Ebben az egyetlen bejegyzésben foglalom össze minden 2022-vel kapcsolatos tapasztalatomat. A séma a szokásos: A legjobbak, a legrosszabbak és a zene.
Kezdjük a legrosszabbakkal, illetve azok kihagyásával. A helyzet az, hogy az előző évvel ellentétben nincs semmi olyan, amit külön kiemelnék egy listában. Voltak középszerű, vagy épp csalódástkeltő tapasztalataim, de annyira egyik sem volt kirívó eset, hogy külön még ki is szeretném emelni őket.
Tehát akkor ugorjunk is át a következő napirendi pontra, azokra a zenékre, illetve játékok zenei anyagára, amiknek az év során a legjobban sikerült elkapniuk engem.
Kezdjük az Astral Chain-el, ami nekem csak egy szó-szó játék volt, de ha valamit, akkor a zenéjét azt nagyon eltalálták. Például egyetlen bossharc három szakaszát sikerült háromszor marhajól aláfesteni: Jena Anderson, Jena – Rebellion and Salvation, és a Jena – Catastrophe. Akkor pedig ott van még a Dark Hero férfi és női változatban, a The Only One, és a végső bossharc Noah Prime-ja is telitalálat volt.
A Coda Vein az animés Dark Souls, ami többek között zenei hangzásból is kölcsönzött, csak a bom*****tikusságot csavarta fel tizenegyre. Leginkábbis így jellemezném a Code Vein zenei anyagát: Grandiózus. Ugyan sok mindent nem raktam be belőle a személyes zenei listámra, mert annyira azért nem egészen az a stílus, amit külön hallgatnék, de az egész játék során baromira magával tudott ragadni a zenéje. Itt van két nagyon jó példa. Az Extremum Belli és a Return of the Knight – Dense Macabre. A személyes kedvencemet pedig majd lejebb.
Ugyan nem most játszottam először, de nemrég újrajátszottam a Call of Duty sorozat egy részét, és meg voltam lepve, milyen jól eltaláltak volt a harmadik rész egye számai, gondolok itt elsősorban a Road to Chambois-ra és a címzenére.
A Rune Factory 4, annak ellenére, hogy nagyrészt egy farmolós lazulósabb játék volt, a harci részeket kifejezetten kapós zenékkel sikerült megtámogatni. Mondjuk elvileg jórészük a harmadik részből lett átemelve, és újrakeverve, azonban nekem ott nem volt szerencsém hozzájuk, szóval itt kerülnek felsorolásra. Itt van a We Can Do It!, a Sarcophagus és a Selphia Wind Dragon, de a nem csak a csatanóták lettek jók, de a lassabb és érzelmesebb számok is, mint a Wind Dragon’s Tears, de a Sercerezo Hill terület témája is kifejezetten jól szól.
Megmondom, nagyrészt nem voltam elájulva a Cyberpunk 2077 zenjétől. Kive azt, ami a rádióból szólt, mert az marha jó volt. Gondolok itt például a Resist & Disorder, a Den of Degenerates és a Reaktion című számokra.
A Fate széria pedig még mindig ontja magából a jobbnál jobb muzsikákat, a Grand Order mobiljáték továbbra is szállítja a minőséget. Elég, ha csak az Olympus fejezet sima harci zenéjére gondolni, vagy éppen a Zeus, vagy Wodime elleni bossharc alatti számokra. Az Spring Emotion is kapós, de a prímet a Gudaguda eventek utolsó csatáit aláfestő zenék viszik, a Nemesis of Divine (erről lejebb) és a másik, aminek nem tudom a nevét, mert az angol címeit ezeknek a zenéknek nem egyszerű megtalálni (meg néha magukat a számokat sem).
Bár nagyrészt jóra sikeredett a Little Busters! zenei anyaga, leginkább két szám fogott meg engem, ezek Kanata és Sasami személyes témai a Will & Wish és a Cat, Glass, and the Round Moon.
A Persona 5 Royal játékból csak úgy ömlik a nagybetűs stílus, amihez a zene is ad rendesen. Elég csak az olyan pergősebb számokra gondolni, mint a Take Over, a Willpower, az Awakening, a Blooming Villain, vagy az egyik nagy bossharc témája a Rivers in the Dessert. Azonban a lassabb számokat is nagyon eltalálták, mint amilyen a Regret és Sunset Bridge, és a különböző dungeonok aláfestő zenéi is igen bejövősre sikeredtek, mint a Price, a Sweatshop és az Ark. A személyes kedvenceim mondjuk a Confrontation és az I Believe.
Ha pedig a pedig az abszolút kedvenceimet kellene az évből felsorolni, akkor az ez a három szám lenne.
A Persona 5 Royal I Believe című száma vezeti fel a játék utolsó bossharcát, és egész egyszerűen tökéletes.
A Fate Grand/Order Gudaguda 4 eventjének végső csatája alatt jelenik meg a Nemesis of Divine és valami baromi epikusra sikeredett.
A Code Vein főcímzenéj viszi nálam az első helyet a 2022-es évben halott zenék közül. Egyszerűen valami elképesztően jóra sikerül, nem is beszélve a már korábban is emlegetett bom*****tikusságról.
