Tesztek

Vak is talál tyúkszemet, vagy hogy, a lényeg, hogy a Daedelic csak összehozott egy olyan kalandot, ami már majdnem klasszikus, mindenesetre sikerült meglepnie vele e sorok íróját. Persze a velük kapcsolatban sokszor emlegetett „de”, mint védjegy, most is befigyel...

Virtuális bringára fel, vár Franciaország kies vidéke és a 3500 kilométeres, embert próbáló táv, amit két keréken kell teljesíteni, ha szeretnéd azt a bizonyos sárga trikót a magadénak tudni. De vigyázat: amatőrök kíméljenek!

Nehéz szülés volt, de december végén, bárminemű komolyabb beharangozás nélkül végül megjelent a Grasshopper és a Digital Reality második közös játéka. Ezúttal viszont nem lehet önzetlenül, önfeledten lelkesedni, hiszen ez nem olyan csoda, mint amilyen a Sine Mora volt.

Új közönség felé nyit a MOBA stílus: a Monolith megcsinálta a lehetetlent, és végre a konzolosoknak is elhozta azt, amiért PC-n nap mint nap több tízmillióan lelkesednek. Ismét hadba vonul Középfölde, kivonul a frontra Gandalf, Szauron és a többiek!

Nem tudjuk, meddig húzza még a Sims 3, de „alig” három és fél év elteltével végre megérkezett az a kiegészítő is, amire (az állatos mellett) legjobban vártunk, sőt amelynek még a legelvakultabb sims-rajongók szerint is alapból benne kellett volna lennie az alapcsomagban...

Amolyan „mindent bele” csomagot rakott össze a Sims Studio, amivel megpróbálnak a régi rajongók és az ifjú generáció kedvében járni, még ha ez túl is terheli a Sims 3 mélyén dobogó, igencsak elöregedett szívet...

Az Age of Wonders sorozat első része továbbgondolta és tökéletesítette a Jon Van Canenghem által megalkotott és kidolgozott körökre osztott stratégiai játékmenetet. Nagy sikert aratott a maga műfajában, ami akkoriban még megfért a shooterek mellett, sőt…

Majd egy hónap csúszással, de 2012 június végén megjelent az igencsak pozitív fogadtatásra talált The Walking Dead második epizódja, amely ugyan visszafogott játékélménnyel, de a korábbinál jóval hátborzongatóbb eseményekkel várja a kalandozókat.

Számos indie remekmű látott napvilágot az utóbbi pár évben, melyek egyedi ötleteikkel hosszú órákra lekötik az embert, elég csak a sikeresebb neveket említeni, mint a Braid, a Machinarium, a World of Goo, a Journey és még folytathatnánk a sort. 2010-ben került a játékosok asztalára mindenki kedvenc húsgombóca, Super Meat Boy, vagy az utánozhatatlan világú hangulatbomba Limbo. És hogy miért említem ezeket a játékokat? Mert első ránézésre jogosan lehet mutogatni a Walk in the Darkra, hogy bátran merít az utóbb említett két játékból ötleteket -- azonban kár lenne rögtön véleményt formálnunk róla, lássuk inkább, mit sütött ki pixelcukrászdájában a Flying Turtle Software!

A technika jelenlegi rohamos fejlődését alapul véve nem kizárt, hogy a jövőben olyan természetes lesz a hétköznapi ember számára is a bolygók közötti utazás, mint manapság kocsiba ülve lemenni a sarki közértbe. Hiszen míg néhány száz évvel ezelőtt a korábban használt négylábúakról négykerekűekre ültünk át, az azóta eltelt időszakban már felfedeztük az űrutazás lehetőségeit is. A Föld elhagyása új nyersanyagok vagy éppenséggel másik lakóhely felfedezése érdekében nem mindig veszélytelen, hiszen összeakadhatunk a sci-fi írók kedvelt ellenséges lényeivel, vagy mondjuk új terepet találhatunk az emberek közti háborúzáshoz (mint azt például az Emlékmásban láthattuk).

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, mi a legszebb a vidéken? Hát a N.O.V.A. 3, az! És ellentétben a mesebeli királylányokkal, ez a játék csodás külsején kívül értékelhető személyiséget is fel tud mutatni.

