Tesztek

Vannak fejlesztők, akik alulról indulnak és sikerre viszik egy-egy játékukat. Léteznek olyanok, akik évente adnak ki új részt jól bevált sorozatukból, s ott van a Blizzard, a csapat, akik soha nem kapkodják el a munkát. Ők a játékipar különcei, azok, akiknek elég 10 éven belül két-három szoftvert kiadni, amikkel aztán megdöntenek minden eladási rekordot, és kényelmesen hátradőlnek a következő 10 esztendőre. Igazi, irigylésre méltó sikertörténet az övék, ami egy újabb lépcsőfokához érkezett: befutott a 12 éve megjelent Diablo 2 folytatása.

2012. áprilisában érkezett a hír, hogy sztoriközpontú DLC készül a tavalyi év egyik legjobb játékához, a Batman: Arkham Cityhez. Tűkön ülve vártuk a megjelenést, ám kiderült, hogy a Harley Quinnre kihegyezett letölthető tartalomnak nagyobb a füstje, mint a lángja.

Szereted a fedezékrendszerrel megbolondított TPS-eket? Nem veted meg a science-fiction műfajt? Nincs ellenedre, ha több ezer robotot kell egyhuzamban halomra lőnöd? Ha legalább kétszer igennel válaszoltál, akkor a Binary Domaint imádni fogod.

Bő egy évvel az iOS-es eredeti után végre PC-re is ellátogat a 8-bites grafikus stílust és a tökéletes zenei aláfestést házasító kalandjáték, ahol szokás szerint meg kell menteni a világot.

A lassan 15 éves múltra visszatekintő Tribes-sorozat idén áprilisban újabb fejezethez érkezett. A legújabb rész láttán felemás érzések kavarogtak bennünk, de ugye mindenki ismeri a mondást: olcsó lónak (hát még az ingyenesnek) ne nézd a grafikai részletességét!

A Trials Evolution az elmúlt évek egyik legfapadosabb és egyben mégis az egyik legkomolyabb Xbox Live Arcade címe. A kezdetben egyszerű ügyességi játék egy rendkívül komoly világgá alakult át, ráadásul közösségi funkciókkal és multiplayerrel is kibővült.

Az eredeti képregény a legrangosabb díjakat söpörte be, a hasonló című tv-sorozat pedig meghódította az egész világot. 2012-ben a kalandjátékairól híres Telltale Games készítette el a játékverziót, és úgy tűnik, hogy a The Walking Dead mindenkinek szerencsét hoz, ugyanis a végeredmény kiváló lett.

Megérkezett az új X-COM, ezzel együtt pedig ellepik a Földet (már megint) a vérszomjas földönkívüliek hordái, természetesen csak azért, hogy mi aztán később jól elpáholhassuk őket. De mit tegyen az, aki valamilyen oknál fogva mégsem teheti rá a kezeit (csápjait, szívókáit stb.) az új, Enemy Unknown alcímmel ellátott epizódra, de a csúf behatolóknak azért szívesen befűtene? Nos, neki nyújthat megfelelő alternatívát az UFO: Aftermath...

Bár a Top Gun mostanság csak a pletykaszinten létező folytatás és a 3D-s konverzió okán bukkan fel a sajtóban, az 505 Games mégis úgy vélte, hogy 2012-ben is kapós lehet egy, a ’86-os kasszasiker nevével fémjelzett könnyed akciózás…

Aki a kalandjátékokat szereti, rossz ember nem lehet, tartja egy ősi dakota közmondás. Szerény személyem is él-hal a műfajért, elsősorban a jól kidolgozott történetek, a hajtépős feladványok, és persze a nagyszerű muzsikák miatt. Töredelmesen bevallom, hogy számomra a grafika ennél a zsánernél (is) másodlagos -- mégis azonnal felkaptam a fejem, amikor 2009-ben megjelent az Adam’s Venture, az első Unreal Engine 3-mal készült kalandjáték. A beharangozó videókat megtekintve hatalmas elvárásokat fogalmaztam meg vele szemben. Nos, mint utóbb kiderült, ez óriási hiba volt.

Azért is szeretjük nagyon a Steam rendszerét, mert nem kell túlontúl keresni, ha olcsó, de jó játékra vágyik az ember. A Dear Esther-féle kalandok, a World of Goo-szerű logikai próbák, és a számos tower defense program mellett jó pár akciójátékot találhatunk, köztük olyan klassz darabokat, mint például a Shoot Many Robots.

A Telltale Games, engedve a rajongói nyomásnak és követve hagyományait az epizodikus megvalósítások terén, egy év várakozás után kiadta az igencsak kurtára sikeredett első rész folytatását.

A Silent Hill sorozat legújabb darabját egy tapasztalatlan cseh brigád, a Vatra Games szállította, s bár a Downpour sosem lesz legenda, tisztességes iparosmunkának bőven megfelel.

Néhány hónappal ezelőtt kiadott játékával az Acony Games ahhoz a már-már hőskorszakhoz nyúlt vissza, melyben a csoportokban űzhető FPS-ek világa igencsak belterjes ágazatnak számított. A Quake 3, az Unreal Tournament mintájára itt sincs semmilyen MMOG-s díszlet, csakis a csapatokba verbuválódott emberek egymás elleni küzdelme -- és persze egy alapos környezetváltozás.

