Tesztek

A King's Bounty egy szörnyekben és mesékben gazdag világ, ahol minden gonoszt utolér a körökre osztott végzet. Az Armored Princessben az is kiderült, hogy a hercegnőkre méretezett páncélt itt bizony elég lengén szabják. Vajon mire megy ebben a világban egy sörvedelő viking? Kiderül mindjárt…

Megérkezett a legjobb dolog, ami valaha a Playstationnel történt, és ezt a Heavy Rain, az Uncharted meg a Ratchet & Clank érdemeinek maximális elismerése mellett mondom. A gitárhős fogalma is új értelmet nyer. Hiszen játszani mindenki tud, gitározni viszont...

„A Crysis 3 megolvasztja a PC-teket!” – ígérte Cevat Yerli tavaly augusztusban, az úriember pedig tartotta is a szavát, a széria záróakkordja ugyanis észvesztően gyönyörű és észvesztően gépigényes lett. Kár, hogy a fentieken túl semmi mást nem tud felmutatni, ami kiemelné az átlag-FPS-ek tömegéből.

A Doom 3 BFG Edition egy afféle antológiacsomag akar lenni, de sajnos ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a Doom hagyatékát, inkább elfelejti, és meg akar felelni a 2004-es elvárásoknak. Ez mind szép és jó, de van egy kis bibi: 2012-t írunk, drága id Software!

17 hét évvel a karakter megszületését követően a Square Enix és a Crystal Dynamics vett egy nagy levegőt, és újragondolták az egyik legismertebb videojáték-hősnő eredetét, továbbá a játékmenetet sem hagyták érintetlenül. Ez utóbbi változás sok öreg motorosnak nem fog tetszeni, de ettől függetlenül az új Tomb Raider kiváló játék lett.

Az olasz Milestone stúdió 2010-ben indult raliszériája eddig maximum a hivatalos licencek és a korrekt autómennyiség okán lehetett érdekes a műfaj kedvelői számára, azonban idén alaposan összekapták magukat a fejlesztők, és tényleg hangulatos raliélménnyel rukkoltak elő.

Hihetetlen, hogy repül az idő, hiszen novemberben lesz nyolc éve, hogy megjelent a World of Warcraft, minden idők legnépszerűbb MMO játéka. Azóta kaptunk három nagyobb kiegészítőt és egy tucatnyi méretes patchet is, melyek szépen lassan kitolták a játék maximális szintkorlátját, ráadásul új helyszíneket és kismillió változást hoztak a programba.

Szinte érthetetlen, hogy miért is nem terjedt el a Wii-éhez hasonló analóg irányítóeszköz a PC-n, amivel például vívni lehetne a monitor előtt. Persze ehhez kellene egy megfelelő játék is (és egy jó magyarázat, hogy miért hadonászol), ahol nemcsak a kattintások száma dönti el, hogy ki a jobb. Nos, íme, itt van egy...

GTA III átiratnak indult, de végül önálló játék lett belőle. Egy évtized után elkészült a Retro City Rampage, amely a lehetetlennel dacolva tuszkolta a 8-bit korlátai közé a sandbox játékstílust, menet közben mindenkit kiparodizálva.

A 2K Sports a tavalyi, kissé lagymatagra sikeredett 2K12 után vett egy fürdőt az EA ötleteiben, az ott szerzett tapasztalat eredménye pedig egy olyan játék lett, mint amilyen a FIFA '98 volt a maga idejében: egy elképesztő hangulatbomba, ami minden rajongó gépén ott kell, hogy legyen.

A Gothic 4-et annak idején sokan támadták, amiért a Piranha Bytes helyére ültetett csapat nem tudott felérni a franchise nagy híréhez. Pedig ha elfogulatlanul szemléjük, a 2010-es ArcaniA egy korrekt játék, ami tökéletes azoknak, akik nem akarnak szenvedni egy RPG-ben, hanem csak épp ismerkednek a műfajjal és könnyed fantasy játékmenetre vágynak. A májusi PC Guru magazinhoz a Fall of Setarrif című, önállóan is futtatható kiegészítőt adjuk, és nemrég befutott a szerkesztőségbe a három évet késett konzolos változat is. A The Complete Tale-re a JoWooD csődje miatt kellet várnunk ennyit, most viszont a kiegészítővel együtt került lemezre a játék, mi pedig azonnal kipróbáltuk, hogy lássuk, PS3-as barátainknak is ajánlható-e a névtelen juhász szívszorító története.

Nem nyugodhat Daniel, a Mennyek Hentesinasa, a purgatóriumot ugyanis ismét elárasztották a lekaszabolandó démoni ocsmányságok. Lőporszagú túlvilág, klasszikus Painkiller játékmenet, és Unreal Engine 3 – vajon elég eme szentháromság az üdvösséghez?

Mostanra nyugodtan nevezhetjük trendnek, hogy vásárlásra buzdításként bármilyen programra rácsapják a Fable címkét, ha játékon belül néhány név és helyszín visszautal a legendás sorozatra. A kinectes Fable: The Journey lett a következő állomás ebben a kiábrándító felhozatalban.

Hiába írunk itt bármit arról, hogy milyen lett az új Medal of Honor, kiadója biztosan meg lesz elégedve az eladásokkal. Hiába írjuk majd le, hogy ez így nem jó, az úgy nem jó, az emberek megveszik, mert ez egy MEDAL OF HONOR. Egy hangzatos cím, ami egykor szebb napokat is megélt.

