Tesztek

Amiben a Portal főtervezője, Kim Swift jó, abban új játéka is jó; amiben nem, abban nem. Persze a dolog nem ennyire fekete-fehér, hiszen egyértelműen nem jelenthetem ki: csalódás a Quantum Conundrum – de legalább van rá két oldalam, hogy megmagyarázzam mindezt.

Dúl a retróláz, a rebootok és remakek idejét éljük, ám sajnos ért már minket keserű csalódás ezen a téren, elég csak a Syndicate átfogalmazására gondolnunk. Emiatt is szorongtunk kicsit az újraértelmezett X-COM miatt -- nagy örömünkre azonban feleslegesen.

A Spider-Man: Edge of Time csúfos leszereplése után nagyon bíztunk benne, hogy a Csodálatos Pókember film mellé érkező játékadaptáció kiköszörüli a csorbát, és végre egy olyan programot kapunk, amiben élvezet a hálószövő bőrébe bújni. Hiába kaptuk meg azonban ismét a szabadon bejárható New Yorkot, a végeredmény ezúttal sem egy olyan játék, amire évek múltán is emlékezni fogunk.

A Worms: Revolution valóban egy új korszak kezdetét jelenthette volna, hiszen a Team 17 szakemberei végre komoly reformokat ígértek -- kár, hogy a széria 2012-es felvonása valódi forradalmat csupán titulusában tud hordozni.

Eljött a világvége. Ez a tény megváltoztoztathatatlan a Wasteland 2 univerzumában, ám az inXile fejlesztőcsapatának némileg mégis sikerült átírni a történelmet, és egy szebb, hangulatosabb apokalipszist varázsolni a radioaktív senkiföldje túlélőinek küzdelmes történetei köré.

Két hónappal a megjelenés előtt ugyan már volt lehetőségünk kipróbálni a Far Cry harmadik részét, és már akkor is látszott, hogy egy ígéretes játék van születőben, de a végeredmény még a korábbi tapasztalatok fényében is felülmúlta a várakozásainkat. Megérkezett 2012 legjobb FPS-e!

Manapság igazi fehér hollónak számít egy igazán jó, élvezhető űrstratégia. A műfaj nem tud maga mögött túl nagy rajongótábort, hisz a mai fiatal játékosok csak a lineáris „ide lövök, oda lövök” játékokat ismerik. Nem mondom, én is mindig várom a legújabbakat a nagy nevek közül, de felettébb örülök, amikor egy ilyen, egyedi gyöngyszem kerül a kezem alá. A Gratuitous Space Battles egy felettébb érdekes, aranyos, de végletekig elgyönyörködtető játék a maga nem túl bonyolult módján.

„Miután a több éves káosz füstje elült, gyakran tettem fel magamban a kérdést: vajon mi hajtotta az embereket, hogy részt vegyenek a mészárlásban? Hogy fegyvert ragadjanak és a másik ellen fordítsák? Erőfitogtatás volt mindez, hogy bizonyítsanak maguknak, ki az erősebb? Megmutatni a szülőknek, testvérnek, feleségnek, milyen jól áll az egyenruha? Esetleg a remény lebegett a szemek előtt, hogy a háborúból sikerül élve visszatérni és a fiúknak lehet esténként mesélni a vitrinbe kirakott kitüntetésekért végrehajtott küldetésekről? Netán a zsold tűnt vonzónak? Magam sem tudom a választ, ám a kezdeti lelkesedés érzése, mely bennem is égett, az ágyúgolyóktól szakadó végtagok és golyó szaggatta testek forgatagában hamar átadta a helyét a bizakodásnak, hogy nem az én nevem lesz a következő a halálozási listán.” (Scott Riley tizedes emlék-töredékei a II. világháborúról)

Amikor először hallottunk az Inversionről, azt hittük, hogy jó lesz, mert hát hogy lehetne elrontani egy olyan szuper ötletet, mint a szabadgravitációs játékmenet? Nos, a Saber Interactive megtalálta a módját: hagyjuk ki a játék legfontosabb részét.

Habár a horrorműfaj élvezetéhez szükséges egyfajta beállítottság, illetve hangulat, tagadhatatlan, hogy a stílus iránt igencsak nagy az érdeklődés. Nehéz megmondani, hogy miért vetik alá az emberek magukat önként a félelem érzésének -- talán az átlagtól való eltérésért, esetleg a „vissza az alapösztönökhöz” vágy miatt --, mindazonáltal az olyan rémtörténetírók, mint például Stephen King, több évtizede örvendenek népszerűségnek, nem is beszélve a több részt megélt Péntek 13-sorozatról, vagy éppenséggel a Kör című filmről. Természetesen a PC-s játékok területén is találunk olyan alkotásokat, melyek tartós rosszullétet vagy ijedséget okozhatnak a sötét szobában fülhallgatóval kikapcsolódni vágyóknak, amennyiben elmerülnek a Dead Space-ben vagy akár a Silent Hillekben.

A DmC: Devil May Cry a bejelentése óta osztja meg a sorozat rajongóit, és most kiderül, hogy mit nyújt a sorozat legújabb, teljesen újragondolt része. Pizza, szex, erőszak, poénok és rövid szavatosság... ezt hozta az új DmC!

