Tesztek

Amikor Jin és Ryu végre összecsap, egy új korszak születik. Tudja ezt a Capcom és a Namco is, így új, közös sorozatukban igyekeznek erős kezdéssel lenyűgözni minket. Nem rossz, várjuk a folytatást...  

A verekedős játékok nem csak a nagy konzolokon élik reneszánszukat, de a handheld eszközökön is. Nemsokára érkezik a Vitás Mortal Kombat, az Ultimate Marvel vs Capcom 3 pedig a megjelenéstől nyúzható.

Öltünk orkot, tündét, sárkányt, sőt Középföldétől Azerothig minden elképzelhető életformára lecsapott már az MMO műfaj, de biztosan nem öltünk még egy Efritet sem. Ám ez a faj, és az Ezeregyéjszaka lényei sem kerülhetik el a gyászos sorsot, és ami a legszebb, mindezt ingyen, böngészőből…

A japán játékfejlesztés egyik legbetegebb, egyben legélvezetesebb játékcíme, a Katamari nem maradhatott ki a Vita kínálatából sem. A lehetőségeket ugyan kicsit megnyirbálták, de az élmény így is megmaradt.

A Flight Simulator szériát nyugdíjazó Flight a böhöm utasszállítókat motoros kisgépekre, a glóbuszt Hawaiira, a hosszú utazásokat pedig küldetésekre és szintlépésre cseréli, miközben a szimulációs vonal sietve, ejtőernyővel távozik a fedélzetről...

A 2010-es Shattered Dimensions nem volt kiemelkedő játék, de korrekt Pókemberes akciót garantált, és azt hittük, hogy a fejlesztő Beenox képes lesz ismét élvezhető Hálószövős játékot alkotni. Tévedtünk.

Rayman a nagy konzolokat és a PC-t már meghódította, ha pedig így belejött, akkor a Sony új kézi konzolja sem maradhat ki a sorból. Ha még nem játszottál vele, de van Vitád, akkor itt a remek alkalom a pótlásra.

A Tetris színekkel és kombókkal felturbózott „inkarnációja” PS Vitán is tiszteletét tette, és ahogy az lenni szokott, pillanatok alatt rabul ejtett minket.

Bár a havidíjas játékok piaca hatalmas, évek óta egyetlen program tartja uralma alatt a nyugati játékosok nagy részét: a World of Warcraft. Új játékosokat toborozni szinte már lehetetlen, így azoknak, akik szeretnének egy falatot a tortából, nem marad más választásuk, mint megpróbálni elcsábítani azokat a konkurenciától.

Közel két hónappal a Battlefield 3 megjelenése után kicsit lanyhult a lelkesedésünk a játék iránt. Az egyszemélyes hadjáratra már rá sem tudunk nézni, a multiból pedig vészesen fogynak a kibontható extrák, így az is egyre kevésbé képes lekötni minket. De szerencsére Back to Karkand címmel már itt is az első kiegészítő csomag!

A Lost tévésorozat óriási hírnévnek örvend az egész világon. Az első szezon sikerével beindult a széria szekere, és a készítők meg sem álltak hat évadig, miközben sorra döntötték meg az egyes országok nézettségi rekordjait. (Csak a CSI Miami előzte meg ebben a versenyben). Több millióan ültek le a készülékek elé epizódról epizódra, és izgultak a túlélőkért. A Lost népszerűségét az is mutatja, hogy a sorozatból könyvek, képregények jelentek meg, így nem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb videojáték is készül belőle. A Ubisoft Montreal vállalkozott a nehéz feladatra, hogy a szériához méltó alkotást dobjon a piacra, amit a rajongók nagy örömére 2008 elején meg is tett.

Mesébe illő látvány, rengeteg gondolkodtató kihívás és számtalan ügyességet igénylő akadály várta a játékosokat a 2009-ben megjelent Trine című játékban. Közel két évvel az első rész megjelenése után végre itt a folytatás, amibe minden bekerült, amit az előző részből hiányoltunk.

Bátraké a szerencse, tartja a közmondás. Igaz volt ez régen, amikor a hajóskapitányok ismeretlen vizek felé vették az irányt, és igaz ma is, amikor egy kiadó el mer szakadni egy brand meghatározó elemétől...

A Blind Mind Studios csapata egy űr RTS-sel próbálta megörvendeztetni a hányattatott sorsú rajongókat. Újító ötletek egyszerű csomagolásban, nem csak a keménymagnak, de főleg nekik.

Újabb királynak való herceg a tower defense stílus túltelített tróntermében - RPG elemekkel akar hódítani a Dungeon Defenders!