Gyanítom, hogy az olvasók nagy részének nem kell bemutatni a Worms-szériát, amiben kukacok ölik egymást halomra, rendkívül vicces módon. Az első rész még 1995-ben jelent meg, azóta pedig a Team17 szinte már EA-magasságokból ontja magából a folytatásokat. Ezek között találhatók 2D-s és 3D-s játékok is, mai tesztalanyunk előbbieket idézi. Hogy kinek melyik jön be, ízlés kérdése, az mindenesetre biztos, hogy az újabban megjelent Wormsok is visszatértek az eggyel kevesebb dimenzióhoz.

Míg különféle modern alkotások a középkori lovagok életét úgy tárják elénk, hogy az jobbára tornákon való részvételből és ezáltal csillogó díjak, illetve hölgyek szívének elnyeréséből állt (mint azt például a Lovagregény című mozi sugallja), nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezek a harcosok igen nagy szerepet játszottak a keresztes háborúk idején a Szentföld megszerzéséért folytatott véres csatákban. A vallás terjesztésében élen járó egyházi lovagrend, a Templomos Rend tagjai eredetileg „Krisztus szegény lovagjainak” nevezték magukat, utalva kezdeti szegénységükre, ám hála az egyház bőkezű támogatásának, hamar jelentős vagyonra tettek szert, míg aztán a XIII. század végén az elvilágiasodás véget vetett aranykoruknak. Az általuk képviselt eszmék, szokásaik azonban mind a mai napig fennmaradtak (a kor iránt érdeklődők többek között Visegrádon évente részt vehetnek a várjátékokon), és természetesen a fantasy játékoknak is gyakori szereplője a nemes (pap)lovag.

Kevés nagyobb élvezet akad az életben, mint egy pörgős lövölde, remek sztorival, szerethető karakterekkel, csodás látvánnyal és ütős multival – éppen ezért élvezzétek ki ezt a pillanatot. A 343 újra megcsinálta a Halót úgy, hogy felülmúlja legmodernebb elvárásainkat is.

Meggyőződésem, hogy a 8-bites indie játékok nem csak felnőtteknek valók: ezek a pixel-reneszánsz alkotások a nosztalgia járókerete nélkül is megállnak a saját lábukon. A Hotline Miami pedig nem csak áll, egészen a végigjátszásig üldöz, mégsem adnám soha gyerek kezébe.

Egy vallomással kell kezdenem: néhány hónappal ezelőttig nem sokat hallottam erről a német fejlesztésű RPG-ről, pedig a The Dark Eye (Das Swarzen Auge) már igen tekintélyes múltat tudhat maga mögött. Eredetileg egy papír-ceruza-dobókocka alapú asztali szerepjátékról beszélhetünk, melyet egy bizonyos Ulrich Kiesow alkotott meg, s ami először 1984-ben dobogtathatta meg a derék germánok szívét. A játék sikert sikerre halmozott, így 2008-ban elérkezett az idő, hogy Aventuria világa végre virtuálisan is elénk tárja a maga valóságát, melynek eredményeként a digitális verzió hazájában egyaránt besöpörte az év szerepjátéka, a legjobb történet, és a legjobb játékzene díjakat is. Kell ennél jobb ajánlás?

A fesztiválozás a Forza világát is elérte. A Horizon nevű mellékág egy teljesen új színt visz a sorozat életébe, amely szakít a szimulátoros megközelítéssel, és sokkal inkább a könnyed autózásra helyezi a hangsúlyt. Nézzük, hogy ezt képes-e megfelelő módon sikerre vinni!

A német Autobahn, pár ásítást kiváltó álextrém útvonal, egy rakás ügyességi pálya és egy Scaniákkal teli város után végre ismét Európát átszelve csapatjuk az alattunk dübörgő masszív lóerőket – befutott a Euro Truck Simulator 2!

Egy évtizeddel ezelőtt a konzolpiac legmeghatározóbb szereplője a Sony volt a PlayStation 2-vel. Abban az időben volt igazán jó konzolosnak lenni, ugyanis nem Hirai Kaz két szép szeméért talált gazdára több mint 120 millió gép, hanem szükség volt az évtized talán legerősebb exkluzív felhozatalára, amiben minden egyes réteg megtalálta a neki tetsző alkotást. Ezen a platformon született meg a később trilógiává avanzsált Sly-sorozat is.

Fekete pestissel, bálnazsírral, nyílpuskával, pisztollyal és egy kiélezett acélpengével ereszkedik alá a Thief utáni korszakba a Dishonored -- megérkezett a lopakodós játékok egyik leghangulatosabb, de nem feltétlenül a legjobb darabja.

Éppen öt éve, hogy az Assassin’s Creed első része berobbant a videojátékos köztudatba, és bár a debütálás nem lett maradéktalanul sikeres, a Ubisoft tanult a hibáiból, és napjaink legerősebb sorozatát építette ki az orvgyilkosok kalandjából. Ami Altairnak nem sikerült, azt Ezio csípőből hozta: magával ragadó játékmenetet, tartalmas küldetéseket, érdekes karaktereket és izgalmas történetet. A tavalyi Revelations ugyan már a fáradás jeleit mutatta, de a kiadó időben lépett, és elhozta nekünk a valódi folytatást, amiben már egy új hős és egy új világ várja a rajongókat. A kérdés csak az, hogy megismétlődik-e az Assassin’s Creed II bravúrja,