Vannak olyan játékok -- mostanában egyre kisebb számban --, amelyek nehézségükkel eltántorítják az embert a játéktól. Vannak olyanok, amik pont nehézségük végett nem eresztenek. És van a lassan öt éves múltra visszatekintő stúdió, a Gaijin Games PC-re 2011 tavaszán megjelent produktuma, a Bit.Trip Runner.

Annyira jó lenne, ha végre jönne egy MMOG, ami felkorbácsolná az évek óta tükörsimán feszülő állóvizet a játékipar eme szegmensében. Ha végre jönne egy olyan játék, amelyben a hardcore- és a kocajátékos is megtalálja a számításait, ami egyaránt szórakoztató az első húsz és a kétszázadik óra után is. Az Age of Conan készítői most ismét tettek egy próbát ennek teljesítésére.

Egy év a játékiparban hosszú idő, és az, hogy a Ubisoft nem egy új Annót, hanem egy régi vágású expanziót jelentet meg a 2070-es évjáratú játékához, mindenképp dicséretes. És hogy a csomag megéri-e a beruházást? Nos talán két oldal elég lesz ennek megválaszolására...

Amennyiben kísérlet történik a számítógépes játékok történetének legvéresebb, legsokkolóbb (és egyben leginkább beszédes nevű) címeinek összeállítására, a Bloodnak kétség kívül ott a helye az elsők között. Az időközben a F.E.A.R. sorozattal is elhíresült Monolith első játéka ugyanis minden porcikájában megfelel azoknak az elvárásoknak, amit mondjuk egy belezős horrorfilmtől elvárunk: nyomasztó és kíméletlen, vérben tocsogó szervekkel jócskán megszórt képi világ, melyet hűen szolgálnak a kegyetlen sikolyok és az ijesztő zenei aláfestés -- mindez a pokoli miliő pedig hiteles hátteret nyújt egy túlvilágból visszatért lélek bosszúhadjáratának, melyben nincs kegyelem senki élőnek. És holtnak sem.

2010-ben a High Moon Studiosnak köszönhetően végre kaptunk egy ízig-vérig akciójátékot az alakváltó robotok főszereplésével, 2012 nyáron pedig megérkezett a folytatás, cikkünkből pedig kiderül, hogy a Fall of Cybertron megfelel-e a felfokozott várakozásoknak.

Az utóbbi években sem a játék-, sem pedig a filmiparban nem csengett túlságosan jól a Resident Evil franchise neve, de úgy tűnik, hogy a Capcom most képes lesz helyreállítani a sorozat megtépázott renoméját a sorszámát tekintve hatodik epizóddal.

Két és fél hónappal a konzolos megjelenést követően PC-re is megérkezett a Deadlight című platformer, ami elsősorban nem a játékélményével, hanem a sötét hangulatával nyűgözi le a játékosokat.

Az apokaliptikus környezetért rajongó játékosok örülhetnek, hiszen a Walking Dead után ismét zombis vizekre evezünk, ám ezúttal a platformer műfaj keretein belül.

A legszentebb szentéllyel -- ahol még masszírozni sem lehet -- és a Kába-kő nagyságával felérő, isteni ereklyeként tisztelt játékhoz nyúlni csak a legbátrabbak mernek. A Counter-Strike méhkas megbolygatása a Valve számára mégis kulcsfontosságú: most jött el az ideje a teljes modernizálásnak.

Minden nagy sportesemény megkapja a maga hivatalos játékát. A XXX. nyári olimpia hivatalos videojáték-verziója igazából a sportőrültek házibulijára való.

Sokan aggódtak amiatt, hogy a THQ nehézségei esetleg a Darksiders II befejezését és kiadását is érinteni fogják, de szerencsére nem így lett. A sorozat a vállalat egyik igazi hímes tojása, a kevés sikeres játékaik egyike – mi is odavoltunk az első részért, a másodikat pedig igazi áhítattal vártuk, de a végeredmény nem egészen olyan lett, mint amilyenre számítottunk.

Hiába övezte jó pár felleg a Sleeping Dogs létrejöttét, az eredetileg a True Crime széria harmadik részének készült program idén augusztusban végül révbe ért, és a telepítést követően a Guru szerkesztőségének jó pár tagját beszippantotta. Habár eredetiséggel a játék nem nagyon „vádolható”, a fejlesztést végző United Front Games olyan ügyesen ötvözte a más helyekről már ismert játékelemeket, hogy a Sleeping Dogs a nyári játékfelhozatal legkellemesebb meglepetése lett.

Még mindig megéri PC-s játékosnak lenni: a konzolos átiratok ugyan hajlamosak heteket, hónapokat késni, de a végeredmény általában egy, az eredetinél tartalmasabb, és mérföldekkel szebb termék lesz. Nincs ez másként az Awesomenauts esetében sem, amely ugyan még nem annyira bejáratott név, mint a DOTA vagy a League of Legends, de ez az új változat kiadásával talán örökre megváltozik.