Tesztek

Húsz óra játék után azt akartam írni, hogy ez a játék borzalmas és kiakasztó. Negyven óra után legszívesebben kidobtam volna az Xboxot az ablakon. Most, kb. hatvan óra után csak azt tudom mondani, hogy megyek, és megpróbálom még egyszer a harmadik barlangot.

Korunk nagy csapása, a globális gazdasági válság a játékok világában is felütötte a fejét, azonban az Online WarMongers Group Inc. a saját nevéhez méltó értelmezésben az általános szomorúságba is képes volt élményt csempészni.

Mint időközben kiderült, a Deadelic a Deponia-széria kapcsán trilógiában gondolkodik, ám azért az meglepett minket, hogy alig pörgettük végig Rufus első kalandját (lásd 2010/10-es számunkat), máris itt a második – ebben pedig máris van némi kritikai él...

Decemberi számunk PC-s Black Ops II cikkében egy box erejéig már megemlékeztünk a világ legnépszerűbb FPS-ének PSV-s kitérőjéről, igaz akkor csak a külföldi szaksajtó lesújtó kritikáiról tudtunk beszámolni. A bődületes karácsonyi szezon lecsengése után viszont szert tettünk egy saját COD-kártyára is, hogy megnézzük, valójában miért is szólta le ennyire a szakma a legvitatottabb megítélésű videojáték-sorozat Vitán történő debütálását.

Ugyan nemsokára itt a Spartacus című sorozat befejező évada, ám ha addig nem bírod ki fröcsögő vér és kardpengék ütemes csattogása nélkül, akkor a Blood & Glory folytatását neked találták ki.

Több mint fél év várakozás után érkezett meg az első Skyrim kiegészítő, de a Dawnguard szinte minden szempontból csalódás -- bölcsebb lenne szimplán küldetéscsomagnak hívni.

Itthon egészen biztosan nem várta senki, ennek ellenére végre megjelent az első PC-s Scribblenauts epizód, amely szebb és tartalmasabb, mint a sorozat korábbi részei... de még így sem nevezhető túl jónak.

Ördög tudja, hogy csinálja Dave Gilbert, de valahogy mindig kiszagolja azokat az indie-projekteket, amelyek mögé érdemes odaállni. Így történt ez a Primordia esetében is: a Wadjet Eye ismét megajándékozta a kalandműfajt egy emlékezetes alkotással...

A LittleBigPlanet egy zseniális játékból komplett franchise-zá nőtte ki magát, így szinte annyira kellett neki a gokartos ökörködés, mint púposnak a vakarás – szkeptikusak voltunk, de a játék meggyőzött minket, hiszen aranyos és szórakoztató, még ha eredetinek nem is nevezhető…

Elég merész döntés egy okostelefonokra írt játékot a még okosabb PC-kre kiadni, hiszen mindig ott a veszély, hogy a végtermék csúnya és buta lesz – különösen, ha főszereplői is csúnyák, buták, és minden bizonnyal büdösek is. A dolog valahogy mégis működik.

A kalandszerelmeseknek ismerős lehet a Daedalic Entertainment neve, hiszen olyan címeket kaptunk tőlük, mint a New Beginning vagy a Whispered World, és ezek mellé zárkózik fel ez a játék is. Mindet egy szókapcsolattal jellemezhetjük: „gyönyörű, de...”.

A Zen Studios nem pihen: az egyik hónapban a nyár legnagyobb sikeréhez (Avengers) kapcsolódóan adnak ki szuper flipper asztalokat, a másikban pedig egy olyan masszív frissítést jelentetnek meg, ami után minden rajongó megnyalja a kontroller összes gombját.

A levél, melyet a fagyos szél morogva tűzött fel a reszkető, lombja vesztett fa kiálló ágára, égett volt. Füstszagot árasztott, kapkodva rótt rejtélyes sorai hosszan visszhangoztak bennem, és azóta is kísértenek. Honnan jött? Ki írta? Mi történt vele? Félek, nincs rá válasz, nincs magyarázat. A konok tél hallgatag és néma, a hó alá temetett, jégbe zárt titkok csak akkor tárulnak fel, ha eljő a tavasz. Ha eljő a tavasz...

