Most ezt a postot nem tudom minek kezdtem el írni, mert lehet inkább egy pszichológust kéne felkeresni.. Tovább menve vissza már csak az hiányzik, hogy még néhány retro játék is előkerüljön..
Előkerestem olyan dalokat amit még gyerekkoromban hallottam és rég el kellett volna felejteni. Lehet kéne szereznem egy rádiót és arra a bizonyos adóra behangolni..
Nem érzem magam jól a mostani bőrömben. Egyfolytában valami művészi után sóvárgok, valami vizuális vagy audiovizuális gyönyör után. Rakogatom össze az új telefonom, de nem lelem benne örömöm. Tudom, hogy működni fog és tele lesz a két gigás memóriakártya Exotic (aki nem ismerné és elmúlott legalább 24, az ássa el magát..) számokkal.. és megint az fog eszembe jutni, hogy akkor jobb volt, mint most. Akkor semmim nem volt és mindent akartam, most tán mindenem van és semmit sem akarok.
Talán a sok koczkulás vitt engem is erre az útra, tán valami más. Bár nem hiszem ez estben, hogy ennek bármi köze is lenne ehhez. Nem értem: én miért nem tudok azzal a sok nyálas köcsöggel a diszkóban jól ellenni? (bocs, aki nem érzi úgy diszkós létére hogy az, attól elnézést..
). Nekem miért nem jó az ami másnak? Nem is tudom mitől vagyok ilyen szerencsétlen....de szerencsém van. Aki személyesen ismer a nem vesz észre semmit. Jól leplezem, hogy totál nem érdekelnek az idióta vicceik, vagy sértéseik. Jókat nevetek rajtuk, mintha tényleg vicces lenne, pedig néha szánalmasan gyenge egy-két ember színvonala..
Most majd jön pár nyomi, aki azt hiszi hogy "emos" vagyok és fel akarom vágni az ereim, meg ilyen hasonlók. Hát eszem ágában nincs, mert félek is és annál magasabb szinten tisztelem az életet. Soha nem az fordul meg a fejemben, hogy mi az, amit magamtól elvehetnék, hanem az, hogy mi az amit más vett el: az idő, a távolság és egyéb gyarló és mihaszna emberi dolgok.
Most ha ezt olvasod, nem várom hogy megérts vagy együtt érezz. Inkább tartozz azokhoz, akik felszabadultan és vidáman élik az életüket és nem érzik azt amit én. Mindet elvesztettem, ami fontos volt a csonka családomon kívül, amit kaptam helyette, arra nincs is szükségem. Van jó gépem (viszonylag), csúcs mobilom.. és nem érdekel. Mások mindent megadnának néha ezért, de remélem ha megkapják nem jönnek rá, hogy ennek baromira semmi értéke nincs. Az életed nem lehet pénzel lemérni vagy azzal boldoggá tenni és nem lehet megfizetni egy barátságot sem.
Szaporíthatnám a szót, de mint mondtam is magam sem tudom miért írom ezt. Túl fiatal vagyok mások szerint ehhez még, magam szerint úgy érzem néha mintha 90 lennék és szeretnék újra inkább 10 lenni. Önfeledten játszani naphosszat, hogy aztán hazatérve várjon a család a vacsorával, ahogy régen..
Ez helyett azt kaptam az élettől, hogy haza jövök: vár egy gép, ami előtt a koczka fajtán egész nap gubbaszt...hát ez van srácok, csajok. valahol jól elqrtam, nem kicsit..
Fiatal vagy? Az. Meg én is. Pihenj egy kicsit, nézz szét arrafelé, amerre még nem kalandoztál, vagy amivel nem foglalkoztál. Ne csak a telódat rakosgasd, hanem próbálj ilyen-olyan dolgokon változtatni, hátha kiderül, hogy mi okoz zárlatot önmagadban.
Lehet, hogy csak begubóztál az általad eddig favorizált dolgok miattt, nálam ez nehezebb, mivel akkora az érdeklődési köröm, hogy nem is tudok egyszerre mindennel foglalkozni, mindig van egy-egy fellángolás (most például az autók, tuning, járművek kategória lecsengőben van, a vadászat, állatok, fényképezés került előtérbe).
Zenéből meg jóformán mindenféle jöhet.
