Tesztek

Remények és kétségek között őrlődtünk a Deadfall Adventures bejelentése óta, és a végeredmény sajnos inkább a kétségeket igazolta. Ez nem a Salamon király kincse, hanem egy közepesen sikerült Nathan Drake utánérzés, pár hibás fejlesztői és kiadói döntéssel.

Tartotta magát ütemtervéhez, és időben megjelent az X Rebirth, a legendás űrhajós sorozat legújabb darabja, de úgy tűnik, hogy kellett volna még néhány év, hogy valóban elkészüljön. Ha azt hitted, 2013-at megúszhatod egy hatalmas csalódás nélkül, akkor igazán nagy meglepetésben lesz részed.

Nem telik el úgy egyetlen év sem, hogy ne jelenne meg legalább egy Traveller’s Tales-féle LEGO-játék, ám mindaddig nincs ezzel semmi baj, amíg olyan kiváló alkotásokat kapunk, mint a 2013 novemberében debütált LEGO Marvel Super Heroes.

Hajlandó vagy-e 30 eurót kiadni egy „Év játéka” kiadásért, azaz azért a játékért, amit már egyszer megvettél, hozzácsapva némi ezt-azt? Nem, ne hamarkodd el a választ: a Firaxis fityiszt mutat nekünk, mi pedig megkajáljuk. Ördög vigye Sid Meier pereputtyát...

A tavalyi év egyik legmeglepőbb kalandjáték-sorozata vérfagyasztó évadzáró felvonással tér vissza. De vajon a záróakkord felér az eddigi munkához?

Úgy képzelem, hogy az EA 2000-ben lefagyasztatta a legtehetségesebb NFS-fejlesztőket, hogy tíz évvel később kiolvadva, új személyazonosság és csapatnév alatt életet leheljenek a már kivérzett franchise-ba. Más magyarázat nincs a Rivals létezésére.

Próbálja szeretni az ember, de csak nehezen megy, pedig van benne minden, ami egy jó sztorihoz kell: világégés, jó helyszínek, kiváló alapgondolat – kár, hogy ezek hamarabb kikopnak, mint hogy élvezni kezdenénk őket.

Itt az év vége, és itt a szokásos Call of Duty multiplayer. A közeljövő harcait a már unalomig ismert szabályok keretei közé szorítva vívhatjuk meg, egy-két új játékmód és pár felesleges bővítés társaságában. Vigyázat: a kutyák itt is harapnak!

Újabb lépcsőfokra lépett a Battlefield-sorozat, amely ezúttal is olyan multis élményeket kínál, amihez foghatót nem nagyon találhatunk más programokban. Nagy kár, hogy a start nem volt zökkenőmentes, továbbá a ránk váró változások sem túl szembetűnőek.

A Frozen: Olaf’s Quest egy gyerekeknek készült platformjáték, amit felnőtt fejjel nehéz objektíven értékelni ugyan, de tény, hogy van benne valami varázslatos.

Mennyből a pokolba, akár így is jellemezhetnénk a Raven első két részének tesztjét. Ha pedig ennél az allegóriánál maradok, akkor a harmadik epizódban visszahuppanunk a földre -- bár ennél azért kellemesebb talajfogásra számítottunk.

Egy újabb klasszikus platformcím, ami nem kerülhette el, hogy a remake-trend lehámozza róla a 16 bites külsőt. A Flashback 1992-ben nagyot ütött, 20 év múltán azonban már nem igazán sikerül beflesselni a régi élményeket, a frissek pedig felejthetők.

Nehéz kedvébe járni az egyszeri kritikusnak/játékosnak. A Deponia-trilógia második részénél amiatt sopánkodtam, hogy túl hamar követte az elsőt, ettől egy kétfelé vágott játék érzetét keltve – most viszont a bő egyévnyi pauza miatt éltem át nehéz perceket... De hát ilyen ez a popszakma.

Manapság ritkaságszámba mennek azok a mesterművek, melyek képesek igazán megérinteni a játékosok szívét, a Brothers viszont könnyedén kenyérre ken szinte bárkit, méghozzá percek alatt. A fivérek története egy kihagyhatatlan tanmese családról, testvériségről, és úgy magáról az életről.

Volt egy olyan halvány sejtésem, ha az indie szféra megcélozza a fighter műfajt, akkor olyasféle őrültség fog születni, mint a Skullgirls. Mutánsok, mély dekoltázsok, kivillanó bugyik és kontrollercsapkodások várnak immáron a PC-s játékosokra is.

A Heavy Rain készítőinek új játékára már régóta fente a fogát a teljes PC Guru stáb, hiszen az előzetes infók mind azt sugallták, hogy egy kivételesen izgalmas videojáték van készülőben, amit lehetetlen lesz elrontani. Lehet, hogy végül túl magasak voltak az elvárásaink?

Az utóbbi időben igencsak el vannak kényeztetve a Final Fantasy-rajongók, hisz sorra jelennek meg az egymásba szövődő, illetve egymástól független epizódok. Második részek, folytatásos előzmények, utólagos kiterjesztő részek. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy gúnyolódom, szögeztessék le valami: életem első függőséget okozó játéka a Final Fantasy 7 volt. Aztán a 8... A többiről anyukámat ne kérdezzétek.

A negyedik résszel véget ért Erica Reed története, így nem maradt más hátra, mint fejet hajtani a Phoenix Online Studio gárdája előtt – mert igen, a záróepizód is épp annyira kiváló, mint elődei, és méltóképpen fogja keretbe a szériát. Így kell ezt csinálni!

A Codemasters sokak örömére 2010-ben feltámasztotta tetszhalott állapotából az F1 szériát, viszont azóta is kapnak hideget-meleget az aktuális idényeket illetően. Vajon idén sikerült megugrani a rajongói elvárások által igen magasra helyezett lécet, vagy a hátsó légterelő megint lesodorja azt?

Habár a Walking Dead zombijai hamarosan visszatérnek a második szezonra, a Telltale készült egy másik kalandjátékkal is az őszre. A Fablesben alkoholista mesehősökre csap le a halál keze, és csak a Piroskát molesztáló Farkas tudja megmenteni gyerekkorunk imádott szereplőit!

Étteremvezetés kezdőknek és veteránoknak egyaránt: új királyt avathatunk a szeméttel túltöltött szimulátorok elkorcsosult világában!

Az őszi/téli játéközön a legfiatalabb gamereket sem kíméli, hiszen október közepén megjelent a Skylanders-sorozat harmadik része, amely bár az elődeihez hasonló pénztárcagyilkos stratégiát folytat, ám még ennek ellenére is remek szórakozás, kicsiknek és gyermeklelkű nagyoknak egyaránt.

Veszélyes dolog klasszikus videojátékokat újramelegíteni, főleg ha egy olyan csapat áll neki, amely korábban csupán egyetlen játékon dolgozott. A Shadow Warrior azonban bizonyítja, hogy nemcsak a Bulletstormot fejlesztő lengyel People Can Fly ért a reflex-shooterek műfajához, de honfitársaik, a Hard Resetről ismert Flying Wild Hog is.

Rossznak lenni jó, gonosznak lenni még jobb - ez lett a jelmondata a 2007-ben debütált Overlordnak, aminek most itt a folytatása, amely pont olyan hangulatos, mint az elődje volt, csak sokkal izgalmasabb!