A PlanetSide 2-ben nincs semmi olyan, amit ne láttunk már volna bármely Battlefield- vagy Tribes-részben, grafikája szintén messze van az áll-leejtőtől, a számokban azonban verhetetlen: 64 km2-es harcterein ugyanis kétezer harcos eshet egymás torkának – méghozzá ingyen.

Vak is talál tyúkszemet, vagy hogy, a lényeg, hogy a Daedelic csak összehozott egy olyan kalandot, ami már majdnem klasszikus, mindenesetre sikerült meglepnie vele e sorok íróját. Persze a velük kapcsolatban sokszor emlegetett „de”, mint védjegy, most is befigyel...

Virtuális bringára fel, vár Franciaország kies vidéke és a 3500 kilométeres, embert próbáló táv, amit két keréken kell teljesíteni, ha szeretnéd azt a bizonyos sárga trikót a magadénak tudni. De vigyázat: amatőrök kíméljenek!

Nehéz szülés volt, de december végén, bárminemű komolyabb beharangozás nélkül végül megjelent a Grasshopper és a Digital Reality második közös játéka. Ezúttal viszont nem lehet önzetlenül, önfeledten lelkesedni, hiszen ez nem olyan csoda, mint amilyen a Sine Mora volt.

Új közönség felé nyit a MOBA stílus: a Monolith megcsinálta a lehetetlent, és végre a konzolosoknak is elhozta azt, amiért PC-n nap mint nap több tízmillióan lelkesednek. Ismét hadba vonul Középfölde, kivonul a frontra Gandalf, Szauron és a többiek!

Nem tudjuk, meddig húzza még a Sims 3, de „alig” három és fél év elteltével végre megérkezett az a kiegészítő is, amire (az állatos mellett) legjobban vártunk, sőt amelynek még a legelvakultabb sims-rajongók szerint is alapból benne kellett volna lennie az alapcsomagban...

Amolyan „mindent bele” csomagot rakott össze a Sims Studio, amivel megpróbálnak a régi rajongók és az ifjú generáció kedvében járni, még ha ez túl is terheli a Sims 3 mélyén dobogó, igencsak elöregedett szívet...

Az Age of Wonders sorozat első része továbbgondolta és tökéletesítette a Jon Van Canenghem által megalkotott és kidolgozott körökre osztott stratégiai játékmenetet. Nagy sikert aratott a maga műfajában, ami akkoriban még megfért a shooterek mellett, sőt…

Majd egy hónap csúszással, de 2012 június végén megjelent az igencsak pozitív fogadtatásra talált The Walking Dead második epizódja, amely ugyan visszafogott játékélménnyel, de a korábbinál jóval hátborzongatóbb eseményekkel várja a kalandozókat.

Számos indie remekmű látott napvilágot az utóbbi pár évben, melyek egyedi ötleteikkel hosszú órákra lekötik az embert, elég csak a sikeresebb neveket említeni, mint a Braid, a Machinarium, a World of Goo, a Journey és még folytathatnánk a sort. 2010-ben került a játékosok asztalára mindenki kedvenc húsgombóca, Super Meat Boy, vagy az utánozhatatlan világú hangulatbomba Limbo. És hogy miért említem ezeket a játékokat? Mert első ránézésre jogosan lehet mutogatni a Walk in the Darkra, hogy bátran merít az utóbb említett két játékból ötleteket -- azonban kár lenne rögtön véleményt formálnunk róla, lássuk inkább, mit sütött ki pixelcukrászdájában a Flying Turtle Software!

A technika jelenlegi rohamos fejlődését alapul véve nem kizárt, hogy a jövőben olyan természetes lesz a hétköznapi ember számára is a bolygók közötti utazás, mint manapság kocsiba ülve lemenni a sarki közértbe. Hiszen míg néhány száz évvel ezelőtt a korábban használt négylábúakról négykerekűekre ültünk át, az azóta eltelt időszakban már felfedeztük az űrutazás lehetőségeit is. A Föld elhagyása új nyersanyagok vagy éppenséggel másik lakóhely felfedezése érdekében nem mindig veszélytelen, hiszen összeakadhatunk a sci-fi írók kedvelt ellenséges lényeivel, vagy mondjuk új terepet találhatunk az emberek közti háborúzáshoz (mint azt például az Emlékmásban láthattuk).