Tesztek

Az amerikai premierrel nagyjából egy időben megjelent a Feláldozhatók 2 videojáték-változata is, amely a mozikban látható sztori előzményét meséli el. Már a telepítés előtt sem vártunk sokat a játéktól, de az indítás utáni „élmény” minden képzeletünket alulmúlta...

Jobb későn, mint soha. Tipikusan olyan mondat ez, amivel a valamiért hoppon maradt lúzer vigasztalja magát, holott tudja: későn már nem az igazi. A Double Fine tower defense játékára bő egy évet várt a PC-s közönség s bár örülünk, hogy itt van, mégsem álljuk meg néhány fintor nélkül...

A 2012-es év egyik legkellemesebb meglepetése egyértelműen a Telltale Games-féle The Walking Dead volt, amely az alapjául szolgáló képregényhez hűen egy olyan videojáték-sorozatot nyújtott számunkra, amelyet egyhamar nem fogunk elfelejteni. Cikkünkben kitérünk az utolsó két részre, és összességében is értékeljük a szériát.

Manapság sajnos már szinte kötelező, elvárt elem a multiplayer, még az olyan játékoknál is, amelyek csakis kizárólag a történetre koncentrálnak. A Mass Effect univerzum eddig ebbe a kategóriába esett, de a BioWare beadta a derekát, így már multival is rendelkezik a sorozat.

Újabb részéhez érkezett a Ubisoft tévésorozatokat feldolgozó termékcsaládja, ám hiába tartunk már a sokadik próbálkozásnál, az NCIS képtelen volt felküzdeni magát a minőségi kategóriába.

A Command and Conquer negyedik epizódja után már semmi nem a régi, még Kane is elhagyta ezt a planétát. Tekintve, hogy a Generals 2 is free to play játék lesz, no meg, hogy itt állunk egy böngészőben játszható produkció előtt, talán jobb lett volna vele menni...

A tavalyi év egyik legkellemesebb tower defense-meglepetése visszatért, és noha az ork hordák feldarabolása már nem újdonság, bájosan agyalágyult csatamágusunk épp elég új bűvésztrükköt tanult be ahhoz, hogy ezt a részt is imádjuk.

Igen, jól emlékszel, már írtunk egy tesztet a legújabb Ghost Recon játékról, de mivel azóta megjelent a játék PC-s változata is, úgy gondoltuk, megnézzük, hogy a személyi számítógépekre készült verzió miben különbözik a konzolostól.

A Dark Souls korunk hardcore-mekkája, a jelenlegi konzolgeneráció legnehezebb akció-szerepjátéka. A kiadó szerint a PC-s változat kibővített tartalommal és fejlettebb grafikával várja a játékosokat, az ígéretek egy része azonban csupán porhintés volt.

Hat éve már, hogy mindenki kedvenc bérgyilkosa, a 47-es ügynök utoljára akcióba lendült a Blood Money című Hitman epizódban. A fejlesztő IO Interactive azóta két másik játékba (Kane & Lynch, Mini Ninjas) is életet lehelt, de most bizonyítják, hogy még mindig a lopakodásban és a csendes pusztításban a legjobbak.

Nincs új Nintendo konzol Mario nélkül, és a japán cég legnépszerűbb játékhőse természetesen nem hagyhatta ki a Wii U megjelenését sem. Megérkezett a New Super Mario Bros. U, ami inkább szép, mintsem forradalmi.

Ismét jókora késés után vehettük kézbe a The Walking Dead harmadik epizódját -- a fejlesztők majdnem lecsúsztak a nyári megjelenésről. Ám ezúttal is megérte várni, ugyanis a Long Road Ahead képében megérkezett a TWD-széria eddigi legjobb része.

A világvégét nem a maják, hanem a Ndemic Creations fejlesztői hozták el 2012-ben, ugyanis a Plague Inc. célja nem más, mint a föld népességének teljes kiirtása.

A Vita megjelenése óta hangsúlyozott lehetőség és előny, hogy bizonyos játékokat ott folytathatunk a kézi gépünkön, ahol a PS3-on abbahagytuk. A gyakorlatban erre példát eddig csak a Wipeout esetében láttunk, a tavasszal érkező címek egy része azonban már teljes vállszélességgel eme opció mellé áll – ám a Battle Royale megkérdőjelezi a várható siker mértékét.

