Mostanra már szerintem aki egy ideje olvassa a blogrészletemet a kezdetek óta, azt tudhatja, hogy a vakember is láthatja, mégpedig azt, hogy utálom a Valve minden művét, amit valaha készített. Pedig nem így van, mert vannak kifejezetten jó dolgaik, mint pl. a Half-life: Opposing force, az Episode Two, a Steam és most idén bemutatta a HTC Vive, mire is képes, de azt rögtön lekell szögeznem, hogy tényleg nem egy jó játékfejlesztő cég. Nem is értem, miért ezzel foglakoznak a kezdetektől fogva, hisz a Steam már régóta meglehetet volna csinálni 2002 elött és persze ott volt a WON, de még így is máig felvont szemöldökkel nézek minden technikai változtatásaikra és miközben ezt a cikket írom rádöbbenek, hogy mennyire elfogultak egy Valve cím hallatán. Sokan azt mondják azoknak az embereknek akiknek nem tetszik a Half-life, vagy a Counter-Strike széria, azoknak azt mondják, hogy akkoriban másmilyen elvárásokkal játszottak az adott játékkal. Őszintén szólva ez egy hatalmas nagy baromság, mivel a kitűnően jó játékot az teszi jóvá egyrészt, hogy időtálló, akár 1998-ban játszunk vele, akár 2016-ban. Csakhogy egy példát felemlítsek ott van a Starcraft, vagy a kiegészítője a Brood War, ami mind a mai napig szórakoztató, leköti az ember figyelmét és érdekli a történet, de akár a Metal Gear Solid 1. részétől a 3.-ig le lehet ezt mondani. Viszont a Half-Life 2 egyáltalán nem egy jó játék, de nem is annyira rossz, mint az elődje. És igen elértünk újra úgymond a ""fikázó"" blogszakaszra , kérdezheti is az ember, hogy akkor miért csinálok ebből az egészből egy blogsorozatot, ha úgyis mindent élvezhetetlennek mondok. Nos mert az elején elmondottakon kívül a vége felé lesz egy pár pozitív rész, de ez maradjon titok. A történet úgy kezdődik, hogy egy eléggé rémálom szerű látomásban láthatjuk G-man-t, aki szokásához híven a saját baromságát mondja, majd felkelünk egy vonaton és megérkezünk City-17-be, ahol a Black Mesa egykori volt fejese, Dr. Breen hatalmában van a város. Célja az, hogy az intézményben felfedezett technológiával és a földöntúli erők segítségével megteremtse az isteni erőkkel rendelkező embert. Mivel ez nagy munkálatokat igényel, ezért szabályozni kezdte az egész várost és egy csomó embert elvitt kísérletekre, a többit pedig szigorú felügyelet mellett tartja. Persze, mint minden ilyen sztoriban megalalkul az ellenállás és a Black Mesa egykori tagjaival együtt. Ott létünk elején a rend őrei elkapnak minket és vallató szobába visznek, de szerencsénkre ott van Barney a Blue Shift-ből, aki az ellenállás egyik tagja és kimenekít onnan. Kimenekítésünk után találkozunk Alyx-el és apjával Eli-al, valamint Kleiner doktorral. Nem sokkal találkozásunk után egy portálon akarunk átmenni az ellenállás bázisára, de meghibásodik a gép és a térben ide-oda ugrálunk, utána meg a város szélén térünk magunkhoz. Ezek a események után kb. a játék első negyede arról szól, hogy Alyx-ékhez próbálunk menni, de ne szaladjunk ennyire előre lóhalálában jöjjenek a pozitívumok. A játék még mai szemmel is nagyon jól néz ki. Azt nem kell vitatni, hogy az új motor, a Source nagyobb technikai ugrás volt, mint elődje, a GoldSource, viszont nem mondom azt, hogy ez volt az első igazi hetedik generációskonzolra érdemes grafikus motor, hisz azért volt ott egy ID tech 5 a Doom 3 képében és a Call of Duty 2 is büszkélkedhetet az IW motorjával, de ha ezt a hármat versenyeztetnem kéne, akkor a Source toronymagasan az első helyezet lenne. Az engine legnagyobb erőssége maga a fizika, ami tökéletes hangsúlyban van. Ha valami nem a rendeltetésének megfelelően működik, akkor a többi játékelem elfedi a hibát , de nem mindig.