Szeretem a régi dolgokat, sokat gondolkodom, hogy milyen lenne, ha abban a korszakban élnék, múlt század elején, valahol Alaszkában, vagy Mo.-on, a középkor környékén, például. De ott sem lenne olyan jó, hiszen nincs számítógép, játék, egyéb civilizált dolog, meg kapálni-kaszálni kellene, állatot tenyészteni, robotolni, harcolni, hogy éljetben maradjak, vagy egyszerűen csak rohadt hideg lenne, meg sok csapadék az év legnagyobb részében, és még sorolhatnám a számomra jót és rosszat.
Nehogy azt hidd, hogy másnak milyen jó, mert az nem úgy van, legalábbis nem huzamosabb ideig, lehet hogy ugyanaz az illető pont téged irigyel, de ha tudná, akkor inkább maradna úgy, ahogy. Akárcsak a jin-jang, valahogy mindig mérlegben van ez, jó és a rossz, vagy mint a bungie jumpingkor, kilengesz, mint az állat, de végülis visszakerülsz a földre, alapállásba.
Na, jól öszeírtam megint mindent, már el sem tudok igazodni, annyi minden eszembe jutott, meg átjavítottam, kihagytam. De hát, ha megindul a gondolat folyamom, akkor bizony nehéz leállítani, még aludni sem tudok olyankor.
Szerintem, ha minél többet foglalkozol az depivel, akkor az nem jó, hisz nem tetszik ez az állapot, tereld el a figyelmed, open your eyes, mondja Guano Apes is.
Ez gyakorlatilag az én történetem volt, nemtudom mennyire érdekel, aztse mondom hogy tedd ugyanezt, de gondoltam ez ide illik, és akár hasznos is lehet. És am tapasztalatból tudom, hogy tényleg jót tesz az embernek ha leírja. Jam és Troopernek szerintem igaza van, az alkotás tényleg tud kicsit pozitív irányba mozgatni, de ez elég személyfüggő. Van akinek jót tesz...van akinek nem.
Nah ennyi lett volna kis monológom. Csak azt tudom kívánni hogy sok sikert a jövőben, és próbálj meg boldog lenni, mert ezt lehet könnyebb mondani mint megcsinálni, de rajtad múlik.
Én most itt nem kezdek el lelkizni. Vannak az életnek ilyen szar szakaszai, de egyszer csak történik valami, ami jobbá teszi. Vagy nem. Ennyit az optimizmusról.
Aztán ott a másik momentum, a "kockulás megöli az embert lelkileg". Ezzel egyet lehet érteni, én se vagyok olyan, mint régen, de nem a koczkulás miatt, hanem azért, mert ebben a kiölelttársadalomban én nem találom a helyemet. "Én abban a korban élek, amikor csak a test számít nem a lélek" - én ezzel a Tankcsapda idézettel maximálisan egyetértek. Manapság nincs semmi, ami magasztos lenne, valami eszme, amiért érdemes küzdeni.. Ahogy Nagy Feró mondta, "a pénz ellen nem lehet harcolni".
A lépesmézdiszkósókról meg emókról meg annyit röviden, hogy ők a mai káderek, őket lehet a legjobban módosítani. Gondoljunk bele: "vedd meg az XY-t, mert az menő", és a hülye meg is veszi, azt mondja, hogy eredeti vagyok, de nagy szart, mert futószallagon jönnek le az ugyanolyan buzik, akik zsigerből utálják az olvasást, a kultúrát, magyarul őket lehet a legjobban befolyásolni.
Oké, szerintem rohadtul elkanyarodtam az eredeti témáról, de mindegy, ezt muszáj volt ide beszúrnom.
Egyszerűen reggeltől estig csak játszottam és annyira magamba voltam zárva hogy már
aztse tudtam ki vagyok.Kishijján már aztse tudtam mi a valóság. És ezt a WoW tette velem.
De döntöttem letöröltem és elkezdtem haverokhoz járni bulizni és több időt tölteni a "valóságban". Szal egy kis változás és társaságb járás nem árt.
Pont olyan vagyok, aki még egy legyet is úgy ver agyon, hogy az agyamon átfut, hogy elvettem az életét ezzel, úgyhogy pláne nem tudnék magam ellen ilyesmit elkövetni.
Az anyagi javak utáni vonzalom, nem teszi tönkre az életet, csupán illúziókat hajlamos szülni. Ha elhiszed, hogy lehet helipados villád, két medencével, az addig jó, még nem hiszed el mellé azt is, hogy ettől ha megkapod már több leszel, mint az aki busszal jár dolgozni. Ahogy ez utóbbi valakiben felébred, annak a pénz rosszabb, mint a méreg. Keresztül tapos mindenen, hogy az egyébként nem túl valószerű célját elérje. Mikor meg oda jut esetleg, már más ember mint volt.
