Még szerencse, hogy engem anyukám mindig bevont a főzésbe, így elég korán megkedveltem a konyhát. Hagyott kísérletezgetni, nem szólt bele mindenbe (kivéve amikor a fél krumplit lepucoltam a krumpliról), és mivel akkoriban számítógép híján rengeteg szabadidőm volt, unaloműzésnek sem volt utolsó dolog. Az alkotás öröme ügye bár… 10 évesen már gyűjtögettem a recepteket (kis füzetbe beragasztottam a Nők Lapjából és Rakéta újságból kivágott heti recepteket, meg anyukámmal felírattam azokat, amiket a TV-ben hallottam), volt Pom-pom főz szakácskönyvem, meg rendeltem ilyen hülye főzőkártyákat is. Na jó, ennyit erről, még a végén elérzékenyülök. A lényeg, hogy ti se legyetek restek és tanuljatok meg főzni. Ki tudja, milyen nővel hoz össze benneteket a sors…