Tesztek

Free-to-play akciójátékokból idén sem szenvedünk hiányt, nem csoda hát, ha a Warframe kezdetben elkerülte a figyelmemet – egész addig, amíg ki nem derült, hogy a játék mögött az Unreal-széria társfejlesztői állnak.

Stratégiai játékokból sokféle van. Vezethettünk már birodalmakat egymás ellen, melyekben meghódíthattuk a keletet és a nyugatot is, megépíthettük álmaink városát-városait – de ilyen játékkal, mint mostani tesztem alanya, nem mindennap találkozni…

H.P. Lovecraft őrült univerzuma rendre felbukkan a videojátékok világában, hol utalások formájában, hol nevesítve. Pár éve rajongók egy csapata próbálta monitorra varázsolni Cthulhu elmondhatatlan iszonyatát. A lelkesedés nagy volt, a végeredmény pedig... nos, kiderül tesztünkből.

Az utóbbi évek hollywoodi lejáratókampánya miatt a vérfarkasok egykor rettegett nemzetsége sajnos erősen veszélyeztetett fajjá vált – néhány lelkes fejlesztőnek hála azonban mégsem mondhatjuk, hogy az éjszaka csúcsragadozóinak végleg bealkonyult.

Nagy trend manapság a termékek neve elé egy-egy kisbetűs magánhangzót biggyeszteni, legyen szó telefonról, digitális könyvről, vagy épp a Nadeo legújabb, eSportként aposztrofált játékáról. A dolog csak azért fura, mert a ShootMania egyáltalán nem trendi.

Te mit tennél, ha egy ismeretlen házban ébrednél az éjszaka közepén egy holttesttel a szomszéd szobában? A Home egyedi alapkoncepcióval, remek hangulattal és igazi retro megvalósítással bír -- azonban nem minden arany, ami fénylik ebben a rövidke, krimibe illő történetben.

Volt egy boldog kor, amikor az FPS műfaj nem évenkénti rókabőrt és csőszerű játékmenetet jelentett. Ebben a korban a 3D Realms is jobbnál jobb akciójátékokkal örvendeztette meg a nagyérdeműt -- talán nem véletlen, hogy az ipar kezd visszatalálni ezen címekhez. Minderre pedig keresve sem találunk jobb példát, mint a Shadow Warrior.

Egy ötlet, 24 órás fejlesztési idő: újabb kiváló indie játékot termelt ki a Ludum Dare „verseny”, ezúttal a konzolos szerepjátékok fejlődését mutatva be, kifejezetten egyedi és humoros formában.

Te mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? Pár raklapnyi csirkecombot? A Lost összes évadát? Netán Bear Gryllst, vagy kedvenc PC-det? Ugye nem könnyű döntés? Csak kár, hogy épp semmi értelme, hiszen a Don’t Starve nem teszi fel ezt a kérdést.

Vannak olyan csodák, amikre egyszerűen nem lehet számítani – vagy azért, mert a semmiből jönnek, vagy azért, mert olyanok nevéhez köthetők, akik még sohasem alkottak maradandót. A Mars: War Logsból nem lesz klasszikus, de a szerepjáték-aszályban azért kifejezetten üde színfolt.

Ha azt kérdezitek, mennyire hasonlít a kiforrott, végre hivatalosan is megjelent Monaco ahhoz, amit a bétatesztelői vélemények és másodkézből származó leírások alapján készült előzetesben írtam róla tavaly, akkor elmondhatom: nem nagyon.

Ügyes srácok dolgoznak a Telltale Gamesnél: fogtak egy jól bevált receptet és újrafőzték, pár alkotóelem kicserélésével. Persze ami egyszer bevált, azon tényleg fölösleges változtatni, márpedig ismert játékfigurákkal pókerezni még mindig jó móka.

A Resident Evil-sorozat PC-s ága az utóbbi két hónapban gyors szaporodásnak indult, hisz előbb a vitatott minőségű hatodik részt kaptuk meg, most pedig itt az eddig 3DS-exkluzív Revelations is, ami minden horrorrajongónak kötelező darab.

A Gearbox nevéhez köthető Aliens-fiaskó után kicsi volt az esélye, hogy a Star Trek minőségi tagja lesz a több évtizedes múlttal rendelkező sci-fi famíliának, és a matematika ezúttal sem tévedett. Ha katasztrofális élményre vágysz, akkor ne keress tovább!

A sci-fi sorozatairól ismert SyFy csatorna áprilisban elindította Defiance című tévészériáját, amely mellé egy játék is készült. Ebben persze nincs semmi különös -- a dolog pikantériája az, hogy ennek a játéknak az eseményei kihatással lehetnek a sorozatéra, amire persze mi is azonnal felkaptuk a fejünket.

Az Ascaron Németország egyik legfontosabb kiadó-, terjesztő-, és fejlesztőcége. 1989 óta vannak jelen a piacon, hazájuk mellett az Egyesült Királyságban is fenntartanak egy irodát. Legismertebb címeik a Patrician- és Port Royal sorozat, a Darkstar One -- no meg a Sacred.

Nagyon vártuk a Metro: Last Light megjelenését, és szerencsére nem hiába, mert bár játékból láttunk már jobbat is, sötét sci-fiből aligha lehet összerakni impozánsabb darabot. Mondhatjuk ezt úgy, hogy a 4A Games játéka végső soron egy sima FPS, multi nélkül.

Ismét nagy divatja van a képregényhősöknek, lassan minden hónapra jut egy játék a főszereplésükkel, ráadásul már nemcsak ócska adaptációkat kapunk, hanem sokszor tényleg jól kimunkált, élvezetes alkotásokat. Ebbe a kategóriába tartozik a NetherRealm új verekedős játéka is.

A Civilization sorozatban eddig töretlen fejlődés most megszakadni látszik – no nem azért, mert nem megint a lehető legjobbat kaptuk, hanem mert most került elő a hiányzó láncszem.

Már majd két éve annak, hogy megjelent a lengyel Techland zombis FPS-e, a Dead Island. Gyanítjuk, hogy nektek is legalább annyira tetszett, mint nekünk, és persze világszerte mindenki másnak is, ezért valószínűleg velünk együtt ti is repesve vártátok már a folytatást.

A CiM első része hiánypótló alkotás volt, ám számos gyerekbetegséggel küzdött, így az új résszel kapcsolatban az volt a legfőbb kérdés, hogy a finn fejlesztőcsapat és a svéd kiadó tanult-e a hibákból. Nos, a válasz nem egyszerű...

Ha valamire nem számítottunk, hát akkor arra, hogy a Ubisoft egy olyan önállóan futtatható kiegészítőt fog készíteni a Far Cry 3-hoz, amely a ’80-as és ’90-es évek kultfilmjei előtt tiszteleg, az idei év legelborultabb és legviccesebb élményét biztosítva a játékosoknak.

Középkategóriás játékokkal tele van a padlás, és ezzel nincs is különösebb baj, feltéve, ha a gyengébb minőséget olcsó árral kompenzálják a kiadók. De mikor a mérleg nyelve ütközésig kitér, nincs az a páncélos, gépfegyveres lovag, aki menthetné a menthetőt.

Konzolos játékok PC-n: ez akár egy új katasztrófafilm címe is lehetne, legalábbis akkor, ha a PGA Tour 12-ről szólna. A Tiger Woods amúgy nem volt egy rossz sorozat, csak aztán jött ez a mostani rész.