Tesztek

Stílusokkal keverni, felbolygatni a megszokott alapokat veszélyes dolog, de sokszor kifizetődő. A magyar Most Wanted ráadásul nem érte be ennyivel, és ezen alapok alapjait is piszkálták kicsit. Bátorság nélkül nincs győzelem, tartja a mondás.

Senki sem értette, hogy alig két rész után miért mondott le teljesen a Kid Icarus sorozatról a Nintendo, de végre észhez tértek. Itt az új, mindent felforgató és megváltoztató, méltó utód!

Aligha láttam szívszorongatóbb játékot az Ulitsa Dimitrovánál. A német Kunsthochschule Kassel egyetem hallgatóinak az az ötlete támadt, miszerint a történelemórák unalmas percei után ők is megmutatják a társadalom problémáiról alkotott véleményüket, méghozzá úgy, hogy az ember lelkébe taposnak -- épp ahogyan egy bölcs filozófus tenné, aki a lelkiismeretünket akarja felébreszteni. Mégis mindez a mezítlábas utcagyereknek fog a leginkább fájni, aki szótlanul meséli el nekünk szomorú történetét.

Azt, hogy lehet még újat mutatni az ipar legöregebb műfajában úgy, hogy egyben tisztelgünk a klasszikusok előtt is, ismét egy független játékfejlesztő mutatta meg. Bár ezen csak ez lepődik meg, aki egy barlangban élt az elmúlt pár évben...

Míg egyes játékok szövevényes történetükkel, ragyogó grafikájukkal, vagy ritkább esetben innovatív megoldásaikkal hódítanak, addig akadnak olyan példányok, melyek a jól összerakott egyszerűségükkel tudják monitor elé szögezni a kikapcsolódni vágyókat, akár még napi szinten is. Jelen esetben az egyetlen kitétel, hogy a leendő fegyverforgató fogékony legyen az állandósulni látszó űrlényinvázió csapatalapú megrendszabályozására.

A jövőben játszódó történetek a legritkább esetben tárnak a néző elé napfényes, zöldellő erdők-mezők sűrűjében élő boldog embereket. Amennyiben hihetünk ezeknek a feltevéseknek, inkább számíthatunk gépesített, szürke metropoliszokra, ahol a természetnek már nem sok szerep jut, vagy éppenséggel egy harmadik világháborút követő káoszra, világégésre, ahol magányos harcosok és bandákba tömörült fosztogatók járják a pusztát élelem után kutatva. Mivel a fikciók száma igen nagy és tulajdonképpen csak a fantázia szab határt, miként is látjuk az elkövetkező évtizedeket, a számítógépes játékok készítői is gyakran nyúlnak ehhez a témához. A posztapokaliptikus miliőt leghitelesebben talán a Fallout-sorozat ábrázolta romos városaival, sivárságával és az emberéletet semmibe vevő banditáival, de hasonlóan nem ígér sok jót például egy másik alkotás, a Metro 2033 sem.

Hadvezérként győzelemre vinni a szövetséges seregeket a hidegháború alatt önmagában sem csekély feladat. Ha azonban a parancsnok figyelmét minduntalan a gyönyörű táj, a napszakok változása, vagy éppen a csapatait érő szőnyegbombázás látványa köti le, már-már lehetetlen. Úgyhogy gyönyörködjük ki magunkat, aztán csapjunk oda!

A PC-s off road zúzdára bizonyára még sokan emlékeznek, és nem csupán magyar vonatkozása miatt, hanem mert tényleg remek kis játék volt. Nézzük mire jutott a folytatás a debreceni szakértelem nélkül!

Művészek által készített, egymásba pakolható alakokkal és jellegzetes stílussal operáló, kedves játék. Mi az? Nem, nem matrjoska-baba, hanem a PC-re érkezett Stacking!

