolsó felvonásra is bőven maradt puskaporuk, hiszen ismét egy epikus, lendületes, letehetetlen programot tettek le az asztalra. A fejlesztőknek ez egy méltó búcsú a sorozattól, a játékosoknak pedig egy újabb feledhetetleni élmény, Spartan bőrbe bújva, a Halo Univerzumban...

Sokszor felmerül a kérdés, hogy miért érdemes PC-t venni, mikor konzolon is ugyanolyan jó játékokat találhatunk. PC-s rajongóként ezt a vitát gyorsan lezárhatjuk, ha csak annyit mondunk: Company of Heroes. Egy cím, ami önmagában eldöntheti a vitát.

Egy év várakozás után végre megjelent a Zen Studios következő nagy durranása, amely szakít a flipperek világával, és látszólag az Angry Birds nyomába ered, valójában viszont egy annál jóval tartalmasabb, sőt, talán szórakoztatóbb játékot kínál, vikingek és lovagok háborújával.

Minden nagy birodalom vér és könny árán születik, és az új Heroes-expanzió szintén nem szűkölködik e két matériában, hisz Ashan hősei a hatodik epizód óta kifejezetten gyűjtik a cseppjeit. Tehát stílusosan mi mást ígérhetnék, mint vért és könnyeket, no meg némi izzadtságot is...