Tesztek

Nem nyugodhat Daniel, a Mennyek Hentesinasa, a purgatóriumot ugyanis ismét elárasztották a lekaszabolandó démoni ocsmányságok. Lőporszagú túlvilág, klasszikus Painkiller játékmenet, és Unreal Engine 3 – vajon elég eme szentháromság az üdvösséghez?

Mostanra nyugodtan nevezhetjük trendnek, hogy vásárlásra buzdításként bármilyen programra rácsapják a Fable címkét, ha játékon belül néhány név és helyszín visszautal a legendás sorozatra. A kinectes Fable: The Journey lett a következő állomás ebben a kiábrándító felhozatalban.

Hiába írunk itt bármit arról, hogy milyen lett az új Medal of Honor, kiadója biztosan meg lesz elégedve az eladásokkal. Hiába írjuk majd le, hogy ez így nem jó, az úgy nem jó, az emberek megveszik, mert ez egy MEDAL OF HONOR. Egy hangzatos cím, ami egykor szebb napokat is megélt.

Gyanítom, hogy az olvasók nagy részének nem kell bemutatni a Worms-szériát, amiben kukacok ölik egymást halomra, rendkívül vicces módon. Az első rész még 1995-ben jelent meg, azóta pedig a Team17 szinte már EA-magasságokból ontja magából a folytatásokat. Ezek között találhatók 2D-s és 3D-s játékok is, mai tesztalanyunk előbbieket idézi. Hogy kinek melyik jön be, ízlés kérdése, az mindenesetre biztos, hogy az újabban megjelent Wormsok is visszatértek az eggyel kevesebb dimenzióhoz.

Míg különféle modern alkotások a középkori lovagok életét úgy tárják elénk, hogy az jobbára tornákon való részvételből és ezáltal csillogó díjak, illetve hölgyek szívének elnyeréséből állt (mint azt például a Lovagregény című mozi sugallja), nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezek a harcosok igen nagy szerepet játszottak a keresztes háborúk idején a Szentföld megszerzéséért folytatott véres csatákban. A vallás terjesztésében élen járó egyházi lovagrend, a Templomos Rend tagjai eredetileg „Krisztus szegény lovagjainak” nevezték magukat, utalva kezdeti szegénységükre, ám hála az egyház bőkezű támogatásának, hamar jelentős vagyonra tettek szert, míg aztán a XIII. század végén az elvilágiasodás véget vetett aranykoruknak. Az általuk képviselt eszmék, szokásaik azonban mind a mai napig fennmaradtak (a kor iránt érdeklődők többek között Visegrádon évente részt vehetnek a várjátékokon), és természetesen a fantasy játékoknak is gyakori szereplője a nemes (pap)lovag.

Kevés nagyobb élvezet akad az életben, mint egy pörgős lövölde, remek sztorival, szerethető karakterekkel, csodás látvánnyal és ütős multival – éppen ezért élvezzétek ki ezt a pillanatot. A 343 újra megcsinálta a Halót úgy, hogy felülmúlja legmodernebb elvárásainkat is.

Meggyőződésem, hogy a 8-bites indie játékok nem csak felnőtteknek valók: ezek a pixel-reneszánsz alkotások a nosztalgia járókerete nélkül is megállnak a saját lábukon. A Hotline Miami pedig nem csak áll, egészen a végigjátszásig üldöz, mégsem adnám soha gyerek kezébe.

Egy vallomással kell kezdenem: néhány hónappal ezelőttig nem sokat hallottam erről a német fejlesztésű RPG-ről, pedig a The Dark Eye (Das Swarzen Auge) már igen tekintélyes múltat tudhat maga mögött. Eredetileg egy papír-ceruza-dobókocka alapú asztali szerepjátékról beszélhetünk, melyet egy bizonyos Ulrich Kiesow alkotott meg, s ami először 1984-ben dobogtathatta meg a derék germánok szívét. A játék sikert sikerre halmozott, így 2008-ban elérkezett az idő, hogy Aventuria világa végre virtuálisan is elénk tárja a maga valóságát, melynek eredményeként a digitális verzió hazájában egyaránt besöpörte az év szerepjátéka, a legjobb történet, és a legjobb játékzene díjakat is. Kell ennél jobb ajánlás?

A fesztiválozás a Forza világát is elérte. A Horizon nevű mellékág egy teljesen új színt visz a sorozat életébe, amely szakít a szimulátoros megközelítéssel, és sokkal inkább a könnyed autózásra helyezi a hangsúlyt. Nézzük, hogy ezt képes-e megfelelő módon sikerre vinni!

A német Autobahn, pár ásítást kiváltó álextrém útvonal, egy rakás ügyességi pálya és egy Scaniákkal teli város után végre ismét Európát átszelve csapatjuk az alattunk dübörgő masszív lóerőket – befutott a Euro Truck Simulator 2!

Egy évtizeddel ezelőtt a konzolpiac legmeghatározóbb szereplője a Sony volt a PlayStation 2-vel. Abban az időben volt igazán jó konzolosnak lenni, ugyanis nem Hirai Kaz két szép szeméért talált gazdára több mint 120 millió gép, hanem szükség volt az évtized talán legerősebb exkluzív felhozatalára, amiben minden egyes réteg megtalálta a neki tetsző alkotást. Ezen a platformon született meg a később trilógiává avanzsált Sly-sorozat is.