Ügyes mágusok dolgoznak a Sims-stúdióban: mindig előhúznak a kabátujjból valami olyan ötletet, ami miatt nem lehet teljesen a földbe döngölni az amúgy üres és önismétlő produkciót...

Egy rétegjáték, amely képes lehet meghódítani a szélesebb közönséget is. Klasszikus shoot ’em up, erős történettel, szintezett játékmenettel és káprázatos látvánnyal felvértezve, magyar és japán fejlesztők tálalásában.

A Lunar Flight újabb bizonyítéka annak, hogy kellő tehetség és egy jó ötlet mellett bagóból is remek játékot lehet összehozni, a brutálisan nehéz indie szimulátor ugyanis javarészt két tehetséges fejlesztő kemény munkájának eredménye.

A 19. századi Amerika Vadnyugatnak nevezett miliője számomra mindig is vonzó volt. Szívesen lettem volna magányosan vándorló cowboy, aki lován járja a végtelen prérit, olykor be-betér egy városkába, hogy lehajtson egy pohárral, ismerkedjen a helyi fehérnéppel, értesüljön az éppen aktuális aranylázról -- ezeknek a látogatásoknak általában az a vége, hogy hősünk vagy az őslakos indiánokkal vagy pedig a helyi banditákkal rúgja össze a port. A dolgok általában öntörvényű, a helyi „hatóságok” (legtöbbször az egy szál seriff) figyelmen kívül hagyásával történő elrendezése után pedig újabb porfészkek, újabb kalandok várnak a vándorra...

Minden a disznókkal kezdődött. Július 26-án a Disznó Köztársaság megbukott, és Vas Agyar tábornok ragadta magához a hatalmat. A nép örömmel és eufóriával vette tudomásul az eseményeket. Augusztus 1-én hivatalos kinevezésének ünneplése alkalmából a következő szavakat intézte a tömeghez:

Több évtizednyi tapasztalattal a háta mögött száll be az új erőre kapó szerepjáték műfajba a Capcom. Indul a nagyipari szörnyvadászat és a világmegmentés, egy sárkány uralta királyságban, innovatív ötletek egész sorával.

Kezdetben nem volt számítógép. A világ kietlen és üres vala. Aztán magyar közreműködésnek hála létrejött a komputer. Vele együtt megszülettek a platformjátékok. Játékgépekkel születtek, és velük is halnak meg. Super Mario, Donkey Kong. Klasszikusok. Felnőni melléjük embert próbáló feladat: vagy hihetetlen profizmus szükségeltetik, vagy valamelyik remekmű készítésénél asszisztáló alkotó áldásos tevékenysége. A Super Meat Boyt „elkövető” indie-fejlesztőcsapat még az első ikszét is csak távolról szemléli, mégis a játékukkal eltöltött idő alatt nem csupán a Mario szót felejtettem el majdhogynem, de olyan alapvető dolgokról is megfeledkeztem, mint a begörcsölt ujjaim, vagy a pixeldús grafika hiánya.

Feltettük-e valaha magunknak a korszakalkotó kérdést: számítógépes kalandozásaink során vajon hány alkalommal kellett már megmentünk a világot? Nos, aki nem volt rest, s összeszámlálgatta hőstetteit, most hozzáadhat még egy nevet képzeletbeli listájához, hiszen annak a Zombie Studiosnak az alkotása kerül terítékre, melynek pár évvel ezelőtt a Zork sorozat Nemesis epizódját, a Delta Force: Task Force Daggert, vagy éppen az America’s Army: Special Forcest köszönhettük. Modern környezetbe plántált akciójátékuk, a Shadow Ops: Red Mercury (a továbbiakban: SORM) címen került a boltok polcaira. Az Xboxról átírt PC-s változatban az Atari látott fantáziát, s a kiadó úgy döntött, nem kímélve a komputer-kommandósokat, piacra dobja a személyi számítógépes verziót is.

