Tesztek

Az indie-szféra egyik régóta várt játéka három év után végre megérkezett. Vessel, avagy hogyan lehet maradandót alkotni oldalnézetből, egy magasnyomású mosó felhasználásával.

A múlt hónapban már közöltünk egy hosszabb írást a The Darkness II egy korai verziójában szerzett tapasztalatainkról, azóta viszont megkaparintottuk a végleges változatot is, és tesztünkből most kiderül, hogy a játék beváltotta-e a hozzá fűzött reményeinket.

Emlékszem még, amikor a boltban leemeltem a CD-tokot a polcról, és mondtam, hogy ezt kérem. Már akkor pár ezer forintos akciós áron vettem, tehát jóval később, mint ahogy megjelent. Nagyon izgatott voltam, hiszen a legelső X-Wing és Tie Fighter óta nem hallottam jó Csillagok Háborúja űrszimulátorról, ráadásul azok még DOS alatt futottak, a grafika olyan volt, amilyen, és mivel az első 3D-s videokártyák ‘96 óta léteznek, csak az ezután megjelent játékokra lehet mondani, hogy élethűek -- nekem le is esett az állam, amikor a játék végén újraírtam a Jedi Visszatér utolsó, mega-giga űrcsatáját az Endornál.

Sokszor azon játékötletek aratják a legnagyobb sikereket, amelyek annyira összetettek csupán, akár a faék, mégis ezen egyszerűségükben rejlik nagyszerű mivoltuk. Ha azt mondom tower defense, mindenki kapásból fel tud sorolni jó pár címet, amelyekkel ideig-óráig el lehet ütni az unalmasabb perceket. Bárhogyan is nézzük, alapjáraton az efféle játékok leginkább a casual felhasználókat próbálják megcélozni, elég, ha az interneten fellelhető több száz különböző, változó minőségű flash-verzióra gondolunk. Mindez a felépítésükön is jól látszik: viszonylag rövid pályák egyszerű feladatokkal, az irányítás pedig néhány egérkattintásnál többet nem igényel. Mégis megvan az a varázsa a dolognak, amitől mind kíváncsian várjuk a következő kör megmérettetéseit, a következő felhúzható torony képességeit. Manapság pedig szaporodnak azon fejlesztőgárdák, akik látják a stílusban rejlő lehetőségeket, hiszen egyre komolyabban kidolgozott, teljes értékű megjelenések bizonyítják, hogy szükség van ezekre a tornyokkal megvívott harcokra.

A GoldenEye 007 lassan 15 éves múltra tekint vissza, az Activision pedig még 2011-ben gondoskodott róla, hogy a játék ne fusson ki a köztudatból. A baj csak az, hogy még a legjobb játékoknak is megárt a sokadszori felmelegítés.

A szimulálhatatlan szimulátora -- óriási robotok, hadviselés és menedzsment. Ha az emberiség jövője tényleg sötét és véres, csak a Mechwarrior miatt várjuk!

A konzolos debütálást követően végre PC-re is megérkezett a Candygun Games zombis játéka, ami a külső nézetes akciót vegyíti a tower defense stílussal. Jó móka az élőhalottak gyepálása, csak kicsit monoton.

Alig több mint fél évvel a Marvel vs Capcom 3: Fate of Two Worlds után, megérkezett a játék kibővített, tovább csiszolt, Ultimate verziója, és az egyszeri játékosban azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor most egy tökéletesebb játékot kapunk, vagy csak a pénztárcánkat akarják megint megcsapolni?

Sam Stone röhögve és több száz hektoliternyi vérrel-belsőséggel hozta azt, amit Duke Nukemnek legutóbb nagyon nem sikerült: a Serious Sam saga legújabb darabja ugyanis hibái ellenére is igen élvezetes retrohentelés lett.

Nehéz tesztet írni arról a játékról, amely már hivatalos megjelenése előtt (!!!) négymillió példányban kelt el, és jelenleg is fejlesztés alatt áll – a Minecraft 1.0-s verziója mindenesetre megérkezett, így névleg megérett a bevizsgálásra.