Fekete pestissel, bálnazsírral, nyílpuskával, pisztollyal és egy kiélezett acélpengével ereszkedik alá a Thief utáni korszakba a Dishonored -- megérkezett a lopakodós játékok egyik leghangulatosabb, de nem feltétlenül a legjobb darabja.

Éppen öt éve, hogy az Assassin’s Creed első része berobbant a videojátékos köztudatba, és bár a debütálás nem lett maradéktalanul sikeres, a Ubisoft tanult a hibáiból, és napjaink legerősebb sorozatát építette ki az orvgyilkosok kalandjából. Ami Altairnak nem sikerült, azt Ezio csípőből hozta: magával ragadó játékmenetet, tartalmas küldetéseket, érdekes karaktereket és izgalmas történetet. A tavalyi Revelations ugyan már a fáradás jeleit mutatta, de a kiadó időben lépett, és elhozta nekünk a valódi folytatást, amiben már egy új hős és egy új világ várja a rajongókat. A kérdés csak az, hogy megismétlődik-e az Assassin’s Creed II bravúrja,

Ha azt kérdezném, hogy ismeritek-e a Rovio nevét, valószínűleg a többség habozás nélkül rávágná, hogy „persze, Angry Birds!”. Az immáron világhírű sorozat 2009-ben indult el hódító útjára, és mára szinte minden platformon megtalálható. Jobbnál jobb részek és kiadások követték egymást, no meg rengeteg plüss, kulcstartó és miegymás. Egyből megszerettük az agresszív madarakat, akik a csúnya, buta, gonosz malacok ellen vívják máig is végeláthatatlannak tűnő csatájukat. Ám mi van akkor, ha ezúttal a sötét oldal táborát kell erősítenünk?

Szívmelengető nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, mikor kislányként a NES előtt ülve először megigéztek a színes, kétdimenziós platformjátékok, melyekkel délutánokat tudtam végigjátszani, kellő mennyiségű nyuszi pufival bespájzolva. Izgalmas látni, hogyan feszegeti a műfaj saját határait, és milyen megoldásokkal képesek a fejlesztőcsapatok újra és újra élvezhetővé tenni az amúgy pofonegyszerű alapsémát, valami egészen újat nyújtva.

Egy szó: Tunneler. Ha ennek hallatán a felismeréstől úgy érzed magad, mint akit nyakon vágtak egy elcsalt osztott képernyős párbaj után, már rohanj is a tárcádért, és hívd a kétgyermekes szomszéd Ferit, mert ideje nosztalgiázni! De még mindig itt ülsz, ugye?

Egészen mást szándékoztam írni, de a sors úgy hozta, hogy a megkérdőjelezhető szándékú robotok és a felszarvazott fiú csak megerősítették: iPaden (és úgy általában mobilplatformon) is lehet komoly, minőségi játékokat alkotni.

A PS Vita tulajdonosok gyakorlatilag a gép debütálása óta várnak egy igazán nagy dobásra, mely igazolja számukra a borsos árú új konzol megvételét. Sackboy személyében ez most megérkezett: a PS3-as ugrabugra sorozat átkomponálása sok tekintetben jobb lett, mint a nagytestvérek.

Mario megszámlálhatatlanul sokszor mentette már ki Peachet a bajból, ám hősünkre újabb megpróbáltatás vár: felül kell kerekednie a Nintendo egyik legsikeresebb sorozatának eddigi felvonásain. Vajon sikerrel járhat, vagy jobb, ha marad a vécépumpánál?

Igen nehéz jó bokszolós játékot találni a piacon bármilyen platformról legyen is szó, nemhogy mobil játékról. A Coccosoft a Gamevillel karöltve mégis megcsinálta.

Az Of Orcs and Men egy igen kecsegtető szerepjáték, melynek ötletei kiválóan hangzanak egy kocsmában, néhány pofa sör után. Ugyanakkor tanulságos is: részegen ne fejlessz játékot, mert annak soha, de soha nem lesz jó vége! Steinbeck pedig foroghat a sírjában.

Beérett a Kickstarter-gyümölcs, megjelent a Faster Than Light, amely fénysebességgel vág neki minden idők egyik legkönyörtelenebb űrkalandjának, ahol a halál nem a vég, csak egy folyamat része. Vár a messzi, felfedezésre váró űr!

Meglehetősen ritka alkalom, ha új, ráadásul színvonalas, minden szempontból modern taggal bővül a 4X család, de az Endless Space kapcsán pukkanhat a pezsgő – vár a felfedezésre váró űr és a rengeteg átjátszott éjszaka!

Minden óvodás tudja, hogy Total War kezdetű címmel bármit el lehet adni, ez a SEGA első törvénye. Ám mi történik, ha a cím ellenére egy alkotásból épp a „Total War” hiányzik, van viszont iOS-t és érintőképernyőt megjárt szamurájsereg és puzzle?