Half Life. Két szó, egy cím, egy legenda. A volt Microsoft-alkalmazottak által 1996-ban létrehozott Valve a szó legteljesebb értelmében játéktörténelmet írt, amikor 1998-ban megjelentette legelső játékát, a Half Life-ot. A program elképesztő sikert aratott, melynek titka egyrészt az volt, hogy a játék úgy aknázta ki a környezeti lehetőségeket, ahogy azt korábban nem sok FPS tette, másrészt pedig kitűnő történettel bírt: a játékos bele tudta magát élni a főhős fizikus, Gordon Freeman játékbeli szerepébe. A siker nagyságát jelenti, hogy a mai napig több mint kilenc és fél millió játékot adtak el belőle, és megjelenése után több mint ötven „Év Játéka” díjat kapott.

Minden világnak megvannak a hősei, és ha történetesen ezek egykor festett fémfigurák voltak, hát legyen. A táblás játékból készített taktikai eposzban orkok, farkasok és hibridek csapnak össze a fény erőivel...

Amennyiben az úgynevezett survival (túlélő) horror stílus gyökereit kívánjuk megismerni, alighanem egészen az 1992-ben megjelent Alone in the Darkig kell leásnunk; ez a játék egyesítette először sikerrel a kaland- és akcióelemeket úgy, hogy a játékos külső nézetből irányította a borzongató miliőbe helyezett karaktert, miközben kisebb-nagyobb logikai fejtörőket oldott meg és túlvilági szörnyekkel vívta magányos harcát. A játék azóta több részt is megélt és természetesen más alkotókat is megihletett: PC-s platformon a Resident Evil nem lehet ismeretlen név a stílus kedvelőinek, azonkívül a Dino Crisis vagy éppen a Blair Witch trilógia okozhatott „kellemes” perceket azoknak, akik szeretik a félelem érzését -- ám van egy másik sorozat is, amit mindenképpen meg kell említeni, ez pedig a Silent Hill.

Az Electronic Arts a háromszoros aranylabdás Lionel Messi mellé szerencsére némi valóságot is igazolt  utcai futball szimulátorának negyedik részéhez. A franchise újraértelmezése egészen jól sikerült, így indulhat végre a joga bonito!

A Combat Arms egy dél-koreai cég, a Doobic Studios terméke. A csapat eddig kizárólag MMOFPS-eket készített, első játékuk, a Heat Project csak Ázsiában jelent meg. Ezután felvásárolta őket a Nexon, és elkészült tesztem alanya, melynek több változata is megjelent, egy-egy nagyobb régióhoz (Korea, USA, Európa) igazítva.

Vajon mit csinál egy tökös fickó, ha a városban mindenki zombivá változott, és végre talál egy sörétest? – naná, hogy számára itt a karácsony. Arénaszerű felépítés, lokális kooperatív mód, némi humor, és hatalmas mészárlás következik, de mégsem happy end a vége…

Az utcákon járva-kelve és az elsuhanó (vagy éppen dugóban álló) kocsikat nézegetve a sok kommersz, mindennapos járgány mellett olykor megüti az ember szemét egy-egy feltűnőbb darab. Nem is feltétlenül a kilométerhosszú limuzinokról van szó, hanem a jobbára garázstuningolt, egyedi fényezésű kocsikról, lángnyelvekkel vagy egyéb mókás rajzokkal a motorháztetőn. Az ötlet valamikor a ’30-as években született meg Amerikában néhány versenyezni kívánó úriember fejében, hogy szeretett autójukat (leginkább Fordokat) kívül-belül némiképp megbütyköljék, és egymás ellen próbára tegyék. Ez a hullám aztán tartósnak bizonyult, mind a mai napig rendeznek kiállításokat a felspécizett verdáknak, újságok jelennek meg a témában, és jó pár filmet is (például a George Lucas rendezte American Graffitit vagy éppen a Grease-t) megihletett a téma. A számítógépes játékokról nem is beszélve…