Ki lehet-e törni a szkriptelt akciójelenetek szürke monotonitásából? Persze, hogy ki lehet -- sőt, a Double Fine újra bizonyítja, hogy a 21. században sem csupán a brutalitás köré lehet felépíteni egy igazán jó játékot. Még akkor is, ha legújabb alkotásuk, a Costume Quest is hajlamos az imént emlegetett szürke monotonitásba veszni -- de ugyan kérem, senki sem, semmi sem tökéletes...

Manapság már nem számít ritkaságnak, hogy egy játékban olyan tartalmakkal futhatunk össze, melyek nem feltétlenül a kiskorúak szemének valók. A kis piros 18-as karika feltüntetése általában nem véletlen: halomra gyilkolhattuk egy városka lakóit a Postalban, kedvünkre pajzánkodhattunk a GTA-ban, gázolhattunk halálra minden járókelőt a Carmageddonban, bedrogozva bolyonghattunk az apokalipszis utáni Földön a Falloutban, és retteghettünk a nevéhez hű F.E.A.R.-ben -- az efféle művek kapcsán felmerül a kérdés, hogy valóban levezetik-e a feszültséget, vagy még inkább olajt öntenek a tűzre. Mindenesetre az erkölcstelennek, gusztustalannak mondott játékoknak remek reklámot jelent, ha egyes országokban betiltják a forgalmazását. Az orosz Mirage Lab első játéka is tartalmaz jó pár olyan jelenetet, mely alapján nem lehet kérdéses a megcélzott korosztály -- az ellenben erősen kérdéses, hogy kap-e az idő folyamán akkora figyelmet, mint fent említett társai...

Amióta csak az eszemet tudom, imádtam kártyákkal játszani. Emlékszem, mikor nagymamám a konyhai fiókból előhúzott egy pakli régi magyart, és megtanított vele „varázsolni”. Olyan négyéves lehettem. Valahol egy kockás strandpléden kaptam ki először makaóban, amin annyira megsértődtem, hogy visszavágó helyett inkább várat építettem a szétszórt lapokból. Aztán jött az iskola, ahol kezdetben csak tanítás után, később felbátorodva már a szünetekben (urambocsá’ órákon) vertük a blattot a srácokkal. De élénk fantázia ide vagy oda, a harsány snapszerpartik alatt Tell Vilmos sosem lőtte szíven a tök királyt, a Stüszi vadász nem ütötte bottal Fürst Waltert, és a téli tábortűz mellől sem szaladt senki mérgében kastélyt gyújtogatni...

Bár a Generationstől az eredetiség olyan távol áll, mint címszereplőjétől a kényelmes séta, a jubileumi etap így is az utóbbi évek legjobb Sonic epizódja lett.

Bizonyos fejlesztők évekig hitegetik a játékosokat azzal, hogy feltalálták a virtuális spanyolviaszt, holott csak önnön kreativitásuk határait próbálják feledtetni azzal, hogy innovációként hirdetik alkotásukat. A Beat Hazard alkotója, Steve Hunt egy ötlettel is képes forradalmat kiváltani, még ha az nem is több egy világvégi parasztlázadásnál.

Jó dolog, ha egy kiadó hisz egy franchise-ban, és megpróbálja életben tartani még azután is, hogy a korábbi sikertelenség miatt a fejlesztocsapat bedolt. De tényleg olyan jó dolog?

A Settlers: kicsi, vicces, szorgalmas fickók, akik közel húsz éve kalapálják össze a birodalmakat, és úgy tűnik, sohasem unják meg. A pékek, kovácsok, favágók és a többi mesterember 2012 január derekától ingyen és bérmentve robotol tovább a böngészőkben. Meg ahogy Móricka elképzeli...

Az Uncharted név az elmúlt évek során eggyé vált a minőségi játékszoftver fogalmával, és a PS Vita egyik nyitócímeként debütáló Golden Abyss sem hoz szégyent a rendszeresen év játékai címeket begyűjtő elődeire.

„Az ember ritkán felejti el az első alkalmakat. Nekem az a perc marad emlékezetes, amikor először fegyvert fogtam a kezemben. Persze, jó apám sokat mesélt annak idején az első világháborúról, de egészen más érzés egy esemény kellős közepébe csöppenni, mint ha csak elbeszélések alapján próbálunk valamit elképzelni. Az óceánon túlról, egy másik földrészről aggasztó híreket kapunk, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Országok közötti konfliktusok törtek ki, amiket a puszta szavaknál meggyőzőbb eszközökkel szükséges feloldani.” (Részletek Martin közlegény naplójából, Georgia, 1942 nyara.)