Tesztek

A Vita megjelenése óta hangsúlyozott lehetőség és előny, hogy bizonyos játékokat ott folytathatunk a kézi gépünkön, ahol a PS3-on abbahagytuk. A gyakorlatban erre példát eddig csak a Wipeout esetében láttunk, a tavasszal érkező címek egy része azonban már teljes vállszélességgel eme opció mellé áll – ám a Battle Royale megkérdőjelezi a várható siker mértékét.

Vannak játékok, amikben nincsenek meghatározható, végleges, elérendő célok, csupán az, hogy minél tökéletesebb társadalmat, civilizációt, birodalmat hozzunk létre a végtelenségig finomítgatva. A SimCitykkel és Civilizationökkel már húsz évvel ezelőtt is jól elszórakoztunk, mostanában a közösségi oldalakon dívik ugyanezt kicsiben leutánozni, a Vita azonban egész eddig híján maradt a tipikusan szöszmötölős, molyolós programoknak – egészen mostanáig.

Egy jó regény megírásához sok idő kell, de ha van tapasztalat, és kellő kurázsi az íróban, könnyen lehet, hogy az erre felhasznált idő az eredeti időtartam töredéke lesz. Nem könnyű a dolog azonban, ha ez a könyv már csak egy folytatás, és a régi stílus visszaadása kell a rajongóknak, ám ha az író ezeket az akadályokat sikeresen veszi, az elsőnél is nagyobb siker lehet. De milyen is egy jó könyv? Izgalmas, eseménydús, fordulatos, a története tartalmaz legalább egy nagy csavart. De miért is sorolom fel itt mindezeket? Nos, a Need for Speed: Underground 2 is ilyen.

A Need for Speed sorozat 1994-ben indult világhódító útjára, hogy könyörtelenül beszippantsa azokat a játékosokat, akik sebességre, sebességre, és még több sebességre vágynak. Az első játékot a Distinctive Software fejlesztette, melyből később megalakult az EA Canada. Az Underground című epizód a sorozat hetedik része, mely 2003-ban jelent meg.

Tavaly azzal zártuk a FIFA 12 tesztünket, hogy a játék kiváló, de már érezni, hogy a mögötte lévő technikai támogatás kezdi megadni magát. Most nagyjából ugyanezt kell elmondanunk. A FIFA 13 ismét remek program lett, nagyon jó érzés játszani vele, ez azonban csupán finom előétel lehet a következő nagy dobásig.

Régóta figyelemmel kísérjük az Arenanet készülő MMORPG játékát, hiszen az előzetes információk alapján nagyon úgy tűnt, hogy ez lesz az a program, ami képes lesz változásokat hozni a WoW által uralt piacon. A bétateszt után biztosak voltunk benne, hogy minden adott lesz a sikerhez, most pedig befutott a végleges termék, cikkünkből pedig kiderül, hogy megérkezett-e vele a forradalom.

Minden áron szeretnénk jégkorszaki kalózoktól negyven kiló gyümölcsöt nyerni egy sportvetélkedő keretében a Kinect előtt ugrálva. Legalábbis az Ice Age: Continental Drift fejlesztői biztos ezt hiszik, mert egy egész játékot kanyarítottak az ötlet köré.

Úgy néz ki, hogy a Diablo III megjelenésével, valamint a közeljövő hasonló versenyzőivel 2012 hivatalosan is az akció-szerepjátékok éve lett. Online-központúság és végtelen loot konkurensek nélkül.

Amikor először meghallottam a Lego Star Wars nevet, azt éreztem, mint amikor bejelentik, hogy valamelyik hamarosan megjelenő film alapján játék készül. Az ezt elkövető cégeket magával Luciferrel azonosítom, mivel a kedves, ártatlan gyerekeket felhasználva akarnak óriásit kaszálni. A kipróbálás után azonban -- én, akit a legjobban taszított a dolog – a játék első számú rajongójává váltam, és minden kételyem, rosszindulatom szertefoszlott.

Azt hiszem, nem is kell jobb ajánlólevél egy játékhoz, ha azt írom róla, hogy múzsái között olyan indie-klasszikusokat találunk, mint a Machinarium és az Insanely Twisted Shadow Planet, miközben saját egyéniségét is megőrzi és csillogtatja...

