A zseniális (erről már sikerült megbizonyosodnom jó pár óra játék után...és még közel sem láttam mindent) expanzió debütálása előtti utolsó órákat a Westend Media Markt-ja előtt töltöttem két cimborám, plusz pár száz (bár inkább ezer) WoW rajongó társaságában. A poénáradat már kezdés előtt garantált volt, hiszen Javi, az osztálytársam (bár, ha így folytatja tanulmányát, hamarosan csak volt osztálytársam :D) is kilátogatott, és szolgáltatta a humorbon-bonokat, miközben haverommal, Bakieeval kapkodtunk levegőért, annyit röhögtünk az előadásain. Enélkül is bőven elteltünk volna a műsorral, ám így még szélesebb mosollyal távozhattunk a plázából.

Mert bizony a CD Projekt nem szégyenkezhet, remek programokat dobott össze, amelyet - úgy vettem észre - a közönség nem értékelt. Mikor elhangzott néhány szervező neve a sorokból egy enyhe taps hallatszott, és a Gamestar-os BZ-nek (ki mellesleg a műsorvezető szerepét töltötte be) kellett bíztatnia a nagyérdeműt a taps-o-meter telítettségének maximalizálása végett. Amint ez megtörtént, kezdődött a rekeszizom torna Aranyosi Péter diktálásával, WoW-poénokkal, oltásokkal teletűzdelve. Ugyanis kaptunk a pofánkba mindent, bemutatták a Nő elnevezésű új fajt, a World of RealCraft kiegészítéseként, melyekről a WoW-osok ezidáig csupán hallottak, látni nem látták őket. Felsorolni is nehéz lenne azt a rengeteg jó poént, melyeken dőlt a nép, vagy ha éppen betalált, akkor csak arcát kezébe temetve, nevetett az összes fanatikus.

A jókedv kölcsönös volt: pozitív élményeket kimutató bekiabálások is voltak szép számmal; az egyik résztvevőt még egy Quest-adó baseballsapkával is megajándékozták, annyira humoros megjegyzést tett. A szokásos "For the Horde/Alliance" hallható volt, nem is egyszer; bár a hangskálán érezhető volt, hogy a közönség nagy része Hordás játékosokból tevődött össze; persze a baráti körrel próbáltuk valamelyest kompenzálni a dolgot, és torkunk szakadtából ordítottuk a jelmondtatot. Most sem hagynám ki, úgyhogy: "For the Alliance!"

Aztán jöttek a vetélkedők, melyeket csak azok tudták értékelni igazán, kik elérték a 70-es szintet, melyet ugyebár azóta 80-ra maximalizáltak. Bossfight-okat (nagy életerőponttal rendelkező, hihetetlen kincseket rejtegető főellenfelekkel vívott harcokat) mutattak be, melyeken személy szerint - mint a játék világának egyik specialistája - ismét jókat röhögtem; az egyszeri érdeklődő azonban nem hiszem, hogy sokra értékelte e programot. A röpke 2 perces tánctanfolyam is jó volt - én a mai napig nem tudtam megtanulni az éjtünde (alias Michael Jackson) táncát, a színpadon teljesítő két játékos azonban szép összehangban nyomta a dance-et (nem belekötni ebbe a kifejezésbe, csupán elkerültem a szóismétlést :D)

Aztán jött a zenekar, tagja pedig: Jain Proudmoore, Highlord Bolvar Fordragon, Audin Wrynn, illetve Magni Bronzebeard. Nah, itt már enyhe izomlázam volt; amolyan Level 70 (ami most már 80) Elite Tauren Chieftain-feelingem volt e koncertről. Először is jöjjön a fejhajtás, ugyanis kevesen vállalták volna be, hogy jelmezben izzadva pörgös számokat adjanak elő; a másik pedig, (lényegtelen milyen eszközökkel érték el, de...) olyan hangulat töltötte be a teret miközben zenéltek, hogy csak gratulálni tudok nekik, a végén pedig maga BZ is beállt egy duettre. A murlock itt is kihagyhatatlan volt: egy kalapban, és sétapálcával a kezében táncolt a színpadon, míg Magni a törpök ura a földön állva dobolt, így keltve a légura-hegy lakóira jellemző méret illúzióját. Ez tartott körülbelül 23:20-ig.

Aztán az est egyik kritikus pontja következett, a jelmezverseny. Féltem eleinte, hogy pár versenyzőnél nem lesz több, ám ezen feltétlezéseim alaptalannak bizonyultak, mikor megtekintettük a közel két tucatnyi versenyzőt és ruháikat. Egy-két rajongó rögtönzött kosztümétől eltekintve, a felvonulás rendkívül impresszív volt. Volt itt tündelány harcos, pengével a kezében; mágus felszerelkezve hatalmas smaragd bottal; de láthattunk élőholt boszorkányt, tünde druidát, sőt néhány harcos és egy paladin is tiszteletét tette. Utóbbinál a vállvas, előbbinél pedig az eredeti láncing volt az ami meglepett, és meggyőzött.



Panoráma Samsung Ominával felvéve...mert a haverom megteheti :D

Aztán eljött a pillanat: visszaszámlálás 3...2...1 és özönlik a nép. Jah, hogy nem özönlik a nép...mindezt azért, mert a Westend négy sarkán túl, valahol az üveghegyen kígyózik a sor. Mikor ezt haver meglátta 5 percen keresztül csak ordított, és száját hagyták el a legcifrább káromlások, azzal kapcsolatban, hogy ki kivel töltsön el egy éjszakát és ehhez hasonlók. Aztán körülbelül 40 perccel a premier után beszereztem a saját egyszerű példányom, haverom pedig a Gyűjtői Változatért pengetett ki 22 ezrest.

Elégedetten hagytam el a WestEndet, ám nem azért, mert sikerült megszereznem az utóbbi év egyik legtöményebb kiegészítőjét, hanem mert végre valahára a színpadon olyan műsort láthattam, mely szórakoztatott, és eszembe nem jutott, hogy csupán pár óra alvás jut arra a napra, és már pakolhatom tele az iskolatáskát. Szerintem ennél nagyobb dicséretet nem mondhatok, úgyhogy lezárásnak csak annyit, hogy: Köszönjük CD Projekt.