Mindegy, hogy milyen játékról van szó, a lényeg mindig ugyanaz. Nem érzem jól magam európai szervereken. Ilyen hisztis vagyok, na!

Ennek persze több oka is van, de a lényeg, hogy szívesen feláldozok 50-80ms lagot annak érdekében, hogy sokkal jobb hangulatban teljenek azok a percek, amit a számítógép előtt töltök. El is mondom, miért, de előtte egy kis bemelegítő, rólam.

Az első játék, amit amerikai szerveren játszottam valamilyen MMO lehetett, talán az Ultima Online. Aztán jött az Everquest, nagyjából az első igazi MMO-játék, ami annak ellenére magával ragadott, hogy még nem voltak igazi küldetések. Minden esetre jól elvoltunk, Lilyvel és többiekkel, kergettük a rézpénzt dobáló kígyókat, öltük az orkokat, beszélgettünk a Magic the Gatheringről.

A Star Wars: Galaxies-nél már azonnal amerikai szerveren indítottam a karakteremet, de gyorsan meg is bántam a dolgot, ugyanis az időeltolódás miatt napközben teljesen kihaltak voltak a szerverek. A dolog legnagyobb előnye az volt, hogy ez idő alatt rengeteg angol tudást szipkáztam magamba, na és persze a fontos MMO rövidítések nagy részét is itt tanultam meg. LFG, /W ME, WTS, ezekből is van néhány.

Udvariasság? Mi az?

Aztán jött a World of Warcraft, a nagy vízválasztó. Milliók csatlakoztak a játékhoz, hamar megteltek az első szerverek, melyek közül egy olyan európai szerverre kerültem, ahol főként orosz és bolgár nemzetiségű játékosok gyűltek össze. Ekkor kaptam az első hidegzuhanyt a nyakamba, ugyanis arra számítottam, hogy ugyanolyan kulturált körülmények közt zajlik majd minden, mint a béta folyamán. De nem így történt.

Számtalan alkalommal nindzsáztak el cuccokat a partitagok, lenyúlták az orrom elől azt a bosst, aki miatt fél órát kaszaboltam magamnak az utat, megloptak, aztán a pofámba hazudtak, valamint a guildünket is kirabolták, hogy aztán valódi pénzért tovább adhassák értékeinket valamilyen kínai farmernek. Más kultúra, más viselkedés norma. Értem én.

Sajnos ugyanez elmondható volt más, keleti játékosoktól telített szerverekről is, köztük a Magyaroknak is elég csúnya híre lett saját kis birodalmukban, az Arathoron. Első nagyobb guildem ezért egy Hollandokból, Angolokból, Svédekből álló csapat lett, ahol egy olyan videlkedési szakadékot kellett átugranom, ami még számomra is óriási volt.

Furcsa volt látni, hogy mindenki kedves, udvarias, tisztelet tudó volt a másikkal, és a negatív hozzáállást hírből sem ismerték. A vezetők különösen példamutatóan viselkedtek, nem a legnagyobb szájú, legmilitánsabb barom volt a guild élén, hanem egy olyasvalaki, akire mindenki felnézett. Persze szigor nélkül szétesett volna az egész, szóval volt abból is rendesen. Egyszer például az történt, hogy a 82. próbálkozás után megjegyeztem, hogy "ezt a bosst képtelenség leverni ezzel a csapattal", majdnem repültem is a guildből (pedig fő-tank voltam).

Rengeteget tanultam tőlük, a játékban eltöltött 3-4 év alatt kiirtottak belőlem egy rakás pesszimizmust, negatív hozzáállást, valamint angol tudásom is olyan szintre fejlődött, hogy a végén már ventrillon is simán beszélgettünk egymással a mindennapi életről.

 
Egy igazi klasszikus, törlik a srác WoW-accountját

Angol a hivatalos nyelv? Haggyá' má'!

Talán a legbosszantóbb az volt, hogy a fent említett EU-szervereken sokan nem vették a fáradságot ahhoz, hogy a hivatalos nyelven kommunikáljanak. Repkedtek a mindenféle cirill betűs üzenetek a főcsatornán, a partikban, hiába kérlelte mindenki a játékosokat, hogy angolul beszéljenek, nem igazán sikerült nekik. Valamilyen szinten ezt is udvariatlanságnak tartom, ha a többség előtt olyan nyelven beszél az ember, amit nem értenek.

Battlefield, CoD, stb.

Sajnos a fenti tendencia nem MMO sajátosság, ugyanez a helyzet több akciójáték esetében is. Ott van például a World of Tanks, ahol az angol-tudás hiánya annyira bosszantó volt, hogy inkább le is szoktam arról, hogy kérjek vagy javasoljak valamit a csapattól/csapatnak. Egyszerűen a többség nem beszél idegen nyelven, s ez nemcsak a kommunikációt nehezíti meg, de a játék alapvető megértésével is gondja van azoknak, akik képtelenek felfogni a tutorial üzenetek mondanivalóját. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően a World of Warcraftban egy-egy komolyabb képesség megértése is sokaknak nehezen, vagy sehogy sem megy.

Megfigyeltem, hogy amerikai szervereken például sokkal többen használják a spotting parancsot a Bad Company 2-ben, mert megértik, amit a rádióüzeneteken keresztül hallanak. "Spotted an enemy sniper, watch out!". Vagy "Mines spotted!". "Enemy vehicles ahead, call the AT-guys." Meg ilyenek. Gyorsabban reagálnak a játékosok, nem hisztiznek annyit, és kevesebb a negatív hozzáállás.

Ez a pohár félig üres

Egyébként az egyik legszomorúbb dolog az, hogy a kelet-európai játékosok sokkal inkább panaszkodósabbak, rosszkedvűek, mint a nyugati társaik. A Magyarok különösen, érdemes elolvasni egy-két rajongói Facebook-oldalt, vagy fórumot, kész katasztrófa az egész. Sokkal könnyebben látják meg a dolgok sötét oldalát, mint a világosat. Jó példa erre a Battlefield 3 bétája, ami összességében hihetetlen hangulatos, jó játékot mutatott be. Persze tele volt bugokkal is, amiket kijavítanak majd a végleges változatra, de ezt már senki nem akarta meghallani. Csak a rinya ment mindenhol, hogy "ez így szar, az úgy szar", már az olvasásuktól is elmegy az ember életkedve.


Kit érdekel, hogy összességben rohadt jó játék?
 Panaszkodni sokkal egyszerűbb, hátha okosnak hisznek érte...

Na szóval ha választani lehet, én maradok a US szervereken. Lehet, hogy hisztis, túlérzékeny picsa vagyok, de számomra már betelt a pohár. Szeretnék kellemesebb körülmények közt játszani olyanokkal, akik értik, hogy miről megy a csevej, és nem panaszkodják teli a fél világot.