Akkor pedig jöjjön a tényleges toplista a kedvenc 2022-ben játszott játékaimról:
7. Code Vein
Ugyan meglátásom szerint a történetből sokkal többet ki lehet volna hozni, illetve van egy két érdekes vagy épp elcsépelt megoldás, de az egész játék világa és atmoszférája jóval komorabb, mint amit Jrpg-től megszokhattunk. Ez pedig azért kellemes felüdülés lehet, és helyenként egész megkapó is. A játékmenet pedig remekbeszabott, jól használták fel a soulsborne receptet, ami karakterünk nagymértékű testreszabhatóságában csúcsosodik ki. Még egy AI társat is vihetünk mindenhová magunkkal, aki meglepően hasznos is tud lenni, így a játék soulsborne ellenére sem feltétlenül annyira nehéz.
6. Rune Factroy 4
Az első ilyen faromolós life-sim játékom, és értem mit esznek rajta az emberek. A játékmenetnek megvan egy nagyon magával ragadó ciklikus volta, ahol minden reggelt az ültetvényeddel kezdesz, majd onnan térsz át vagy ezer másik tennivalódra. Mert bizony a földművelés mellett egy sereg másféle tevékenységgel is foglalkozhatsz, még egy fapados harcrendszer és történet is helyet kapott a játékban. Ugyan ezen tevékenységek nagyrésze elég egyszerű, ha jól kevered őket, akkor a Rune Factory 4 hosszú órákra változatos elfoglaltságod lesz.
5. Prey (2017)
Ugyan a történet annyira nem fogott meg, tekintve, hogy nem sok minden történik cselekmény szintjén a játék elejét és végét kivéve, már azon kívül, hogy A pontból megyünk B-be. A játékmenet viszont szinte tökéletesre sikeredett. A helyszínül szolgáló űrállomás felfedezése, túlélése, és az immersive-sim játékélmény viszont remekbeszabott, ha egyszer elkap, akkor el sem ereszt addig, amíg azt nem veszed észre, hogy nincs mire költeni a skill pontjaidat, és gyakorlatilag a játék végén jársz.
4. Little Busters!
Igen, ez nem is játék, hanem vizuális novella, de az egyik legjobb élmény, amihez 2022-ben szerencsém volt, tehát itt a helye. Ugyan megvannak a maguk erős pillanatai, nem is magát a sztorikat, vagy épp a főszálat emelném itt ki, hanem azokat a karakter interakciókat, amelyek az egészet behálózzák. Szereplőgárdánk valami fenomenálisra sikeredett, persze ha sikerül megkedvelnünk őket, az ő kalandjaikat és baromkodásaikat követni marha szórakoztató. Még kisebb minijátékok is színesítik az élményt. Nem azt mondom, hogy bárkinek ajánlható, egy nagyrészt slice of life műről beszélünk, ami ráadásul baromi hosszú is, ez az eddigi leghosszabb VN, amihez szerencsém volt, egyben azonban az egyik legjobb is a kategóriájában.
3. Cyberpunk 2077
A megjelenés körüli fiaskótól itt eltekintek, abban nem volt részem, 2022-re ez a játék (legalábbis nálam) nagyobb problémák nélkül ment. Night City világa valami elképesztően elevenedik meg előttünk, ahogy megismerjük a világot, a szlenget, a technológiát és a különböző egymással vetélkedő frakciókat. A játékmenet nagyobbrészt kifejezetten jó, de az igazi győztes az a főtörténet és annak karakterei. Mondjuk én örültem volna, ha a sztori közepe kicsit többről szól és hosszabb, de egyhamar nem fogom elfelejteni a Jhonny Silverhand-el eltöltött kis kalandunkat.
2. Chicken Police
Az év legnagyobb meglepetése számomra, semmit nem vártam tőle, erre nemhogy jó volt, hanem baromi jó. Noir, detektívsztori állatokkal? Furán hangzik, pedig a készítők nagyon is komoly történetet hoztak ki belőle. Ami talán nem a legkiszámíthatatlanabb, illetve rengeteg jól bejáratott közhelyet használ, de a készítők nagyon jó érzéssel gyúrtak ezekből a jól ismert elemekből valami kifejezetten szórakoztatót. A prímet a dialógusok viszik el, a két főhősünk adok-kapokját órákig tudnám hallgatni.
1. Persona 5 Royal
Ez a játék annyira van közel a tökéleteshez, amennyire játék csak lehet. A főcselekmény végig lebilincselő, a szereplők és a történeteik mind remekek. A life-sim rész még száz óra után se untatja az embert, márpedig 159 óra után hivatalosan is ez a leghosszabb játék, amihez eddig szerencsém volt. Még a harcrendszert is sikerült élveznem, mert az az előző két részben annyira nem fogott meg. Mondjuk azért, nekem a harcrendszer azért kifújt száz óra fölött. Apróbb problémák ellenre is a Persona 5 Royal az egyik legjobb játék, amivel játszottam. A fantom tolvajoknak az én szívemet is sikerült ellopnia.
So cool! I like your post