Tesztek

A Killzone egy Halo-verő kísérletből a Sony egyik első számú exkluzív franchise-za lett, és csak idő kérdése volt, mikor kap a PS Vita egy saját változatot. Bár PSP-re már megjelent egy Killzone korábban, az a program nem volt életképes, mert a helghastek inváziója mindig is tömény akció után kiáltott. Furcsamód mégis 2013-ig kellett várni az első kézi konzolos Killzone FPS-re, mely nem mellesleg a PS Vita eddigi legjobb shootere -- mondhatjuk ezt úgy, hogy egyébként nem egy kiváló játékról beszélünk.

Megkockáztatom, hogy rendszeres Guru-olvasóként nem lehet szemöldökráncolás nélkül felcsapni a magazint ezen az oldalon. Mintha már láttad volna. Gyanúsan ismerős cím és képek – talán valami nyomdai hecc miatt ragadt itt egy cikk a februári számból…

Az ingyenesen játszható MMO-játékok gyors szaporodásával egyre több esély van arra, hogy valahol valakik végre elkészítik azt a programot, ami magában hordozza a stílus legjobb elemeit, és kellő mennyiségű tartalommal és újdonsággal rendelkezik. Vajon a Neverwinter ilyen?

Ha a magyar játékipar kerül szóba, mindenki rögtön RTS-ekre, de legalábbis RTS-hibridekre asszociál. Van egy csapat, aki padlógázzal menekül a skatulyából – a Nemesys Games a másik örökzöld témában, autóversenyben utazik.

A száguldó cirkusz idei visszatérésétől sokan várják, hogy helyrebillentse az univerzum egyensúlyát és a legjobb F1 játék legyen. Bár a 2010-es résznél jobban sikerült, a megváltásra még várnunk kell, hisz ez is csak egy papírforma folytatás a sok közül.

Május elején végre megtörtént az, amire oly régóta vártunk: a Pinball FX 2 már nem csak a Windows 8 tulajdonosok kiváltsága, mostantól a Steamnek köszönhetően bárki játszhat a magyar illetőségű Zen Studios minden kétséget kizáróan zseniális flipperjátékával.

Szereted az extrém kihívást és eleged van a turbános rosszfiúkat üldöző tengerészgyalogosokból? Ha a válasz igen, akkor a Hard Resetet neked találták ki.

Bár a Halálos iramban franchise-tól senki sem vár többet buta, de jó szórakozásnál, ám az Activisionnél ezt úgy értelmezték, hogy teljesen mindegy, milyen rossz az új film mellé kiadott videojáték, úgyis elszórakozunk vele így vagy úgy. Pedig nagyon nem.

A Neocore műhelyében már formálódik a King Arthur folytatása, ám mielőtt Britanniát elözönlenék a szárnyas fenevadak, érkezett még egy utolsó kiegészítő csomag, amely az első és második epizód közti történeti űrt hivatott kitölteni.

Mindig örülünk, ha egy nagy kiadó a folytatások folytatása helyett az eredeti ötletek fejlesztését támogatja, így nagy lelkesedéssel vártuk a Capcom által istápolt „Remember Me”-t is. A játék elsősorban különleges harcrendszerével és futurisztikus környezetével keltette fel az érdeklődésünket, tesztünkből pedig kiderül, hogy ezek az elemek elégségesnek bizonyultak-e ahhoz, hogy újabb emlékezetes videojáték szülessen.

Leírni is sok, de immáron öt esztendeje, hogy a Race Driver: GRID elrabolta a sebesség szerelmeseinek szívét. A Codemasters egyéb elfoglaltságai miatt eddig jegelte a folytatást, most azonban vadonatúj kasztnival és tuningolt motorral érkezik a második epizód, hogy kárpótoljon a minket hosszú várakozásért.

A Gears-csapat nem kispályázik: két ellenséges faj seggét is szétrúgják a harmadik bevetésen. Megtudhatjuk továbbá, hogy az élet négyesben igazán szép, és azt is, hogy ebben a szakmában még mindig az Epic Games csapata a legjobb.