Vannak játékok, amikben nincsenek meghatározható, végleges, elérendő célok, csupán az, hogy minél tökéletesebb társadalmat, civilizációt, birodalmat hozzunk létre a végtelenségig finomítgatva. A SimCitykkel és Civilizationökkel már húsz évvel ezelőtt is jól elszórakoztunk, mostanában a közösségi oldalakon dívik ugyanezt kicsiben leutánozni, a Vita azonban egész eddig híján maradt a tipikusan szöszmötölős, molyolós programoknak – egészen mostanáig.

Egy jó regény megírásához sok idő kell, de ha van tapasztalat, és kellő kurázsi az íróban, könnyen lehet, hogy az erre felhasznált idő az eredeti időtartam töredéke lesz. Nem könnyű a dolog azonban, ha ez a könyv már csak egy folytatás, és a régi stílus visszaadása kell a rajongóknak, ám ha az író ezeket az akadályokat sikeresen veszi, az elsőnél is nagyobb siker lehet. De milyen is egy jó könyv? Izgalmas, eseménydús, fordulatos, a története tartalmaz legalább egy nagy csavart. De miért is sorolom fel itt mindezeket? Nos, a Need for Speed: Underground 2 is ilyen.

A Need for Speed sorozat 1994-ben indult világhódító útjára, hogy könyörtelenül beszippantsa azokat a játékosokat, akik sebességre, sebességre, és még több sebességre vágynak. Az első játékot a Distinctive Software fejlesztette, melyből később megalakult az EA Canada. Az Underground című epizód a sorozat hetedik része, mely 2003-ban jelent meg.

Tavaly azzal zártuk a FIFA 12 tesztünket, hogy a játék kiváló, de már érezni, hogy a mögötte lévő technikai támogatás kezdi megadni magát. Most nagyjából ugyanezt kell elmondanunk. A FIFA 13 ismét remek program lett, nagyon jó érzés játszani vele, ez azonban csupán finom előétel lehet a következő nagy dobásig.

Régóta figyelemmel kísérjük az Arenanet készülő MMORPG játékát, hiszen az előzetes információk alapján nagyon úgy tűnt, hogy ez lesz az a program, ami képes lesz változásokat hozni a WoW által uralt piacon. A bétateszt után biztosak voltunk benne, hogy minden adott lesz a sikerhez, most pedig befutott a végleges termék, cikkünkből pedig kiderül, hogy megérkezett-e vele a forradalom.

Minden áron szeretnénk jégkorszaki kalózoktól negyven kiló gyümölcsöt nyerni egy sportvetélkedő keretében a Kinect előtt ugrálva. Legalábbis az Ice Age: Continental Drift fejlesztői biztos ezt hiszik, mert egy egész játékot kanyarítottak az ötlet köré.

Úgy néz ki, hogy a Diablo III megjelenésével, valamint a közeljövő hasonló versenyzőivel 2012 hivatalosan is az akció-szerepjátékok éve lett. Online-központúság és végtelen loot konkurensek nélkül.

Amikor először meghallottam a Lego Star Wars nevet, azt éreztem, mint amikor bejelentik, hogy valamelyik hamarosan megjelenő film alapján játék készül. Az ezt elkövető cégeket magával Luciferrel azonosítom, mivel a kedves, ártatlan gyerekeket felhasználva akarnak óriásit kaszálni. A kipróbálás után azonban -- én, akit a legjobban taszított a dolog – a játék első számú rajongójává váltam, és minden kételyem, rosszindulatom szertefoszlott.

Azt hiszem, nem is kell jobb ajánlólevél egy játékhoz, ha azt írom róla, hogy múzsái között olyan indie-klasszikusokat találunk, mint a Machinarium és az Insanely Twisted Shadow Planet, miközben saját egyéniségét is megőrzi és csillogtatja...

Húsz óra játék után azt akartam írni, hogy ez a játék borzalmas és kiakasztó. Negyven óra után legszívesebben kidobtam volna az Xboxot az ablakon. Most, kb. hatvan óra után csak azt tudom mondani, hogy megyek, és megpróbálom még egyszer a harmadik barlangot.