A Vita legbetegebb nyitócíme démonokkal, goblinokkal és hörgős metállal aláfestett pokoli kalanddal várja a játékosokat.

Van, mikor nem a leghangzatosabb címek nyújtják a legtöbb szórakozást. Az Everybody’s Golf nem tör hatalmas babérokra, csupán hosszú, és alapjában véve tartalmas játékélményt kínál. Mindenkinek.

Ha szereted a sportjátékokat, de a golf (vagy a foci) nem a te műfajod, akkor sem kell elkeseredned, ugyanis már Vitán is elérhető a maga nemében zseniális Virtua Tennis 4!

A Mortal Kombat sorozat valószínűleg nem szorul bemutatásra, hisz minden idők legmeghatározóbb bunyós játékairól beszélünk (na jó, a Street Fighter II-vel egyetemben). A Warner most újra kiadta a klasszikus részeket, bár jó kérdés, hogy kiknek a kedvéért.

Amikor Jin és Ryu végre összecsap, egy új korszak születik. Tudja ezt a Capcom és a Namco is, így új, közös sorozatukban igyekeznek erős kezdéssel lenyűgözni minket. Nem rossz, várjuk a folytatást...  

A verekedős játékok nem csak a nagy konzolokon élik reneszánszukat, de a handheld eszközökön is. Nemsokára érkezik a Vitás Mortal Kombat, az Ultimate Marvel vs Capcom 3 pedig a megjelenéstől nyúzható.

Öltünk orkot, tündét, sárkányt, sőt Középföldétől Azerothig minden elképzelhető életformára lecsapott már az MMO műfaj, de biztosan nem öltünk még egy Efritet sem. Ám ez a faj, és az Ezeregyéjszaka lényei sem kerülhetik el a gyászos sorsot, és ami a legszebb, mindezt ingyen, böngészőből…

A japán játékfejlesztés egyik legbetegebb, egyben legélvezetesebb játékcíme, a Katamari nem maradhatott ki a Vita kínálatából sem. A lehetőségeket ugyan kicsit megnyirbálták, de az élmény így is megmaradt.

A Flight Simulator szériát nyugdíjazó Flight a böhöm utasszállítókat motoros kisgépekre, a glóbuszt Hawaiira, a hosszú utazásokat pedig küldetésekre és szintlépésre cseréli, miközben a szimulációs vonal sietve, ejtőernyővel távozik a fedélzetről...

A 2010-es Shattered Dimensions nem volt kiemelkedő játék, de korrekt Pókemberes akciót garantált, és azt hittük, hogy a fejlesztő Beenox képes lesz ismét élvezhető Hálószövős játékot alkotni. Tévedtünk.

Rayman a nagy konzolokat és a PC-t már meghódította, ha pedig így belejött, akkor a Sony új kézi konzolja sem maradhat ki a sorból. Ha még nem játszottál vele, de van Vitád, akkor itt a remek alkalom a pótlásra.

A Tetris színekkel és kombókkal felturbózott „inkarnációja” PS Vitán is tiszteletét tette, és ahogy az lenni szokott, pillanatok alatt rabul ejtett minket.

Bár a havidíjas játékok piaca hatalmas, évek óta egyetlen program tartja uralma alatt a nyugati játékosok nagy részét: a World of Warcraft. Új játékosokat toborozni szinte már lehetetlen, így azoknak, akik szeretnének egy falatot a tortából, nem marad más választásuk, mint megpróbálni elcsábítani azokat a konkurenciától.

Közel két hónappal a Battlefield 3 megjelenése után kicsit lanyhult a lelkesedésünk a játék iránt. Az egyszemélyes hadjáratra már rá sem tudunk nézni, a multiból pedig vészesen fogynak a kibontható extrák, így az is egyre kevésbé képes lekötni minket. De szerencsére Back to Karkand címmel már itt is az első kiegészítő csomag!