Kultjátéknak értékelhető folytatást készíteni igen hálátlan és kemény feladat – a Reflections névre hallgató fejlesztőcsapatnál jobban ezt senki nem tudja, hiszen háromszor próbálták megismételni a ’99-es Driver sikerét, azonban ez idáig egyszer sem jött nekik össze. Cikkünkből most kiderül, hogy a San Fransiscónak sikerül-e kiküszöbölnie a közel egy évtizedes csorbát.

A teljes hidegháborús arzenál összecsap északon, és amikor azt olvasod, hogy a teljes, akkor tessék elhinni, hogy kisöpörték a hangárokat. Tankok, tüzérség, gyalogság, helikopterek és repülők? Naná. Stratégiai bombázók, különleges alakulatok? Természetesen. És ez még nem minden...

Még ropogósra sem száradhatott a gépzsír és vér elegyével áztatott képzeletbeli köpenyem, de már várom, hogy ismét beleszippanthassak Borgovia levegőjébe. A Neocore üdvöskéje kellőképp meggyőzött, és túlzás nélkül említhetjük az év legjobb RPG címei közt.

Négy évet kellett várnunk arra, hogy megtörténjen a lehetetlen, és folytatást kapjunk a remekbe szabott Zeno Clashhez, de a végeredményt látva kijelenthető, hogy pár évet illett volna még dolgozni a chilei mese második epizódján.

Viszonylag hosszú kálvária után – emlékszünk még az éppen három éve megjelent első Conviction képekre, a leginkább egy csövesre hajazó Sam Fisherrel? – a Splinter Cell legújabb része révbe ért, hogy a játékot szinte már gyökeresen megreformálva egy egészen új élményt biztosítson a Fisher-rajongók számára.

Némi szkepticizmussal álltunk az Assassin's Creed folytatása elé, azonban a Ubisoft kisebb csodát művelt. A második rész akkorát változott az elsőhöz képest, mintha a barlangrajzokat a Mona Lisához hasonlítanánk.

Nem hittük volna, hogy az előző Call of Juarez játék, a botrányosra sikeredett The Cartel után eljön még az idő, mikor elismerően írhatunk egy újabb részről, de tévedtünk. Ehhez csupán az kellett, hogy a készítők visszatérjenek a jó öreg vadnyugatra, és vidámabb köntösbe öltöztessék játékukat.

A Daedelic sorozatban szállítja a jobbnál jobb kalandokat, ám a csapat eddig adós volt a fiatalabb korosztálynak szóló játékokkal. Nos, ez most megváltozott, hiszen a Night of the Rabbit ezt az űrt próbálja betölteni -- hogy milyen sikerrel, annak eldöntése viszont nem egyszerű.

Mindig is fúrta az oldaladat, hogy miképp lehet egy garázscégből milliókat termelő fejlesztőstúdiót építeni? Szívesen bíbelődsz menedzserjátékokkal? Ha mindkét kérdésre bólintás volt a válasz, akkor megérkezett a játék, amit mindenképpen ki kell próbálnod!

Inafune Keidzsi úgy néz ki, megtalálta a helyét: a Capcomtól való viharos távozása után végre megérkezett az első játéka, ami hazájában annyira sikeres lett, hogy már a folytatásról tárgyalnak. De tényleg megérdemel egy második részt a gyenge kivitelezésű, bár remek alapötlet?

Free-to-play akciójátékokból idén sem szenvedünk hiányt, nem csoda hát, ha a Warframe kezdetben elkerülte a figyelmemet – egész addig, amíg ki nem derült, hogy a játék mögött az Unreal-széria társfejlesztői állnak.

Stratégiai játékokból sokféle van. Vezethettünk már birodalmakat egymás ellen, melyekben meghódíthattuk a keletet és a nyugatot is, megépíthettük álmaink városát-városait – de ilyen játékkal, mint mostani tesztem alanya, nem mindennap találkozni…