Csak hogy egy példát mondjak: volt egy ismerősöm, akinek volt egy régi Trabija. Tök normális volt. Ha útba esett neki, bárki havert elvitt bárhová. Egyszer egy nagyobb összeget örökölt és megvette a Mazda RX-8-as kocsiját.. onnantól kezdve nem jött oda hozzánk beszélgetni és mikor valaki megkérdezte, hogy elviszi-e, akkor közölte vele, hogy: "tőled büdös lesz a kocsiban és koszos lesz az drága kárpit..".. Hát.. khm..mondanom sem kell nem utazott vele utána senki.
Hát,megint csak egy érdekes post,mondhatni hasonló ahhoz,ami bennem van.Úgy látszik ez mindenkiben másképp fogalmazódik meg,de a lényeg mindig ugyanaz ,vagyis valamilyen szinten minden összefügg.Nos,remélem azért majd eléred amit szeretnél és egy szép,derűs napon boldog leszel.
Mondjuk azért annak örülök,hogy nem vagyok teljesen egyedül a másfajta életszemléletemmel .Igazából mindig csak a javak utáni vágyakozás keseríti meg az ember életét,kioltja a benne lévő valódi szemet,ami képes meglelni ,meglátni az élet valódi és tényleges igazságát,értelmét.Mellesleg ne búsulj,nem vagy egyedül,szerintem van néhány olyan ember aki a számodra jó,értékes társaságként fog szolgálni és igazi barátaid,társaid lesznek egész életed folyamán.Van,hogy az emeber iszonyúan padlót fog,sőt,szinte állandóan egyhuzamban csak ez van,de ennek az életnek elvileg egy magasabb célja van.... Amit kibírsz ,túlélsz megerősít,tanít. Én is sokszor vagyok úgy,hogy totál elegem van,nem érdekel semmi és ha a rádióba ugyanaz a szám megy tízezerszer,akkor is jól esik.Az élet nem habostorta ,de ha valakinek kiöntöd a lelked könnyebb ,mindenkinek vannak gondjai,de kívánom ,hogy érd el ,amit akarsz.
A szeretet a legnagyobb dolog,ez képes csak építeni a világot és létrehozni azt a világot,amit szeretnénk,megadni azt ,amit a pénz nem tud megadni..... a boldogságot....
Ha az ember megöli magát ,az nem megoldás,még ha nagyon kézenfoghatónak és jópofa ötletnek tűnik is egyesek számára,egyszerű és majndnem tuti megoldás erre a nyomorult életre,igazából van úgy az ember,hogy már föl se akar kelni....
Igazából szerintem a fél világ depressziós,csak nem mondja,mert nem akar terhelni másokat a saját problémájával....Különben is,ha valaki erre szánja magát,annak oka van,aki meg is teszi,valamilyen szinten annak is igaza van,nem tudom érte megvetni.....
Fiatal korod ellenére elég sok pofont kaptál már az élettől. Az ember néha padlót fog,de mindig fel kell állni.
Trooper azt mondja valamit alkotnod kéne,én azt mondom új kapcsolatokat keress,a jelenlegi haverjaid közt azért nem érzed jól magad mert már átléptél felettük,amire szükséged van már nem tudják nyújtani.
Ne haragudj Trooper ezzel nem azt akartam mondani hogy a rajzolás,írás,zenélés nem lenne jó,dehogy nem,csak az nem biztos, hogy kimozdítja a letargiából.
És miért lennél szerencsétlen, attól hogy már neked nem elég az alkoholmámoros diszkózás?
Egyébként hogy megvigasztaljalak a lányom pont így viselkedik mint te. Amit leírtál írhatta volna ő is,még sem tartom és a környezetében senki depressziósnak. Úgy hogy ne ess kétségbe,nem vagy egyedül és ez csak átmeneti állapot. Ere mondjuk hogy az ember változik, gyerekként utáltam a spenótot, most imádom. Akkor most mivan?
Fel a fejjel és jól nyisd ki a szemed,meg fogod találni azt ami vagy aki téged érdekel.
A sült galambot ne várd!
Aki pedig azt mondja, hogy depressziós, az vagy sohasem az, vagy pedig gyógyul(t)
De abban egyet kell értsek, hogy a jó gép, és a technika csodáinak birtoklása nem tesz boldoggá senkit.
Jó post, azért én örülök, hogy leírtad