Bizonyos játékfejlesztő cégek azon törekvése, hogy készülő művük számára egy addig ritkaságnak számító témát válasszanak alapul, olykor homlokráncolásra késztető eredményekhez vezet. Az idők folyamán találkozhattunk például Bungee Jumping szimulációval, ahol beleélhettük magunkat a magát mélybe vető bátor figura szerepébe, másik alkalommal egy vontatóautós cég képviselőjeként szállíthattuk el a tilosban parkolók járgányait, próbára tehettük vezetői képességünket egy utcaseprő gép volánja mögött, ápolhattuk virágainkat és művelhettük kertjeinket a gyomharcos bőrében, emellett lehetőségünk nyílt egy kukásautó segítségével rendet és tisztaságot teremteni egy teljes város számára. Ezek a mindennapi életből merítő alkotások némelyike ideig-óráig akár szórakoztató is lehet, ám bizonyos szituációkat, tevékenységeket képtelenség átültetni számítógépes környezetbe -- ilyen például a horgászat, hiszen a pecázó számára nem feltétlenül a kifogott zsákmány a lényeg, hanem a természet közelsége, a csend és a nyugalom.

Vannak játékok az ember életében, amire sokszor szívesen emlékszik vissza, idéz fel belőle képeket, arcokat, mondatokat, s közben felötlik bennünk a gondolat: vajon hogyan is nézne ki kedvencünk, ha a teszem azt nem 14 évvel ezelőtt jelent volna meg, hanem a mai napon? Talán ezen érzések kavaroghattak Carlos Montero és kis csapata fejében, amikor 2004-ben eldöntötték, hogy újraalkotják sokunk gyermekkorának kedvenc hadszínterét, a nevadai sivatagban elterülő Black Mesa kutatóintézetének zord falait.

Aki fülig szerelmes, könnyen mondja azt, hogy "bármit megtennék érted". Ám vigyázni kell az ilyen kijelentésekkel, ugyanis a válasz néha az, hogy: "tessék, itt van 13 torony, öld meg mindegyiknek a szörny-mesterét és hozd el a még friss húsukat!"

Napok óta csak ide-oda pattogó, színpompás geometriai alakzatokat látok mindenütt. Az orvosom rögtön holmi tudatmódosító szerre gyanakodott, szerintem meg csak egyszerűen túlzásba vittem a Geometry Wars elképesztően addiktív ügyességi őrületét.

A Risen 2: Dark Waterst már sokszor bemutattuk a PC Guru hasábjain, sőt, két hónapja ki is próbálhattuk a játék preview verzióját. Akkor egy ígéretes RPG képe rajzolódott ki előttünk, és bár tény, hogy nem lett rossz a végeredmény, de a tengerészek bizonyára nem fognak róla legendákat regélni a kikötői kantinokban.

A Shiny Entertainment programozói David Perry vezetésével Jim, a jópofa, szuperképességű giliszta (Earthworm Jim 1-2) fogadtatásának sikerén felbuzdulva egy nagyszabású és kijelenthetem, korszakalkotó játék fejlesztésébe kezdtek. A ’90-es évek közepére belátták, hogy a jól bevált platformminta kimerülőben van, ezért elrugaszkodtak attól, és egy teljesen friss, de annál nagyobb érdeklődést kiváltott stílussal próbálkoztak. Ez nem más, mint a TPS, amelynek egyik nagykövete minden bizonnyal a népszerű Lara Croft volt. Fél évvel a Tomb Raider megjelenése után megérkezett a Shiny újabb üdvöskéje, az MDK, mely 1997-ben méltán érdemelte ki a valaha látott leglenyűgözőbb játék („The most impressive game ever”) címét.

A Men of War sorozat Vietnam után (megint) visszakanyarodik a második világháborúhoz, és megtudjuk milyen nehéz dolog (megint) szovjet katonának lenni, különösen egy büntetőalakulatban. Az aktuális jelszó tehát: a hazáért és a népért előre, különben lövünk!

Nagyon úgy tűnik, hogy a furcsa nevű, Würzburg városában tevékenykedő német fejlesztőcsapat nehezen tud megválni a veszélyekkel és kihívásokkal teli vadnyugattól, mert a 2001-ben napvilágot látott Far West című, meglehetősen vegyes fogadtatású „farmszimulátoruk” után egy újabb kalandra invitálnak bennünket. A vasútgazdasági szimulációk etalonjának tartott, nagy sikerű Railroad Tycoon által kitaposott ösvényen haladva igyekeznek utat találni a rajongók és a stílus kedvelőinek szívéhez: hamarosan kiderül, hogyan sikerült ez nekik.

A földi nyersanyagok kimerülése után általában két lehetősége marad az emberi fajnak: vagy elkezd kutakodni más, lakható bolygók felé, vagy pedig a Földön próbál megújuló források után nézni (van ugyan egy harmadik megoldás is, de az igencsak ellentmondana a túlélési ösztönöknek). Bizonyára akad ugyan életre alkalmas planéta valahol odakint, ám az odaköltözködés (számos játék/film alapján) aligha fog zökkenőmentesen bekövetkezni -- ha pedig úgy történne, mint ahogy azt a Shadowgrounds alkotói elképzelik, akkor azt hiszem. inkább a többször felhasználható anyagok mellett szavazok...

Norvég fejlesztők ébresztették fel a minap a mélytengeri álomban szunnyadó flotta-taktikázós műfajt, de talán jobb lett volna az alvó Csipkerózsikát meghagyni olyannak, amilyen, mert az évtizednyi porréteg alól már csak egy éltes matrónát sikerült elővakarni…