Húsz óra játék után azt akartam írni, hogy ez a játék borzalmas és kiakasztó. Negyven óra után legszívesebben kidobtam volna az Xboxot az ablakon. Most, kb. hatvan óra után csak azt tudom mondani, hogy megyek, és megpróbálom még egyszer a harmadik barlangot.

Korunk nagy csapása, a globális gazdasági válság a játékok világában is felütötte a fejét, azonban az Online WarMongers Group Inc. a saját nevéhez méltó értelmezésben az általános szomorúságba is képes volt élményt csempészni.

Mint időközben kiderült, a Deadelic a Deponia-széria kapcsán trilógiában gondolkodik, ám azért az meglepett minket, hogy alig pörgettük végig Rufus első kalandját (lásd 2010/10-es számunkat), máris itt a második – ebben pedig máris van némi kritikai él...

Decemberi számunk PC-s Black Ops II cikkében egy box erejéig már megemlékeztünk a világ legnépszerűbb FPS-ének PSV-s kitérőjéről, igaz akkor csak a külföldi szaksajtó lesújtó kritikáiról tudtunk beszámolni. A bődületes karácsonyi szezon lecsengése után viszont szert tettünk egy saját COD-kártyára is, hogy megnézzük, valójában miért is szólta le ennyire a szakma a legvitatottabb megítélésű videojáték-sorozat Vitán történő debütálását.

Ugyan nemsokára itt a Spartacus című sorozat befejező évada, ám ha addig nem bírod ki fröcsögő vér és kardpengék ütemes csattogása nélkül, akkor a Blood & Glory folytatását neked találták ki.

Több mint fél év várakozás után érkezett meg az első Skyrim kiegészítő, de a Dawnguard szinte minden szempontból csalódás -- bölcsebb lenne szimplán küldetéscsomagnak hívni.

Itthon egészen biztosan nem várta senki, ennek ellenére végre megjelent az első PC-s Scribblenauts epizód, amely szebb és tartalmasabb, mint a sorozat korábbi részei... de még így sem nevezhető túl jónak.

Ördög tudja, hogy csinálja Dave Gilbert, de valahogy mindig kiszagolja azokat az indie-projekteket, amelyek mögé érdemes odaállni. Így történt ez a Primordia esetében is: a Wadjet Eye ismét megajándékozta a kalandműfajt egy emlékezetes alkotással...

A LittleBigPlanet egy zseniális játékból komplett franchise-zá nőtte ki magát, így szinte annyira kellett neki a gokartos ökörködés, mint púposnak a vakarás – szkeptikusak voltunk, de a játék meggyőzött minket, hiszen aranyos és szórakoztató, még ha eredetinek nem is nevezhető…

Elég merész döntés egy okostelefonokra írt játékot a még okosabb PC-kre kiadni, hiszen mindig ott a veszély, hogy a végtermék csúnya és buta lesz – különösen, ha főszereplői is csúnyák, buták, és minden bizonnyal büdösek is. A dolog valahogy mégis működik.

A kalandszerelmeseknek ismerős lehet a Daedalic Entertainment neve, hiszen olyan címeket kaptunk tőlük, mint a New Beginning vagy a Whispered World, és ezek mellé zárkózik fel ez a játék is. Mindet egy szókapcsolattal jellemezhetjük: „gyönyörű, de...”.

A Zen Studios nem pihen: az egyik hónapban a nyár legnagyobb sikeréhez (Avengers) kapcsolódóan adnak ki szuper flipper asztalokat, a másikban pedig egy olyan masszív frissítést jelentetnek meg, ami után minden rajongó megnyalja a kontroller összes gombját.

A levél, melyet a fagyos szél morogva tűzött fel a reszkető, lombja vesztett fa kiálló ágára, égett volt. Füstszagot árasztott, kapkodva rótt rejtélyes sorai hosszan visszhangoztak bennem, és azóta is kísértenek. Honnan jött? Ki írta? Mi történt vele? Félek, nincs rá válasz, nincs magyarázat. A konok tél hallgatag és néma, a hó alá temetett, jégbe zárt titkok csak akkor tárulnak fel, ha eljő a tavasz. Ha eljő a tavasz...

A PlanetSide 2-ben nincs semmi olyan, amit ne láttunk már volna bármely Battlefield- vagy Tribes-részben, grafikája szintén messze van az áll-leejtőtől, a számokban azonban verhetetlen: 64 km2-es harcterein ugyanis kétezer harcos eshet egymás torkának – méghozzá ingyen.