Szeretem az egyszerű dolgokat. A rántott húst, a hideg sört, az egypengés borotvát, a fekete ruhákat, az ezerkettes Zsigulim. Szeretek a naplementében vezetni, a tájban gyönyörködni... és a tetőre szerelt gépágyúkkal mindent szétlőni, ami él és mozog.

Harry Potter rajongóként kapva kaptam az alkalmon, hogy tesztelhessem az első Wonderbookot, a Book of Spellst, ami J.K. Rowling fantasyuniverzumába kalauzolja el a vállalkozó kedvű gyerkőcöket. Kár, hogy a kirándulás még így virtuálisan sem zökkenőmentes.

A Virtua Fighter 5: Final Showdown a nyár egyik legjobb digitális megjelenése, melyet a legtöbb, bunyós programokat kedvelő játékos gondolkodás nélkül megvehet. A gond akkor van, ha a haverok éppen nyaralnak, mert egyedül nincs sok öröm a játékban...

Ki gondolta volna, hogy a barátságról színes négyszögek szerepeltetésével is lehet történetet írni, az elmeséléséhez pedig nem kellenek dollármilliók és hardvereket megizzasztó grafika, csak egy vonalzó, egy színesceruza-készlet és egy kiváló zeneszerző?

A sorozat népszerűsége már leáldozóban van, de az első érdekesnek tűnő videojáték-átirat csak mostanra érkezett meg. A végeredményt látva egészen biztos, hogy a világ és a Family Guy rajongók is jobban jártak volna, ha sohasem jelenik meg.

Manapság nem telik úgy hónap, hogy legalább egy HD remake-kel ne találkoznánk, és bár ezek között akadnak jobbak, sajnos a többségük hagy némi kívánnivalót maga után. Noha Pro Skater HD nem katasztrofális, nem értjük, mi szükség volt rá, hisz a pályákat leszámítva semmi sem vesz rá minket, hogy pár unalmas óránál többet töltsünk a tévé előtt.

Legutóbb már kiveséztük a Far Cry 3-at, de annak többszereplős játékmódjaiba a korai változat miatt még nem tudtunk belekóstolni. Időközben viszont hivatalosan is megjelent a játék, elindultak a szerverek, így mi is bevetettük magunkat a multi habjai közé.

Ugyan a lopás nem szép dolog, a játékiparban mégis elnézendő, főleg ha az áldozat jobb az elkövetőnél. A PlayStation All-Stars Battle Royale-ra ezért nem is haragszunk annyira, hisz jópofa játék lett.

Visszatért a névtelen főhős, visszatért a Forgotten Realms univerzum, ismét a köztudatban a Baldur's Gate, minden idők egyik legimádottabb szerepjátéka, ahol minden sarkon vár egy kaland, vagy egy olyan ellenfél, aki egyetlen aranyért is örömmel nyisszantaná el bárki torkát.

Nem feltétlenül kell aszteroida-megsemmisítő állomás ahhoz, hogy megdolgoztassuk szürkeállományunkat. Az Escape Planben egy lehetetlen, szürreális világban kell ügyességünket és kreativitásunkat próbára téve kimenekülnünk a gonosz tudós laboratóriumából.

Az utóbbi másfél évben az Angry Birds kiegészítőkről szóló híreket olvastam fel magamnak altató helyett. Nem bántani akarom az agresszív madárkákat, de egy jó játék is holt unalmassá válik, ha csak a hátterek színe változik benne...

2012 végén nemcsak a világvégét várók száma volt magas, hanem azoké is, akik a legújabb Battlefield 3 DLC-re fenték a fogukat. Így voltunk ezzel mi is, hiszen az előzetes információk alapján nagyon úgy tűnt, hogy végre egy olyan kiegészítőt kapunk, amire a Back to Karkand óta epekedve vágytunk.

Az űrből menetrendszerűen érkező gyilkos meteorok és aszteroidák leselkednek ránk: Bruce Willis nincs kéznél, ellentétben a Vitánkkal, így a Föld védelme ezúttal a mi kezünkben van.