A grafika másik dícsérelhető oldala az arcanimációk. Emberek, én még mai tripla A-s címeknél sem találkoztam ennyire életszerű és érzelmekkel teli arckifejezésekkel. Következő érvem pedig a fegyverek használata. Még az elején aggódni kezdftem, hogy mennyire kevés fegyver van a játékban, hisz a kezdetektől fogva előre tudjuk a half-life fegyvermennyiségéből tudjuk, hogy milyen lesz a játék, de itt most más a helyzet. Akármennyire is kevés a fegyverek száma, a hasznuk és teljesítményük kompenzál. A pisztoly gyenge, de pontos, a gépkarabély erős, de nagy a szórása és még nagyobbat rúg, de itt van még a forró betonvasat kilövő nyílpuska, amivel nagyokat lehet trollkodni és ott van még persze a Combat Shotgun. Igazából ezek azok a fegyverek, amiket legtöbbször használtam. A mesterséges inteligencia ugyan nem éppenséggel okos, de próbál kitérni, sosem áll meg és váltogatja a fegyvereit. Ellenségekből sincs új a nap alatt, csupán a régiek varriációi. De mivel ugye Valve játékról van szó, nyilván, ezért most jön a tömérdek hiba, amiknek a legtöbbje gyermekbetegség, azaz visszaköszönnek a sorozatban található hiányosságok. A történet meg merem kockáztatni, még az első résznél is laposabb, klisésebb. Annyira a régóta agyon használt történet vezetés használják az ""írók"", hogy egyáltalán mit látok itt. A karakterekre nem azt mondom, hogy nincsenek, de erősen érződik, hogy egy dimenziósak. Barney csak arra jó, hogy oda adja a feszítővasat, de ennyi, Eli csak kedves, Elyx meg magabiztos, de a legdurvább az egészben az Dr. Breen volt. Már elmeséltem, hogy mit akar ezzel az egésszel, de maga a gonoszkodására semmi oka nincsen. És hát Gordon, róla mit mondjak? Ugyanúgy nem beszél, nincsen személyisége és mondhatnánk, hogy azért, hogy mi éljük át azt, amit ő vele történik, de más játékok azért jobban ki tudták aknázni és szerintem jobban illett volna ide valami féle párbeszéd választhatóság. Viszont, hogy pozitívumként felhozzak valami az az, hogy végre nem szenved műfaji identitászavarban és csak is az akcióra fókuszál, sőt helyenként próbál horrorisztikus lenni. Szóval pozitívum az akció, a látvány, a fegyverhasználat, szóval hozta az FPS-követelményt, viszont. Újra kiemelnék egy másik kihagyott ziccert, ami nem más, mint a vége. Elyx-el bejutunk a Citadel-be, ahol ugye a reaktort kell elpusztítani. Sikeresen meg is tesszük ezt, újra meg áll az idő és G-man előbukkan, hogy gratuláljon nekünk a küldetés sikeres végrehajtásáért és megsimogatatja a buksinkat( na jó, ez nem történt meg) és ott hagyj minket a francba. Ennyi, nem történik semmi, csak ott hagyj, semmi katarzis. Elmesélem én a 2004-es felhozatalból én három játékot vártam. A Doom 3-at, a Half-life 2-t és a Prince of Persia: Warrior Within és már be kell látnom, hogy legjobban a Doom-al jártam jól. Az újításain belül is megtudott maradni Doom játéknak. Végülis a történet ugye epizódikusan folytatódott Half-life:Episode One néven, de ezért elkérnek egy teljes játék árát? Úgy, hogy itt befejezetlen maradt a játék története? Hogy Gabe azt mondja, hogy úgyis megveszik a folytatásokat?! És, ha bejelentik a harmadik részt akkor én ott leszek és ha kiadják akkor én valamelyik torrent oldalról letöltöm és nem veszem meg. Na akkor végig fogom játszani, el mondom majd itt a véleményemet róla és ezt fogom mondani. Nesze Gabe Newell !